Bele lenne kódolva a társadalom nagy részébe, hogy mindenáron gyereket kell vállalni? Miért bélyegzik meg azt, aki nem akar gyereket?

Teljesen igazad van, jogosak a kérdések amiket felvetsz. A gyerek(nem)vállalás teljes mértékben magánügy, senkinek semmi köze hozzá. Se a politikának, sem a kotnyeles szomszédnéninek. Én az ilyen beleugatós $€ggfejeket úgy szoktam lerendezni, hogy ugyanolyan tapintatlanul, durván visszaszólok nekik. Pl.: "-Te minek szültél 3 gyereket? Nem hallottál róla, hogy a Föld túlnépesedett és klímakatasztrófa fenyeget emiatt?" vagy "-Na és neked mennyire tette tönkre a szexuális életedet a szülés? A fejszerkezetedből ítélve elég rendesen..."

Egy-két ilyen visszakérdezés, és garantáltan soha többé nem említik a témát! 🤣🤣🤣

Annyira sok mondanivalóm van a témával kapcsolatban, de azért megpróbálok nem kisregényt írni.

Igen, valahol kódolva van, mivel évezredeken keresztül az volt a természetes. Egyszerűen minden bszás után meg volt a lehetőség a teherbe esésre, de szexelni viszont mindig is szerettek az emberek. Ma már tudjuk, hogy nem kell így lennie, de nagyanyáink még nincsenek ehhez hozzászokva, így mi is direktbe kapjuk az arcunkba a mikor lesz gyerek, kell gyerek dolgot, mert akkor még nem volt alternatíva a kockázat nélküli házasélet. Anyósom is évek óta mondja, ő a saját gyerekeivel elvesztegetett éveit (4 hónap után rohanni kellett vissza dolgozni, a gyerekek hétköznap a nagyszülőknél laktak egészen kisiskolás korukig) szeretné bepótolni az unokával.

Aztán ott van a karrier kérdése, hogy manapság egy nő másban is kiteljesedhet, nem csak a gyereknevelésben és egyelőre még nem elfogadott dolog, hogy adott esetben egy nő által végzett munka is kívánhat teljes embert, de legalábbis nem eshet ki évekre.

Mindamellett rengeteget változott maga a gyereknevelés is, én állítom, hogy most sokkal nehezebb dolga van az anyáknak, mint anno. Mikor generációk éltek együtt és mindig volt kire bízni a gyereket, kisebb volt a korkülönbség az unoka és nagyszülő, esetleg dédszülő között, bármikor jó szívvel rájuk lehetett bízni a gyereket, mert mondjuk a dédi is éppen betöltötte a 60-at, szellemileg és fizikailag is friss, a nagyszülő a 40 évével még maga is kisgyereket nevel, elfér ott még egy. Akarnád most a 80-90 éves dédire bízni a gyerekedet, aki maga is gondoskodásra szorul, a nagyszülő meg 60 évesen ugyanúgy dolgozik, nincs állandó segítséged, mondhatni egyedül vagy, mint a kisujjam.

Nem feltétlen értek vele egyet, nem is azért írom, de 100 éve még a világ legtermészetesebb dolga volt az 5-6 éves gyereket is bevonni a házimunkába, libát őrzött, akár egy ebédet is megfőzött, takarított. Most a 10x éves nagykamasz gyereknek úgy kell kitálalni az ebédet, mert magának merni nem tud, iskolába is úgy kell hordozni, nehogy gyalogolnia kelljen, ne adj Isten buszra szállni. Gyakorlatilag ma egy nő élete szülés után 100%ban alárendelődik a gyereknek, miközben kapja az ember a pofájába az ideális nőről alkotott képet, aki szülés után is fitt és ad magára, de hogy hol és mikor, arról nem beszélgetünk.

Megértem, ha valaki ezt nem akarja. Kitárult a világ, az embernek alternatívái, lehetőségei vannak, ha van egy jó munkahelyed és jól gazdálkodsz a pénzeddel, félre tudsz tenni magadnak annyit, hogy nyugdíjas éveidre is kényelmesen jusson és ne kelljen a gyerekeid segítségével kalkulálnod, ami ugye bizonytalan, mint a kutya vacsorája.

Egyébként nekem nagyon ambivalens érzéseim vannak azokkal az emberekkel szemben, akik nyomatják ezt a “mikor lesz már gyereked dolgot”. Mivel ők azok, akik mindemellett hangoztatják, hogy majd ha gyereked lesz megtudod, akkor kezdődik csak a nagybetűs élet, ha tudnád mire vállalkozol, nem is akarnád és tsai. Mintha direkt rosszat akarnának, ha ők is szívtak, nehogy már te jól érezd magad.

09:19

Olvasom az utolsó bekezdésed, és rá kellett döbbennem, hogy mindig is ezt éreztem.

Szerintem mert nem ez az általánosan szokásos, ès minden ami nem szokásos azzal az emberek nem tudnak mást tenni csak elítélni. Szerintem is jobb sokszor, ha egy gyerek nem születik olyan szülők közé, akik bántják érzelmileg, testileg.

Az meg hogy nincs jó példa előtted, na bumm, az is jó példa, hogy rossz példád van! Tudod mit nem úgy fogsz csinálni. Tudod igazából more lett volna neked szükséged, mit adj meg a gyerekednek. De ha nem érzed, hogy ez tèged építene, nem kell gyereket vállalni. Gyerek nélkül is lehet élni, én mondjuk már igy, hogy van, nem tudnám elképzelni nélküle. De ezeket az érzéseket meg úgysem tudja leírni neked jól senki.