Mar most idegesit. Mit tegyek?

Az elso idoszakban, amikor gyakrabban ebred a kicsi, es az anyukajat igenyli szinte folyamatosan szerintem inkabb szamithattok hetvegi, vagy esetleg hetkoznap napkozbeni latogatasokra, ha egyebkent ok kulon laknak. Ha annyira odavannak az unokaert, akkor pedig valoszinubb, hogy a nagyszulok is fognak hozzajuk menni, mert egy kisgyerekkel az sokkal konnyebb. Esti rutin van, viszonylag fix alvasidok, faradt szulok, szerintem az elejen nem lesznek ott sokat, es ha megis, koran haza fognak menni.

Ez ugy kb. 1, max 1,5 ev. Onnantol szamithattok rendszeresebb talalkozasra a gyerekkel, de olyankor is a korai fekves miatt nem hinnem, hogy sokaig maradnanak. Az biztos, hogy a gyerek korul fog minden forogni, hiszen ahogy leirod, mar most is igy van, de ebben nem biztos, hogy toletek is elvarjak majd, hogy reszt vegyetek - az elso idoszakban. Aztan ahogy no a gyerek, es jobban megmarad masnal, lecseng a szeparacios szorongas, a szulok kimerulnek, es alig varjak, hogy barmilyen segitseget kaphassanak gyerekvigyazasban, na onnantol lehet ra szamitani, hogy tobbet ott lesz.

Addig a helyetekben en szorgosan tennek felre, aztan alberlet vagy lakasvasarlas toketol es kornyektol fuggoen (van olyan, hogy az alberlet jobban megeri).

Igencsak rohadt egyszerű a képlet: költözz el vagy szokj hozzá a gondolathoz, hogy a gyerek ordítani fog és igen, paraszt vagy ha nem (játszod meg, hogy) örülsz neki - anyósék szemében legalábbis biztosan és sajnos jogosak lesznek az érzéseik. Innentől meg 1 lépés a gyűlölködő családi légkör. C opció nincsen.

Emlékszem 20 évesen én is ilyen önző kis nyafka voltam, azt hittem, hogy van jogom pattogni más otthonában és hogy a Föld is körülöttem meg a "párom" körül forog. Ezzel a fiatalkori önmagamat is minősítem ám, nem csak téged... 100%ig biztos vagyok benne, hogy ugyanígy éreztem és reagáltam volna mint te, pont ezért írom meg neked full jóindulattal a "jövőből", hogy cenzúrázd magadat mert nincs se igazad, se véleményalkotási és/vagy döntési jogod.

Egyetlen döntés a tiéd: mész vagy maradsz. Senki nem várja el két 20 évestől, hogy hitelt vegyenek fel, majd annak is eljön az ideje. Menjetek albérletbe, vagy vegyetek ki egy szobát egy veletek egykorú társasággal. Nem vagytok elkésve a gyűjtögetésről sem.

Nem is értem miért gondoltad, hogy más tanácsot is fogsz kapni, mint hogy költözz el?

Albérlet. Eddig is segítettek már pasas szülei, hogy megspórolták nektek az albit, de ha neked most kényelmetlenné valt a dolog, nincs megoldas, menned kell. Ez az egyetlen lehetőség.

Engem jobban zavarna amúgy a tesóm csaja a mindennapokban, mint a tesóm babája, mert a baba legalább csaladtag. Az aktuális barátnő még nem az, csak egy kvázi idegen..

28#

Az a gond, hogy nem fogod tudni kivonni magad.

Azt nem mondhatod anyósnak, hogy te nem foglalkozol a babával, mert utálod a gyerekeket. Ez pont olyan, mintha közölnéd, hogy az unokát utálod. Szerinted? Biztos nem kéne maradni egy percet se.

Kénytelen leszel együtt örülni a családdal, gügyögni, hogy milyen cuki, és rázogatni a popsiját. Aztán a kezedbe fogja nyomni, hogy ideje megtanulni pelenkázni, mert "nem sokára neked is lesz". Ott megint nem épp aktuális közölni a nézeteit.

Állandó lesz a "na és nálatok mikor lesz baba" kérdés.

Egyszerűen elvárják ilyen korban egy nőtől, hogy buzogjon benne a vágy egy baba után, fel se fog merülni senkiben, hogy te utálod a gyerekeket. De egy ilyen őszinte kijelentéssel el is vágtad magad a rokonság előtt. Enélkül viszont nem úszod meg, hogy rád erőltessék.

Az mindenkinek fel fog tűnni, ha látványosan kivonod magad.

Írhatnak ide ezren is, akik ilyen szituban voltak, vannak, mint most te, de újat nem tudnak mondani, mert csak két opció van, megszöksz vagy megszöksz, nincs harmadik lehetöség.

Az hogy egyszer-egyszer sikerül kihuznod magad a találkozás alól, oké, de ha mindig "dolgod lesz", amikor ott vannak, akkor fel fog tűnni és rákérdeznek. Te mit fogsz akkor válaszolni? Hogy utálod a gyerekeket?

Részt venni meg részt fogsz venni benne közvetetten, ha tetszik, ha nem (kivéve, ha elköltözöl), mert ha néha ott alszanak a kicsivel hétvégén, akkor hallani és érzékelni fogod őket. Tehát teljesen nem tudod kihúzni magad ezalól.

Amúgy fontos kérdés, h a párod tudja, h utálod a gyerekeket? Vagy abban a hitben él, h csak fiatal korod ellenére még nem akarsz babázni, de idövel igen. Mert a kettő között marha nagy különbség van.

Ő is utálja őket? Mert ha nem, valszeg idövel, akér 10 év múlva is akar majd, amikor is te nem. Akkor mit csinálsz? Szülsz és utálni fogod a gyereked, csak együtt maradjatok, vagy ő mond le a szép családról?