Mit gondoltok a nemi csalódásról?

Sokan nem beszélnek róla, de létező dolog. Szégyenérzet vagy bármi más miatt,én sem vállalnám mindenki előtt mert jonne a beskatulyázás hogy szar anya vagyok. Édesanyamnak beszeltem rola. Kivancsi lennek a sorstarsak velemenyere. Mert most eleg szarul erzem magam, mindennapom fekete. Fiús anyuka vagyok, orulok a fiaimnak es imadom oket. Habár már az elso utan csalodott voltam de az hamar elmult, miutan a 20heti uh-n kiderult, hogy fiu. Utána mire megszuletett már boldog voltam. És imadom tenyleg. Aztán ugy voltam vele hogy a masodik lehet lány hisz mindig lányos anya akartam lenni, utalok focizni nyilvan a gyerekek kedvérért megteszem utalok sportolni, építeni, autózni. Én egy kreatívabb anya vagyok, festeni olvasni, tarsasozni imádok, kirandulni, stb... aztán mikor kiderult hogy ujabb pocaklakonk van mindenki ugy emlegette hogy a kishugi lány lesz ugyis, hu o tuti lány... beleéltem magam, de a 12heti ultrahangon már akkora kukaca van hogy nehez elrontani... nem tudom a Jo isten miert ilyen velem, annyira nagyon vágytam egy kislányra és most sose lesz lányom. Ennyi volt tobb gyerekunk nem lesz, helyunk sincs, en meg nem tudnám elviselni ha még lenne babánk es mind mind fiú lenne. Aki hasonlóan érzett hogy dolgozta fel?

Szeretném a picurkát ugy varni hogy boldogan szeretettel, de egyszeruen ha rá gondolok sírás jon rám és bánkódok hogy nekem miért nem lehet kislányom? Mindennapom ilyen es nem szeretném a terhességem igy tolteni de egyszeruen csalodottsag érzésen nem birok felulkerekedni. Koszonom a szar anya vagy hálátlan pics* hasonlo kommenteken nem kérem! Tudom h valakinek egy gyereke se lehet en hálás is vagyok értuk, csak gyaszolom hogy kislányom nem lehet.