2 ovis korú gyerekem van, de szeretnénk harmadik gyereket is. Szerintetek bevállaljuk?

kolopelének:

11:07-es vagyok, és csak annyit fűznék hozzá, hogy hasonló családban nőttem fel, mint amilyen most mi vagyunk a férjemmel. Én is voltam iskolás, és egyetemista, a szüleim amit tudtak, segítettek, egyébként minden másért egyedül dolgoztam meg, és értem el. Annyi a különbség, hogy mi négyen vagyunk testvérek, nem hárman. Nem volt különszobám, de egy ideig külön ágyam sem (egyik nővéremmel aludtam), mégis olyan életem volt eddig, és annyi minden jó dolog ért, hogy a gyerekeim (és ha a Tieid) csak fele ennyi jót, és szeretetet tapasztalnak az életben, már boldogok lehetnek. Sajnos ma már minden a pénzről szól, és a lényeg elvesződik valahol a bankszámlák között. Tudom, hogy lesznek iskolások, és nem félek tőle, mint ahogy a munkától sem, én elmentem mosogatni is, mikor nem volt állásom. A férjemmel több, mint 10 éve vagyunk együtt, és a pénz miatt még egyetlen hangos szó nem hangzott el közöttünk. Nem azt mondom,hogy mindenki csinálja a gyerekeket, aztán majd lesz valahogy (vagy az állam eltartja őket), de egy kicsit szerettem volna felvázolni, hogy nem minden a pénzről szól. És kicsit szerényebben is lehet élni, és boldognak lenni. Egyébként becsülendő, hogy segíted a nehéz sorsú gyerekeket, tényleg szép dolog.

Teljesen egyetértek mindennel, amiket írtál. Jó látni, hogy vannak ilyen gazdagok is, ilyen felfogással. Nem gondoltam, hogy nincsenek, de sajnos, ahogy írtad is, egyre nagyobb a szakadék szegény és gazdag között, és hát valakit muszály hibáztatni a rossz sorsért (meg persze a média is elég erősen rájátszik erre). A gazdagokat, a politikusokat, a világot.

Szerény körülmények között neveljük a gyereket, de én tudom, hogy ez csakis miattunk van. Én is kereshetnék kétszer ennyit, és a férjem is otthagyta a jól kereső munkáját. Miért? Mert egyrészt sokkal kevesebb időt tudnánk együtt tölteni, sokkal stresszesebb, másrészt kezdett rámenni az egészsége is. Úgy voltam vele, inkább vásárolok a kínaiban, meg a piacon, mint, hogy ne lássam a férjem, mert későn jön, és hétvégén is dolgozik, inkább főzök valami egyszerűt és olcsót, minthogy ne a gyerekemmel töltsem legalább a délutánokat. Olyan hamar eltelik az élet, és szerintem a számunkra fontos dolgokra kell fordítani (más kérdés, hogy kinek mi a fontos).Viszont én teljesen elégedett vagyok azzal a helyzettel,amim van, egyetlen amire vágyok, egészséges gyerekek, anyagilag meg mondjuk egy plusz fél szoba :) Igen, rengeteg az ellenpélda, de valljuk be, azért az olyan családoknál van, ahol a munka nem áll az első helyen, de még az első százban sem (gondolom, érted kikre gondolok). Én úgy gondolom (és lehet megkövezni érte), hogy aki akar és tud dolgozni, azért nem kerül mélyszegénységbe. Ha ez némileg ellentmondásnak tűnik, azért van mert nekem ez a középút a munka és a család között. Örülök,hogy azért a társadalmi különbségek ellenére is nagyjából egy nevezőre jutottunk. :)

(Azért ha kb. három év múlva keresnél a vállalkozásodba alkalmazottat, gondolj rám :)))