4hónapos baba mellett egyetemet kezdeni van értelme?

3 dolog függvénye.

1. Milyen típúsú a baba.

Nem mindegy, hogy eszem-iszom, szépen eljátszok baba-e, vagy olyan, akitől egy perc ideje sincs az embernek. Vannak babák, akik mellett sütni-főzni lehet, szintes házat takarítani és állatokat ellátni. Másik mellett kihívás elmosogatni a cumisüvegeket.

Van baba, aki 6 hetesen már átalussza az éjszakát és az anyukája kicsattan ill. van, aki másfél évesen is többször kel és/vagy virraszt éjszaka. Van olyan anyuka, akinek már egy bevásárló lista is kihívás, mert annyira kása az agya a kialvatlanságtól.

2. A szak valóban számít

Mert nem mindegy, hogy hosszú esszéket kell-e írni, amikhez nyugalomba le kell ülni, órákat olvasni a szakirodalmakat és a gép előtt is órákig kell gépelni, vagy félév végén mindenből van egy laza vizsga.

De lehet h számtalan zh lesz év közben is, és egy nap nem fogsz tudni leülni másfél órákat, hanem 5 percet tudsz tanulni 15 részletben.

De lehet h csak meg kell jelenni az online órákon és félévek végén mindenből egy beadandót kell írni.

Meg azért ott vannak az egyéb kötelezettségek, pl. ne legyen kupi, kosz, el legyen legalább a fontos dolgok mosogatva, sokminden van, amiket a férj megcsinál, de valamit neked is kell.

3. A te teherbíró képességed

"úgy mentem vizsgázni, hogy előtte egész éjjel a fogzó gyereket ringattam, és utána állva elaludtam a vonaton, de összességében bírható volt."

Én itt már belehaltam volna, ennek a válaszolónak meg nem volt vészes.

Én 4-5 órákat alszok és ezt már stresszként éli meg a szervezetem, folyamatosan fel vagyok fázva, herpesz, ínygyulladás, affta, ekcéma...

Amikor panaszkodom h 5kor már kukorékolt a gyerek, van aki nem érti miért baj, 5-6 óra alvás tök jó, pont elég.

Van anyuka, akinek tökéletesen megfelel h 2-3 alkalommal felkel a gyerek szopizni, 100%-osan kipihent, én már gyerek előtt is kikészültem, amikor a férjem horkolt és felébredtem rá minden éjjel.

(Van még egyébként részlet, mennyi külső segítséged van, ill. a férjed mennyire támogat ebben -neki meg fognak növekedni a terhei a háztartással és a babával kapcsolatban)

Nekem esélytelen lett volna. Nincs segítségünk, most 14 hónapos a lánykám, már fixen van elalvási idő és nem szoptatok. Mostmár azt mondom az estéket rátudnám szánni és ha a férjem tehermentesít, akkor tudnék időt lopni ilyesmire. DE! Az én időm menne el a tanulásra, amit nem biztos, hogy jól viselnék.

Én azt mondom le a kalappal az előtt, akinek megy segítség nélkül a kettő párhuzamosan.

Milyen szak lenne?

Gondolom levelező, bár akkor is szükséged lesz valakire,aki vigyáz a babára péntekenként...

Szerintem stabil "hátország" férj, nagyszülők nélkül kb. lehetetlen küldetés.

Ha nagyon muszáj megoldható, de nem könnyű. Nagyon nem.

Mérlegelném, hogy érdemes-e... Hogy valóban szeretném és valahol ki is kapcsol a tanulás, biztosít előrelépési lehetőséget, stb. Vagy csak nyűg lenne és nem is lennék vele előrébb az életben. Esetleg nyűg lenne, de előrébb lennék?

Mérnök vagyok, szülésig (31 voltam) szinte megállás nélkül tanultam. Az alapkézés után mester, majd szakmérnöki és egy felnőttképzés "just for fun". Jól élünk, jó bevételem volt, szóval nem lenne létszükség, de gondolkozom, hogy az egy éves mellett elkezdek mégegy "just for fun" képzést, mert érdekel, szeretném. De mondjuk egy mérnökit csináljon meg a gyerekem mellett az, akinek két anyja van... Van ismerősöm aki megcsinálta baba mellett, vért izzadt, nem irigylem, mellesleg a házasságuk is megsínylette, de ha visszaáll a melóba, esélye van egy jobb karrier útra. Szóval valamit valamiért... Ezt neked kell tudnod, érezned, eldöntened. Sok sok áldozattal jár, az tuti. Ahogy a gyerek is. A kettő együtt nem mindig működik, csak ha kicsinálod magad.