Milyen ez már? Ne vállaljon több gyereket, ha véletlen nem bírkózik meg mindennel egyedül néha napján?

Nézd, mindenkinek máshol van a teherbírása határa. Egyetértek a 2. válaszolóval, pont azt a rosszindulatot tapasztaltad meg, amivel te viseltetsz más felé, valaki valamiért (mindegy miért), nem úgy csinálja, gondolja ahogy te.

Bizony így van, nem lehet egy embernek háromfelé szakadni, sokszor kétfelé sem. Nekem 2 van, és van amikor nem megy segítség nélkül minden, mert nem tudok egyszerre két helyen lenni. De attól még nem zavar, ha másnak segítenek. Neked miért gond? Főleg ecsetelve, hogy szerinted úgy csinálják, ahogy nekik jó. Te meg így csinálod, mert szereted elmondani, hogy neked bezzeg nem kell segítség. Látod, kell. Valószínű, pont annak mondtad, aki most beszólt.

Igen, más is megoldja, előző, meg az is, aki dolgozik, szóval senkinek nem egyszerű. Ezt nem is állítottuk.

Rászoruló kicsi pedig van a jó kerületekben is, mondjuk akinek dolgozik az anyukája, az rászoruló. Csak nem mindig az jut be a bölcsibe.

Lehet nem tudok olvasni a sorok között, de én nem érzem úgy, hogy a kérdező lenézné, vagy irigyelné az egy gyerekes ismerőseit azért mert van segítségük.

Én elhiszem, hogy rosszul esett hogy beszólt ez a közös ismerős.

Nekem is három gyerekem van, mi is megoldjuk a férjemmel a 3-at. Most én az iskolást hordom magammal, a férjem az ovisokat. Én otthon maradtam a legkisebbel gyesen mert az iskola-ovoda-bölcsit nem tudtuk volna megoldani a távolságok miatt.

De vannak napok, mikor férjemnek elhúzódik a munka, és szól anyukájának, hogy szaladjon a gyerekekért az oviba. Ez óriási segítség, de nem érzem úgy, hogy ez akkora bűn lenne a részünkről, hogy néha rászorulunk a mama segítségére. Én szüleim is besegítenek, ahol tudnak a gyerekek körül, bár ők távolabb élnek. De anyósommal és szüleimmel is nagyon jó a kapcsolat, imádják az unokákat és az unokák is nagyon szeretnek mindkét nagyszülőnél lenni. Örömmel vannak a nagyszülők az unokákkal, így azt, hogy néha besegítenek egy egy ilyen oviba szaladással nem egy szükséges rossz, mert szívesen vannak a gyerekekkel, szeretik őket ahogy szeretnek bennünket is- mi meg őket.

Ha majd a gyerekeimnek lesznek gyerekei én is szívesen szeretetből besegítek nekik az ilyen dolgokban, vagy amiben csak tudok.

Én sem érzem úgy, hogy a kérdező bárkit is lenézett volna. Összehasonlításként írta a két példát. Aki támadta a kérdezőt, az valószínűleg azon táborát gyarapítja, akinek kevesebb a teherbírása, és azonosulni tud az 1 gyerekes szülővel, aki tényleg nagyon"gyenge" a 3 gyerekes kerdezővel egyetemben.

Valaki egy gyerekkel sem boldogul, más meg 3 gyermekkel is mindent megold. Ezért nem kell vannak lenni, és nem felismerni, aztán meg rájuk mondják, hogy lenéző. Ez nem lenézés vagy rosszindulat, csupán észrevette a különbséget a között, amit az 1 gyerekes tud és bír, illetve amire ő képes. És hát, hatalmas a különbség a kérdező javára.