Mit gondoltok a nemi csalódásról?

28, 38, 39, 40, 42, 43 azt hiszem ti írtátok, hogy ez is az én kérdésem.

Az előzőt én írtam pár hete, ha valaki nem írja oda, hogy van új kérdésem, akkor nem is tudok róla :D

Nekem valóban a 3.fiam jön és azóta nem is igazán voltam az oldalon.

De mint látjátok nem az egyetlen vagyok, aki így tud érezni.

Különben nekünk lehet lesz majd 4.baba is. És igen, ha ő is fiú, akkor valszeg újra nem fogok örülni a ténynek, de attól még szeretem és szeretni fogom mindegyik gyerekemet.

És nekem nincs is magyarázatom rá, miért szeretnék kislányt, egyszerűen csak ezt érzem.

És továbbra is felesleges akár engem, akár ezt a kérdezőt felhozni, hogy "bezzeg másnak x éve nem sikerül a gyerek", "bezzeg másnak egyáltalán nem lehet gyereke".

Ennyiből én is mondhatom, hogy "bezzeg másnak lehet lánya, nekem nem".

Senki nem tehet arról, hogy egy másik ember élete hogyan alakul. Felesleges összehasonlítani, mert mindenkinek a saját nyomora fáj a legjobban.

Nem olvastam vegig a kommenteket de, valamennyire aterzem. Legeloszor mikor teherbe estem, nagyon izgatott voltam, és csinaltam egy korai ver tesztet a baba nemere (6. Hetesen mar kimutatja) lanyt mondott. Nagyon boldog Voltam hisz lanyt gondoltam elsore. Aztan a 8. Heten ultrahangon nem lattak szivhangot. Missed ab lett a vege. A mutet utan genetikai szuresre kuldtek a terhesség maradvanyait. Egy kromoszoma hiba miatt nem fejlodott es valoban kislany lett volna.

Nagyon sirtam es nagyon fajt.

Majd 3 hónapra ra újra teherbe estem. Ugyan úgy elvegeztem ezt a ver tesztet 7 hetesen ami fiut mondott. Ultrahangon is bebizonyosodott hogy kisfiu.

Kicsit csalodtott voltam de roppant orultem mert egeszseges.

Neha meg mindig elerzekenyulok hogy ha az első egeszseges lett volna akkor most lanyom lenne. De akkor nem lenne itt a fiam.

Egyelore nincs tervben a 2. De majd remelem kislany lesz. Ha nem, akkor 2 fiam lesz es annak is orulni fogok.

Szerintem amint megszuletik a masodik fiad, nem lesz ilyen érzes benned.

Miért kell ennyire bizonygatni, hogy ki a normális és ki nem, amíg egyébként mindneki szereti a gyerekeit akármilyenek is. Attól még vágyni lehet másmilyenre is, nem szereti senki attól kevésbé azt, aki már van neki.

Egyébként van, akinek meg az a normális, hogy egymás szájában laknak a családdal, van, akinek az, hogy kötelező beszélgetni a játszótéren, satöbbi. Van, aki meg ezektől frászt kap. Egyik sem kevésbé normális a másiknál...

Na ez az... Ki dönti el, hogy mi a normális?

Mindenkinek más.

Bocs, de nem.

Kellenek normák, máskülönben szétesünk. Most szerinted az komolyan oké, hogy ha a kérdező a méhében lévő magzatot nem bírja elfogadni, mert nem lány, es ő úgy dönt, hogy ez normális, akkor legyen az?? Nem, szerintem ne legyen. Szerintem ne dőljön hátra, hogy mit van mit tenni, meg hogy ő gyászolni akar (egy meg nem született kisbaba NEMÉT akarja gyaszolni - szerintetek ez komolyan nem abszurd??), hanem menjen és kérjen segítséget.