Rettenetes utálom az anyaságot már. Èrez így más is?

Nézzük meg szépen tételesen, hogy miért magadnak csinalod a hisztit és vagy eletkeptelen.

"segíteni kell pl mèg s fürdèsben" 6 évest rég meg kellett volna tanítanod mosakodni.

"kaját adni neki" miért, ti nem esztek??

"kitergetni mert hát miatta mosok napi szinten" férjeddel felváltva teregettek, akkor az csak 2 naponta van. Megtanítod a gyereket teregetni, már csak 3 naponta.

"napi 6 szor kell teríteni mert mindig eszik valamit, ez miatt naponta indítani a mosogatógépet" az ovis gyerek napi hatszor eszik otthon, és te minden egyes alkalommal megterítesz neki? Hát ez a te hülyeséged, mar bocs.

"altatni mesèvel" tíz perc mese. Tíz.

"èjjel ha kell visszakísèrni" tehát még csak nem is minden ejjel... de oké, kelni kell hozzá néha, szörnyű.

"elvinni oviba majd hozni, fejlesztèsre vinni, edzèssre vinni" munkába menni, jönni nem kell? Oviba vivés, hozás útközben. Bevásárolni is kell menni. Elviszed edzeni, fejlesztésre, és azalatt csinálsz, amit akarsz. De nem, te, gondolom, bent ülsz és sajnálod magad.

Egy kis jóindulattal és akarattal tök jó életed lehetne. De te még a mosogatógép bepakolását is a gyerekre fogod. Te magad cseszed el a "legszebb éveidet" magadnak.

Amikor 6 évesek voltak a gyerekeim akkor sem ettek 6x reggeli ebéd vacsora . Meg gyümölcs és joghurt de ezekhez nem kellet megtéríteni.

1 gyerek miatt nem kell minden nap mosni nem baba hogy 6x átöltöztesd .

Sokkal több ember van aki nem szereti a saját gyereket, mint azt bárki gondolná.

Felelőtlen voltál, ezt tény. De mindent meg kell tenned, hogy a gyerek ne érezze azt, hogy te nem akarsz az anyja lenni, és nem szereted. Mert ha így állsz hozzá, kétlem hogy szeretnéd. Legyen belőle normális felnőtt, ne egy lelki sérült, mert az anyja csak magára gondol..

Sajnálom, hogy így érzel, biztos nem vagy egyedül, de kérlek inkább menj el pszichológushoz, ő tud tanácsot adni, hogyan kezeld a helyzetet, mert egy gyerek nem 18 évre szól. És nem teheted tönkre valaki életét, sőt a párodet sem. Ezért a válást is megfontolnam.

Teljesen komolyan mondva, ez az a helyzet, amikor egy gyereknek lehet jobb lenne az anyja nélkül.

Válj el, hagyd ott a férjedre, ő meg hátha találna egy olyan nőt az életébe, aki egy esti mese olvasást nem a világ tragédiájának fog fel, vagy hogy be kell pakolni a mosogatógépet (!), vagy adni neki enni.

Még ha tényleg komoly dolgokat írtál volna, hogy mi a helyzet, de ezek miatt a "problémák" miatt ne várj együttérzést, amiket leírtál, mind az élet velejárói.

Forgalmad sincs hány depressziós ember él a világon, és hányan lesznek öngyilkosok, mert nincs senkije, egyedül van stb.

Ha nem lenne senkid, azon keseregnél, hogy egyedül vagy.

Ez tipikus annak az esete, hogy előbb önmagadban kellene keresni a hibát...

Nem vagy rossz ember csak elfáradtál, van ilyen. De kicsit azt érzem hogy valójában nem a gyerek miatt. A férjed mennyire veszi ki a részét az otthoni dolgokból? Olvas ő is esti mesét, bepakolja a mosogatót, vigyáz a gyerekre amíg te tudsz kicsit pihenni? Mert ha nem, akkor itt van a probléma és nem az anyasággal.

Kérj segítséget! Fizess takarítónőt, bebiszittert, ha megengedhetitek magatoknak. Menj el edzeni, úszni, szórakozni, egy 6 éves gyerek mellett azért ezt nem lehet olyan nehéz megoldani, nem babáról van szó. Csak kell hozzá egy olyan férj aki nem a második gyereked hanem valóban társ és apa.