Mekkora financiális háttér kell ahhoz, hogy belekezdjünk a gyerekvállalásba, ti mekkora vagyonnal mondtátok, hogy mostmár jöhet a baba?

Saját, hitellel terhelt lakásban laktunk a férjemmel, amikor megfogant a kisfiunk. A férjem fizuja 150 körül volt, az én kezdő fizum is kb. 150 volt. Ami fontos volt, az a tudat, hogy a diplomám megszerzése után nekem egy jó százassal ugrani fog a fizum, a férjem pedig épp akkor kapott egy szuper álláslehetőséget, tudtuk, hogyha sikerül a pályázata (intézményvezető pályázat), duplázódik a fizuja. Minden sikerült: mire megfogant a babánk, én egy százassal többet (250-et), a férjem pedig a dupláját (300-at) hozott haza. Tehát stabil egzisztenciánk volt.

Viszont hiteleink is voltak dögivel, és utáltuk az akkori lakásunkat, a környéket. Mire a fiam megszületett, sikerült eladni a lakásunkat, és beköltözhettünk egy csodaszép újépítésűbe, tényleg minőségi változás volt. Rengeteg energiánkba került, de tudtuk, mi a cél, megcsináltuk.

Azóta megszületett a kislányunk is, 5 és 3 évesek már. Az én fizum azóta megint óriásit ugrott, 400 netto fölött hozok haza. A férjem munkát váltott, itt csak 250-et keres, de nem panaszkodunk. Így már biztonságban érezzük magunkat. A hiteleink egy részét is sikerült lefaragnunk.

És ezt a lakásunkat is eladtuk (pár hete), hogy családi házba mehessünk.

Az az ideális, ha látod magad előtt a fejlődés lehetőségét.

Ha anno nem emelkedett volna a fizunk, nem tudtunk volna elköltözni arról a környékről, még vártunk volna. De kitartóan küzdöttünk, meglett az eredménye. Ja, és rengeteget tanultunk ahhoz, hogy azt végezhessük, amit végzünk, és jó fizunk legyen.

Szerintem fontosak az anyagiak, de az nem ördögtöl való, ha egy pár nincs még teljesen "készen", mire babát vállal. A fejlődés, a dolgok , a körülmények javítása baba mellett is lehetséges, csak akarni kell.

Mindig az adott gyerekszámra kell koncentrálni. Az első babához szükség volt stabil munkahelyre, átlagos fizura, lakásra. A második babához már kellett a kiemelkedő fizu, a jobb lakhatási körülmények.

Most, hogy tervezzük a harmadik babát, kell a családi ház a nagyobb élettérrel, továbbra is stabil munkahellyel, kiemelkedő fizuval.

Addig nem vállaljuk be a következő babát, amíg nem teremtjük a családunk bővülésének a feltételeit.

A "semmire gyereket vállalni" elgondolással én sem értek egyet...sőt, mélységesen elítélem.

Albérletbe 0 megtakarítással, bejelentett munka nélkül szültem 31 évesen havi 200 ezres össz. bevétellel.

Ha a csodára vártunk volna, hogy legyen megtakarításunk, sose lett volna gyerekünk.

Valóban van középút is, nem csak putriba és milliós palotába lehet szülni.

Mi nem éhezünk, a számlák ki vannak fizetve.

Nekünk annyi volt, hogy saját, kétszobás kis lakás (azaz anyukáméké, de odaadták nekünk lakni, nekik nem volt rá szükségük), mindketten dolgoztunk, összkeresetünk 250 körül volt, de a kiadásunk annyira kevés, hogy 200 ebből meg is maradt a fizetnivalók után. Megtakarítás nem nagyon volt, max ilyen 100 körül, hogy ha valami elromlik, legyen miből újat venni. Akkor teljesen úgy éreztük, hogy ez oké, simán elleszünk. Őszintén, igazából el is voltunk, gond nélkül, de utólag már meredeknek érzem. A lányunk 2,5 éves, tehát kb 3 év telt el, de az összbevételünk megduplázódott (mindkettőnk fizuja a duplájára nőtt kb, én dolgoztam végig gyed/gyes alatt, vállalkozói viszonyban). Ez nyilván együtt járt egy magasabb színvonal megszokásával is, mi előtte nem volt. Valójában mindent meg tudtunk venni a babavárás alatt gond nélkül, berendeztük a babaszobát stb., szóval amúgy tényleg elég volt annyi. Ja, és szinte mindent újonnan vettünk, bár a babakocsi nem stokke, az tény. Mindene megvolt a lányunknak, igazából kicsit túlságosan is szerintem.

Most van tervben a második, na őt nem vállaltuk volna annyi fizura. Meg már a kétszobás lakás is kicsi lesz, őszintén szólva egy gyerekkel se annyira kényelmes, hogy nincs külön nappali (kisszoba a gyereké, nagy a mienk, az egyben a nappali is). A kicsi születni még ide fog, de kétéves korára költözünk nagy házba, ami nappali+3 hálós lesz, így mindenki kényelmesen elfér.

Szóval az az igazság, hogy nekünk se volt sok mindenünk, de sokat fejlődtünk a gyerek mellett. Nem lehetetlen, csak kemény munka.

Albérletben laktunk és lakunk most is. Nem volt megtakarításunk csak összesen havi 400.000,- körüli fizetés.

Azóta sincs gondunk, viszont a GYED mellett visszamentem home officeba, így kapom a GYED maximumot és mellette a fizetésem is, így prímán élünk.

Nekünk ennyi tőke elég volt.