A babátok veletek alszik egy ágyban? Sokan próbáltak erről lebeszélni?

Szia! Köztünk alszik a 10 hónapos kisfiúnk! Nem próbáltak róla lebeszélni. Tényleg. Még a védőnő sem.

Esti "rituálénk": Játék együtt hármasban a férjemmel és a picivel az ágyban. Az apja élénken "bábozik" neki a plüssjátékokkal. Néhány perc után jelzi a baba, hogy aludna. Ekkor szopi, majd, mikor már elég volt, átfordul az apukájához és már keresi is a kezét. Úgy alszik el, hogy fogja az apja kezét. :)

Az első gyerekem velem aludt 2.5 éves koráig,akkor költözött mellé az 1 éves öccse.Ő külön szobában aludt a kezdetektől,7 hetes korától átaludta az éjszakát is.A nagyobbik volt 6 éves,amikor külön raktam őket.A nagynak kellettem,így érezte magát biztonságban.

A picikém 3 hónapos koráig aludt velem.Nem hazudok,az éjszakai kényelem is közrejátszott a döntésemben.3 hónaposan felfedezte,hogy tök jó a kiságy és ott is elaludt játék közben.Jó volt velük aludni,de fárasztó is.

A kritizált válaszolóval abban egyetértek,hogy a szülői ágy baromira jó színtere a hancúrozásoknak.A kérdezőnek üzenem,hogy pici még a babád,de 2-3 év múlva te is rájössz erre.

Az én lányom 4 hónapos és velünk alszik a hatalmas ágyunkban.Én is anyuval alutam kiskoromban és felnőttként csak pozitív véleményt tudok mondani.Elég talpraesettnek érzem magam és csodálatos kapcsolatom van az édesanyámmal.A lányomnak van külön szobája de csak nappal alszik ott.Nagyon szeretünk összebújni, de ezt nem is folytatom.

Ja és én is csecsemő és kisgeyermek gondozónő vagyok.

Az én kisfiam két hetes koráig óránként ébredt és nagyon hosszú időbe telt újra elaltatni.Ráadásul felcserélte a nappalokat és az éjszakákat.Gondoltam egyet és magunk mellé vettem.Amikor éhes lett megkapta a cicit én pedig aludtam tovább,majd miután végzett ő is.Azt vettük észre,hogy ezután csakis enni kelt fel,és egyből visszaaludt.Ez így ment 8 hós koráig,amikor már nem volt jó vele aludni,mert folyton kitúrt.Gondoltam egyet és átköltöztettem a saját szobájába,ahol addig vele maradtam,míg elaludt.Ennyi volt az átszoktatás.Azóta is gyönyörűen átalussza az éjszakákat.Szerencsém volt?Lehet!De a másodikkal is így csinálnám!!!

Én azt gondolom,hogy mellettünk megtanulta,hogy éjszaka aludni kell.Másnak is volt ilyen?

Egyébként szerintem mindenki arra esküszik,ami nála bevállt,és az ellenkezőjét el sem tudná képzelni!

Ismét a kritizált 3 gyerekes anyuka vagyok, immáron utoljára....

Köszönöm, de nem tartok igény a tiszteletedre! Pláne nem azért, mert 3 gyerekem van!

Annyi hozzáfűzni valóm van a témához még, hogy tudod, a legviccesebb az egészben az, hogy valamikor én is lelkendezve áradoztam azon, hogy a világ legszuperebb dolga az együttalvás. Melegen, édesdeden szuszog az ember mellett. Ennél bensőségesebb dolog nemigen van a világon. Ami azt illeti, a délutáni alvás során én is sokszor jelenleg is a nagy ágyba rakom a legkisebbet le, és mellé kuporodom. Odabújik a középső is. Szinte érezni az áradó "pozitív energiákat", már hogy ilyen spirituálisan fejezzem ki magam. Sőt, amíg nagyon picikék voltak, én is sokszor betettem őket éjszaka is a nagy ágyba. Sőt, ha éppen este néha odakéredzkednek hozzánk a mai napig a nagyobbak is (legyen az akár a 10 éveském, vagy akár a kisebb) soha nem utasítom el. Miért ne maradhatnának, ha éppen akkor így van szükségük ránk? Számos eset fordult elő az évek során, hogy éjszaka is velünk aludtak. Tehát nem az együttalvással van a gondom! Hanem a RENDSZERESSÉGGEL! Olvastam én is sok szakirodalmat erről (volt mellette és ellene érv is épp elég, kb. 50-50%-ban), sőt ismerős gyerekpszichológussal is elbeszélgettem (történetesen tőle származik az a korábbi gondolatsorom, hogy hosszútávon nem szerencsés, ha a gyerek biztonságérzetét csak és kizárólag a szülői testi jelenlét alapozza meg). De én is úgy voltam vele, hogy jó-jó rendben, ezt is tudom, de összességében tojok a szakirodalomra, nem könyvből fogom nevelni gyerekeimet! Elkezdtem hát gyűjtögetni másoktól tapasztalatokat (amióta anya vagyok, hatványozottan érdekel, ki hogy boldogul a gyerekneveléssel, s nem vagyok rest megkérdezni), ill. szereztem én is jócskán sajátokat is hozzájuk.

Ebből jött ki az, hogy a rendszeres együttalvás esetében - minden szuper előnye ellenére -, bizony nagyon sokszor egyfajta traumaként éli meg a gyerek (gyakoribb, az idősebb korúaknál), hogyha elkerül a szülő ágyból. Azoknál a gyerekeknél, akik maguk "költöztek" át a saját ágyikóba, (nem volt semmilyen szülői rásegítés), azok közül is többen visszajártak éjszakánként. Nem tudták megszokni, csak több év után, az új helyzetet. Ez sem volt gond a szülők részéről, ellenben amikor elkezdtek iskolába járni, jelentett problémát, hogy a gyerek - az éjszakai költözködéseknek köszönhetően - nem aludta ki rendesen magát. Krónikus fáradsággal küszködött 6-7 évesen! Ha majd iskolás lesz a gyereket, tudni fogod, milyen fontos, hogy maximálisan ki legyen pihenve!

De ismerek másik problémát is, az pedig a bizonytalanság, félelem, ami visszavezethető az "elszakadási folyamat" problémájához. S talán ez a gyakoribb. Ismereteim szerint akár még évekkel később is a "normálisnál" (bár ez is sokaknak szemet fog szúrni, ha jól sejtem) nagyobb félelmekkel küszködhet a gyermek. Ellenben ez a rendszeresen különalvó gyerekeknél általában nem jellemző, legalábbis ilyen mértékben nem. Sőt, sokaknak eszükbe sem jut félni, még a későbbiekben sem pl. a sötétben/szürkületbe, vagy egy idegen helyen, ha egy kis időre egyedül vannak stb.

Írhatnék még többet, de így is elég hosszúra sikeredett már megint.

Amiről én beszélek, nem 1-2 hónapos csecsemőkről szól, gondolom ez kiderült. Hanem a későbbi lehetséges következményekről. De lehet, hogy hülyeség az egész. Elfogadom, az ellenkezőjét is, pláne úgy, hogy olvasva a többi válaszadót, örülök, hogy van erre sok-sok ellenpélda is. S hogy voltak,akiknél semmilyen gond nem volt az átszoktatásból. Tényleg tiszta szívből örülök ennek! Ezért jó ez a honlap, mert sok más tapasztalatot is meghallgathat az ember.

Abban is igaza van valamelyik válaszadónak, hogy mindenki érzi, mi a jó a gyereknek, kinek ez,kinek az, s lehetetlen és hülyeség is minősíteni az egyiket a másik ellenében. Én is csak a tapasztalataimat és eddigi ismereteimet szerettem volna megosztani.

S lám, tényleg nem vagyunk egyformák, ha úgy látom a kérdezővel sem. Úgy látom sem gyerekaltatási, sem egyéb szempontból sem, aminek jelen esetben határozottan örülök.