A lányom kirohant a forgalmas úton az autók elé, amikor sikerült befogni én nagyon megvertek. Ezt így kellett volna?

Ebből a hozzászólásból látszik, hogy mennyire képzetlen vagy. Attól még, hogy elolvasol pár laikusoknak írt könyvet, nem jelenti azt, hogy pszichológus vagy. Tudod a félműveltség sokszor többet árt. Személyiségzavart 18 éves kor előtt nem állíptanak meg jelenleg!

Az erőszaknak, ami RENDSZERES, van negatív, destruktív és személyiségromboló hatása! A rendszeres erőszakot és bántalmazást szenvedett gyermekek később jó eséllyel poszt traumás stressz zavarban és/vagy borderline személyiségzavarban betegszenek meg.

Az, hogy egy gyermek erősen idnokolt esetben időnként kikap az anyjától, pl mert az élete veszélyben volt, óriási butaságot csinált, nem traumatizál, ha az anya gyermek kapcsolat jó. A verés természetesen nem eszköze a nevelésnek, de vannak esetek, amikor egy popóra ütés előfordul egy amúgy kiváló szülőtől is! Hogy miért? Azért, mert ember!

Az a szülő, akinek sosincs indulata még egy ilyen helyzetben sem, az komoly elfojtásokkal bír.

57%-os, te hogy reagáltál volna ebben a szituban? Egy ejnye, bejnyével? Vagy picit felemelted volna a hangod, majd bocsánatot kértél volna? Képzeld bele magad a helyzetbe.

"de ne merj másokat kioktatni, mert nem abban hisz, amiben te. "

Miert? Mert te megtiltod hogy mit tehetek es mit nem? Ez egy nyilt forum, mindenki leirhatja a velemenyet, akar tetszik a masiknak akar nem. Egyebkent meg amilyen eros reakciok jonnek, valoszinu hogy az itt felhaborodott szulok tobbsegenek bizony eljar a keze...

"A legtöbb szülő nem élvezetből üti meg a gyerekét"

Nem allitottam ilyet.

"és egyáltalán nem rendszeresen. "

Abban viszont biztos vagyok hogy itt sokan rendszeresen teszik. Sokan sokszor kifejtettek mar itt a gyakorin is hogy az hogy neha rautnek a gyerek fenekere meg a kezere az nem veres.

"Nem tudom, téged hogyan neveltek"

Soha nem utottek meg a szuleim.

" Viszont amit te rosszul írtál az az hogy nem keltem ki magamból"

En csak abbol kovetkeztettem erre amit te irtal:

"Magamból kikelve ordibáltam, hiszen nem tudtam hol a gyerekem."

Gondolom abban megegyezhetunk hogy mindenkeppen eros erzelmi felindulas alatt cselekedtel. Amugy ezert is viselt meg az eset ennyire.

" Attól még, hogy elolvasol pár laikusoknak írt könyvet, nem jelenti azt, hogy pszichológus vagy."

Igy van, de meg mindig tobbet tudok azoknal akik soha semmilyen konyvet nem olvastak el.

"Az, hogy egy gyermek erősen idnokolt esetben időnként kikap az anyjától, pl mert az élete veszélyben volt, óriási butaságot csinált, nem traumatizál, ha az anya gyermek kapcsolat jó."

Mondod ezt te, mas meg mast mond.

"A verés természetesen nem eszköze a nevelésnek"

Na, vegre valamiben egyetertunk.

"de vannak esetek, amikor egy popóra ütés előfordul egy amúgy kiváló szülőtől is! Hogy miért? Azért, mert ember! "

Igen, de ez nem jo. Az onkontrollnak meg kell maradnia.

"Az a szülő, akinek sosincs indulata még egy ilyen helyzetben sem, az komoly elfojtásokkal bír. "

Dehogy, szimplan van onkontroll. Tudod vannak olyan emberek akik ha felduhitik oket akkor siman pofanvagnak egy ismeretlent az utcan, oket persze mindenki eliteli hogy milyen aggresszivek. Aki a gyerekevel kapcsolatban veszti el az onkontrollt az pedig rendben van, hiszen abbol tanul a gyerek. Nem erzed az ellentmondast?

"57%-os, te hogy reagáltál volna ebben a szituban? Egy ejnye, bejnyével? Vagy picit felemelted volna a hangod, majd bocsánatot kértél volna? Képzeld bele magad a helyzetbe."

Voltam ilyen helyzetben. Seta kozben fogta magat es siman kiment a kisbiciklijevel az utra az autok koze. Elotte soha nem csinalt ilyesmit, akkor valamiert igen. Rakialltottam hogy alljon meg, aztan odaszaladtam, es levezettem az utrol. Persze megijedt, de leginkabb a kialtastol. Szepen kifujtuk magunkat aztan amikor lehiggadtam elmagyaraztam neki hogy miert nagyon veszelyes amit csinalt. Es igen, bocsanatot kertem amiert megijesztettem, de megertette azt is hogy miert volt szukseges kiabalni. Soha tobbet nem csinalt ilyet, persze a szemunket utana meg sokaig rajta tartottuk es nem engedtuk nagyon eltavolodni.

Sokszor kertem mar bocsanatot tole amiert turelmetlen voltam, esetleg felemeltem a hangom, vagy mert tevedtem valamiben. Mondjuk ha annyira tokeletesnek hinnem magam akkor ezt tuti nem tennem meg...

Kerdezo, valahogy igy kepzeltem en is. De a duh is egy eros erzelem, ugyhogy nyilvan erzelmi alapon cselekedtel.

Megbeszelted amugy utana a gyerekkel hogy mi tortent, o mit csinalt, miert csinalta, es te mit csinaltal es miert?

Nala is fel kell oldani ezt a sztorit, nem csak nalad. Talan ha leultok es megbeszelitek akkor az rajtad is segit.

A ferjeddel valo konfliktus szerintem itt masodlagos.

Igen, én megtiltom. :)

Gondolod, hogy érdekel, mit csinálsz? Ilyen életszerűtlen hozzáállással nem vagy referencia. Tőlem úgy rontod el a gyerekedet, ahogy akarod. Viszont nem mondod meg, más hogyan csinálja.

Mindenki tudja, hogy a verés rossz, ez nem kérdés, úgy látszik, csak nálad az, mert végig ezen pörögsz. Ha találsz végre egy kérdést, azonnal lecsapsz. Viszont nem kell úgy beállítani a kérdezőt (és minket, akik nem küldtük el a fenébe, mert értjük, mi történt vele), mintha pszichopata lenne. Attól, hogy ez megtörtént, nem állt meg a Föld, van ilyen.