SOS! Ma mondom el a gyerekem apjának, hogy apa, hogy tálaljam?

Biztos ide jarnak esettanulmanyhoz anyagot gyujteni :D

Unatkozva trollkodni, kamu kerdest kiirni annal inkabb.

Mióta gyerekem van, hormonos spirált rakattam fel, és igen, a párom óvszert húzott addig, amíg úgy nem gondolta, hogy felőle lehet baba.

Attól, hogy nem életszerű, még ez lenne a helyes, egy rakás dolog nem életszerű, mint pl a szelektív gyűjtés, hamarabb dobja valaki a közös közeli kukába, minthogy összenyomja, elrakja a táskájába és cipelje a palackot a legközelebbi szelektívig. De ilyenkor senki nem mondja, hogy "dehá' nem tehetek róla, lusta voltam sétálni, a te hibád, hogy nem raktad hozzám elég közel a kukát"

(sajnos tele vagyok indulattal, mert érintett vagyok és pont azokat mondod, amiket nekem az exem)

Vegyük akkor pontokba szedve:

A férfi nem húz gumit, mert kényelmetlen vagy drága

A férfi beleélvez a nőbe annak tudatában, hogyha akar vagy hibázik, a nő terhes lesz

A férfi tudja, hogyha a nő terhes lesz, csak neki áll jogában dönteni a testében növekvő gyermek sorsa felől

A nő védekezése elbukik direkt vagy véletlen, teherbe ejti őt a férfi, a nő testében gyerek kezd fejlődni

A nő dönt a saját testében növekvő gyerek sorsa felett, ahogy az jogilag szabad

A nő a saját védekezését rontja el, az a saját hibája és a saját felelőssége, nem lenne belőle gyerek, ha a férfi is a saját védekezésével foglalkozott volna, csak ha ő is elrontja.

Abban az egyben igazad van, hogy a férfi egy döntéssel kevesebbet hozhat a nőnél. Azért, mert nem az ő testében növekszik 9 hónapig egy gyerek, nem neki kell megszülnie, nem ő lesz közben rosszul, nem ő él át pokoli fájdalmat, nem őt viseli meg lelkileg, nem ő kap hormonbombát, nem neki lesz veszélyben az élete, nem neki kell óvatosan élnie stb.. Én szívesen átadnám ezt a férfiaknak, gondolom ők is boldogan fogadnák a terhességet és a szülést cserébe azért az egy döntésért, hogy mehessenek e abortuszra vagy sem:)

Megaztán kívülről egész más ám, én is évekig és most is pártoltam az abortuszt, de mikor érzed, hogy megkeményedik a méhed, valami más és elöntenek a hormonok, hánysz egy csomót, tudod, hogy valami fejlődik benned, aminek egy része belőled van és nélküled nem marad életben.. Teljesen sokkolt az érzés erőssége és máshogy láttam, éltem meg, mint azt gondoltam. Szerintem ha a férfiakban fejlődne a gyerek, nekik sem lenne ekkora öntudatuk abortuszkérdésben.

Na mindegy, összegezve a férfi lusta(életszerűtlen) vagy spúr(drága) védekezni és szerinted ezért rendben van, hogy minden védekezési felelősséget a nő cipeljen, védekezzen a férfi helyett is és vállalja a felelősséget helyette is, majd hajtson fejet, ha a férfi ezek után kikapartatná azt a gyereket, akit ő rakott a nőbe! Teljesen logikus!

A nő teherbe esett, megtörtént. Tökmindegy, tegyük félre a védekezést, mert amúgy sem erről szól a kérdés, és felesleges a vita.

Egy embrió kezd benne fejlődni.

Majd a nő egyedül úgy dönt arról, hogy megtartja, amihez joga van, mert az ő testében van.

Aztán, úgy dönt, hogy eltitkolja az apa elől a magzat, majd már a megszületett gyerek létezését is. Ehhez már nem volt joga, és eljátszotta azt a lehetőséget, hogy ne fossza meg az apjától a gyereket. Mert már megtette.

Azt, hogy szégyen, arra írtam, hogy az az, ha képtelen vagy elfogadni és tiszteletben tartani más ember véleményét, ha az nem egyezik a tiéddel. Ezért szemêlyeskedsz és ilyenekkel illetsz, mint " hibbant". Én is írhatnék cifrákat, de nem teszem mert ilyen alja szintre nem süllyedek le.

Tudod a vitakultúra intelligencia kérdése. Mindig is az volt. Továbbra is tartom, hogy ilyen előzményekkel a nőnek már nincs semmi joga az exe életébe belekontárkodni.

Amikor tudomást szerzett a terhességről, és a megtartás mellett döntött, legkésőbb akkor tájékoztatni kellett volna az apát, hogy lesz egy gyereke. Pont. Most már ehhez nincs joga, hogy felforgassa a pasi életét.

Te másképp gondolod. Ok. És bár nem értek vele egyet, mégse hibbantozlak le, csak mert ilyen a gondolkodásod.

Nem köteles a nő megnevezni apát, van "joga" eltitkolni, lehetősége is! Ezzel mindenki tisztában van, hogy létezik ilyen, van erre lehetőség! Erkölcsileg elítélendő és rettenetes, hogy megfosztotta a gyereket első két évében az apjától, és az apát a gyerekétől, írtam is!

Mi az, hogy "legkésőbb akkor"??

Ki mondja, hogy utána tilos? Se törvény, se erkölcsi szabály nem tiltja, hogy a szülés után mennyi idővel szabályos közölni a gyermek meglétének a tényét!

Nem is értem, hogy gondolod, hogy erkölcsileg elítélendő, ha nem azonnal tájékoztatják, hisz szerinted ez olyan jelentőségű, hogy rögtön tudnia kellene, de hiába ilyen fontos dolog, később meg ne tudja, mint a születés. Ez logikailag nem állja meg a helyét. Ha valami ennyire fontos és elítélendő, ha nem egyből tudja az ember, akkor nyilvánvaló, hogy minél előbb, amint lehetséges, meg kell tudnia!

Az intelligenciával nincs gond, 128 az IQm, hiába lovagolsz rajta, egy kis indulatkezelési gondom van, mert személyes érintettség miatt jobban kikészít a sztori és teljesen értelmetlen, amit írsz, de legalább örülök, hogy a védekezésen túljutottunk, mert az nem egy ember feladata, mert akkor ő viseli a másik helyett is a felelősséget, ami nem fair.

Mondd már el kérlek, ha mondjuk meghalna valakid, de csak 2 évvel utána tudnád meg, már nem érdekelne és inkább nem akarnád tudni? Semmit sem tudok elképzelni, ami fontos, és ha nem egyből tudod meg, ahogy történik, már nem is fontos..

NEM VÁGJA TÖNKRE! Nem tudom mit kell ezen rugózni, egyrészt nem is fix, hogy nem kíváncsi a pasi a gyerekére, másrészt a gyereknek érdeke, hogy az apja tudjon róla és dönthessen, bárhogy dönt, az előreviszi a gyerek életét, mert nem marad bizonytalanságban és a helyzetéhez tud megküzdési stratégiát építeni.

Értem én, hogy szerinted a pasi új párja szomorú lenne, hogy már van gyereke a pasinak, de ez olyan szinten jelentéktelen, hogy elmondani nem tudom.

A nőknek nem kötelező megnevezniük az apát, ez közismert tény. Jogilag nem köteles tájékoztatni(azt hiszem). A férfi felelőssége, hogy utána járjon, kinek csinált gyereket(még ha erkölcsileg nincs is rendben, a jog lehetőséget biztosít az eltitkolásra). Ha nem járt utána rendesen, akkor nem okolhat érte mást, nem perelheti szerintem az anyát(az apaságit mi is később írtuk alá, senki nem keresett az első 3 évben).

Attól, hogy a nő nem szülési utáni 5 percben, 1 hétben, 1 hónapban tájékoztatja(nevezi meg) az apát, nem végérvényesen vágja el a gyerektől(ezt nem tudom hogy gondoltad, hogy ezzel véglegesít bármit is), hanem ideiglenesen, pont azért, mert elmondani mindig lehet, a gyerek 66 éves korában is tájékoztathatja a 90 éves nénike a 90 éves bácsikát, és mindkettőt előreviHETI a dolog, vagy rosszul érintHETI. NEM BIZTOS! Az, amit nyerni lehet, az sokkal nagyobb, mint amit veszteni lehet, ha nem tudja meg.. A gyerek nem fog bizonytalanságban élni, ő mindenképp nyer azzal, hogy az apját felvilágosítják. Apa vagy nyer egy szuper szülő-gyerek kapcsolatot, vagy nem keresi a gyereket, és tehernek éli meg. Vagy nyer vagy veszít. Összesítve jobban megéri elmondani.

Ugyan nő vagyok, de ha egy petesejtemből egy kitalált világban gyerekem lehetne egy exemtől, mindenképp meg akarnám ismerni és beilleszteném az életembe. A szülő gyerek kapcsolat a legerősebb kötelék, az ilyesmi lehetőségét vétek kihagyni. Ha meg rosszul érinti az életem aktuális állapota a partnerem, akkor attól a partnertől meg fogok válni, mert ezeknél sokkal, milliószor "rosszabb" és váratlanabb dolgok fordulhatnak elő.

Ezen én se tudok napirendre térni, hogy ne bolygassuk fel az apa életét, ha eddig nem tettük. Mivel szakítás után derült ki a terhesség, gondolom akkor is sokként érte volna, most még nagyobb sokk lesz, de mégis miből feltételezitek majd, hogy csakis kiakadás meg meghátrálás és tönkrement élet lehet a reakció? Van fogalmatok róla, hogy egy ekkora dolgot senkinek nincs jogában eltitkolni?

Bele bírnátok ti így nézni a gyereketek szemébe, hogy szánt szándékkal megfosztottátok az apjától mert apuci henyélését a kanapén nem volt szívetek megzavarni? Biztos nagy öröm lehet apa nélül felnőni, főleg ha még valami kamut ki is találnak, hogy miért nincs jelen. Persze, az a legfontosabb, hogy ne kavarjuk fel az állóvizet mi? :D Hihetetlen.Senki nem írta, hogy a pasi úgy érezné, tönkre van téve a gyerek miatt (igaz az ellenkezőjét se).

Szerintem ez a kérdés amúgy szimplán kamu, nem tudunk semmi körülményt, hogy miért nem lett elmondva, lelépett-e a pasi, volt-e szó gyerekvállalásról még a kapcsolatban, semmi.

Kérdező! Elmondtad? Mi lett végül?

Vagy tényleg csak kamu volt a kérdés.