"Elvárható"-e a nagyszülőktől, hogy időnként besegítsenek a gyereknevelésbe?

De igen, én úgy gondolom, hogy igenis a nagyszülő is vegye ki a részét! Nem nevelni kell az unkokát, az nem az ő feladata, hanem játszani vele, közös programot csinálni, úgy gondolom ez havonta, 2 havonta 1-2 napra bele kell, hogy férjen! Anno mi heteket töltöttünk a nagyszülőknél! Ez minden normális családban így működik egyébként, több nagymamával találkozom az óvodában pl. mint anyukával, ha megyek a gyerekért, na nálunk mama azt sem tudja hol van az óvoda. :D

Magunknak vállaltuk, egy percre sem bántam meg és imádom, de álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen nagymamák lesznek! Nem segélyből élünk, jóval átlag felett, a bébiszitternek nem anyagi akadálya van, de a kérdés nem erről szólt. 18. voltam :) Jöhetnek a lefelé mutató ujjak! ;) :D

Vannak egyszerűen olyan típusok, akik nem valók erre a családi szerepkörre, hogy nagyszülő. Nincs kedv, türelem, erő, egészség, lelkesedés.

Szerintem tegyetek próbát, ti, akik még nem voltatok külön a gyerektől. Kérjétek meg a mamákat! Evés közben jön meg az étvágy, ha rákapnak az ízére?

24. Igaz, valószínűleg ők pont ilyenek sajnos!

25. Az egy teljesen más dolog, ha földrajzi akadálya van a dolgonak! De ha a szomszédban lakik... Na az már nálam a gáz kategória!

Sajnos , nalunk sem unokaznak a nagyszulok pedig 3 hazzal arrebb laknak tolunk.

Nekem nagyon rosszul esik de mar kezdek beletorodni.

Ok amugy az en szuleim, ferjem szulei mar meghaltak.

Raadasul a ferjem kulfoldon dolgozik igy eleg nagy szuksegem lenne segitsegre. Ez van. Mindig, mindenhova viszem magammal a fiainkat.

Ha mindenki a szerepe szerint cselekedik a családban, akkor a nagyszülő aktív részese az unokái életének. Az ember társas lény és családban él. A család pedig nem csak a két szülőt jelenti! A család tanít, védelmez. A nagyszülők szerepe pedig pótolhatatlan. Teljesen mást tudnak az unokáknak adni, tanítani, mint a szülők. És másképpen tudnak szeretni is! Ezekre egy gyereknek szüksége van! Ha van egészséges és lelkes nagyszülő, az a világ legklasszabb dolga!

Hogy elvárható-e a segítség? Én erre azt válaszolom, hogy a gyerkemet én szültem és nem 18 éves koráig terveztem vele! Ha a gyermekemnek segítségre van szüksége, akkor lehetőségeimhez és képességeimhez mérten jelen vagyok és támogatom, amíg élek! A gyermekem gyerkei pedig nekem is nagyon fontosak és szeretnék az életüknek rézsese lenni!

A segítség egy normális családban kölcsönös. Ha én lerokkanok, akkor a gyerkem is segít a lehetőségeihez képest. Ez természetes.