Mit gondoltok a nemi csalódásról?

53, 51 vagyok.

Nekem mikor megszülettek a fiaim (és azóta sem) nem éreztem semmi rosszat és ugyanúgy feltétel nélkül szeretem őket. És nem öltöztetem őket kislánynak sem, mint egyes anyukák (sztárvilágban is van ilyen).

Ez nem egy betegség, vagy nem normális dolog és rosszabb anya sem leszek tőle, hogy amúgy kislányt szeretnék. Most, amíg a hasamban van, most sem a saját gyerekemet utálom, vagy nem szeretem. Csak jobban szerettem volna kislányt. Nálam tényleg semmi különös ok nincs, el tudok játszani a fiaimmal, sőt nekem már egy kislány lenne fura, ez biztos. Egyszerűen szerettem volna és szeretnék egy lányt is.

Mondjuk ez olyan akár, mint a kedvenc szín vagy kedvenc étel vagy bármi olyan dolog amit jobban szeretsz, mint a másikat.

Amikor én kiírtam a kérdésem a prena teszt utáni percekben akkor sokkhatás alatt voltam, bár nyilván tudtam, hogy 50-50% az esély és nyilván ha lesz 4.baba ott is ugyanez a felállás. Kellett pár nap, de elfogadtam, hogy fiam lesz megint, ez van. Attól még hazudnék ha azt mondanám, hogy nem örülnék ha lány lenne.

60. Menjen és kérjen segítséget... Aztán ezen mit lehet segíteni? Nyilván el fogja fogadni, hogy nem kislánya született, ahogy én is elfogadom, hogy nem lett még egy fiam.

Az érzés azonban akkor is ott van, ha 10 pszichológus foglalkozik a problémával. Az érzésekkel nem lehet mit kezdeni, azok csak úgy jönnek.

Érdekes, hogy a társadalom elfogadja, ha más dolgok miatt vagyunk csalódottak, az nem baj. De ha a gyerek neme a téma, akkor "örüjjé mee másnak még gyereke se lehet". Tehát ha másnak nem adatik meg, akkor én

egy sz@r vagyok és nem normális, mert elképzeltem, hogy milyen gyermeket szeretnék?

67, te is annyira okos vagy. Különben jobb lett volna ha elolvasod az eddigi hozzászólásokat. Arról, hogy másnak nem lehet gyereke nem a kérdező tehet.

Ezen logika mentén akkor a súlyos fogyatékos gyermeket nevelő szülő is örüljön, mert neki VAN gyereke, míg másnak nincs.

Vagy inkább az örüljön, akinek nincs gyereke inkább, mint hogy beteg legyen?

Akkor döntsd most el... Mindenkinek a saját problémája a legnagyobb nem a szomszédé...

Hat igen utolsó, végülis a kérdezőnek joga van bánkódni és szenvedni egy mondvacsinált problema miatt, a saját idejét b.ssza el a siránkozással, nem a miénket. Ettől függetlenül még hülyeség amit csinál. Ezalatt az idő alatt akár örülhetne is. Ez pont olyan, mintha én amiatt lennék depis, hogy miért nem születtem olyan szépnek mint Claudia Schiffer. De ez még nem is jo hasonlat, mivel a kérdezőnek akár még születhet is lánya, de en mar tuti nem leszek híres topmodell😄 de van két szemem, orrom meg két fülem, sőt még némi hajam is, es ezt nem mindenki mondhatja el magáról.

(Egyébként kérdező, még az is lehet h a fiad 16 évesen kitalálja h ő inkább lány lesz, és a problema máris megoldva 😄)

Amúgy a viccet félretéve, tényleg csak magaddal cseszel ki, na meg a babával. Olyan jó lenne ha az emberek néha egyszerűen hálásak tudnának lenni azért amijük van, ahelyett h arra koncentrálnak ami nincs. Sokkal több boldog ember lenne.