Bevállalnátok így a második babát?

Én bevállalnám. Egyáltalán nem biztos, hogy a 2. is autista lesz, és az sem biztos, hogy nem fog tudni viszonylag teljes életet élni a gyermeketek.

Persze, a legrosszabb kimenetellel is számolni kell, de én adnék egy esélyt.

(Nekem a nagyobb gyerek autizmus gyanús, papírunk még nincs róla, a kisebbnek 1db autisztikus tünete sincs.)

2 éves még nagyon kicsi, úgy tudtam 3 éves kor alatt nem is adnak autizmus diagnózist. Úgy tudom 3 éves kor alatt még a legtöbb gyereknek vannak autisztikus tünetei.

A legjobbakat kívánom Nektek, bárhogyan is fogtok dönteni :)

Valószínű bevállalnám. Eleve két gyereket akartatok, akkor legyen kettő. Meg fogod bánni ha nem, mindig ott fog motoszkalni a fejedben hogy kellett volna meg egy gyerek. Ha lesz, akkor szerintem kevésbé fogod bánni ha esetleg problémás lesz.

Nehéz döntés. Két évesen azért már talán látszani kellene hogy egy őrjöngő vandál-e gyerek, vagy csendben sarokba üldögélős típus. Melyik a kettő közül?

#26 vagyok. Képzeld láttam. Olyat is aki nem is érzékeli szinte hogy van külvilág, artikulálatlanul üvöltött egész nap, és odacsapott ha csak ránéztél, meg olyat is akinél ez csak abban nyilvánul meg hogy nehezen teremt kapcsolatot, le van maradva a feljődésben, utálja az érintést, túlhallása van, és van pár idegesítő rögzült szokása, de ha ezeket betartjuk, szépen el lehet vele lenni. Az előbbi otthon van az anyjával és az utcára alig meri kivinni, az utóbbi 6 évesen eljutott oda, hogy képes integrált óvodába járni.

Nagyon nem mindegy mennyire súlyos a helyzet.