Miért akkora teher ma a gyerekvállalás?

#11es és #19es válaszolóval tökéletesen egyetértek, jobban magam sem írhattam volna.

Igen, régen a nőknek nem volt beleszólásuk, hogy akarnak-e gyereket vagy sem, hanem a nevük kb kuss volt és az volt a dolguk, hogy szüljenek sorozatban és otthon szépen gyereket neveljenek. Nem mindenki szeretne eltartott lenni, otthon 4-5 gyerekkel ücsörögni, miközben totálisan a férjétől függ anyagilag. Hogyha meg apuka lelép, akkor ott marad velük egyedül 0 Ft-tal, csupasz fenékkel! Lehet valakinek ez álmaim ne továbbja, de azért sokan ennél többre szeretnék vinni az életben. Bizony ma már a nők is tanulhatnak, diplomazhatnak, építhetnek karriert, utazhatnak, sikereket érhetnek el az élet egyéb területein is, tehát nem értem miért kéne mindenáron a gyereknevelésben örömöket lelniük.

Egyébként úgy mellékesen megjegyezve, a pofám leszakad ám, hogy egyesek milyen gusztustalanul turkálnak másnak a pénztárcájában. Mi a franc közötök van ahhoz, ha valaki iPhone-t szeretne venni a gyerekének, ha valaki mindent meg szeretne neki(k) adni vagy ha valaki nemcsak a Balatonra akarja vinni, hanem külföldre is nyaralni? Ha nem akar kis lakásba gyereket vállalni? Ez nektek mégis miért fáj?! Nem a ti dolgotok!

Neked pl 72%-os mégis mi közöd van ahhoz, hogy az említett ismerőseid Görögországban, Horvátországban nyaralnak vagy hogy műkörmük van és festett hajuk?? Most komolyan nincs saját pénztárcád, hogy abban kotorászhass? Vagy szimplán csak sárga vagy az irigységtől, amiért ők megtehetik és amíg ők nyaralásra költik a pénzüket, addig te meg minden vagyonodat a gyereke(i)de költöd vagy mi bajod van?!

Az eszem megáll tényleg egyeseken, hogy milyen vastag bőr van a képükön.

És akkor mi van, ha valaki a kényelme miatt nem szül??Egyetlen élete van mindenkinek, engedtessék már meg hogy azt mindenki úgy élje, ahogy szeretné, ahogy neki megfelel! Nehogy már elnézést kelljen kérnem, azért mert az egyetlen életemet kényelmesen szeretném élmi, úgy ahogy nekem megfelel, nem pedig úgy, ahogy mások elvárnák!

De ha menne a szövegértelmezés, akkor látnád m, hogy nagyon sok válaszoló megemlítette az anyagi okokat és azt hogy régen teljesen más volt az élet, mint amilyen most. Régen két-három generáció együtt élt, a lakhatás meg volt oldva, ami ma egy baromi nehéz feladat, a nőknek meg annyi volt a dolguk, hogy szüljenek, mert a férjük egy fizetésből is elbírta őket tartani! Mutasd már meg ma hogy tudsz megélni egy fizetésből! Egy fizetésből albérletet fizetni, vagy ne adj isten lakást venni, enni, ruházkodni, szórakozni ?! Sehogy! Szerintem foglalkozzon mindenki a saját pénztárcájával és a saját életével, máséhoz nincs közötök.

Mindenki el tudja dönteni egyedül is, hogy akar-e gyereket és ha igen hányat és ha nem, miért nem. Magánügy, tudjátok mit jelent az??

Őszintén... Nem olvastam el a válaszokat, csak leírom mit gondolok.

Egy gyerek valóban nagy áldozatokkal jár, de ez az élet rendje. Valaki boldog így is, valaki nem.

Én azt nem értem, miért van mindenki így rápörögve a gyerek témára. 21 éves vagyok és nem egy volt évfolyamtársam anyuka már, akár 2-3 éve... Szerintem sokan nagyon elsietik.

Meg minek erre a világra gyereket szülni? Rengetegen vagyunk, ennyi embernek már kevés ez a bolygó és szépen tönkre is fogjuk tenni. Ha valaki nagyon akar gyereket, fogadjon örökbe. Ja, hogy az már nem olyan, mert nem hasonlít a szülőkre?

A másik meg, hogy egy gyereknek 70-80000 forint szükséges/hó, hogy minden ami fontos, meglegyen.

Ismerek családot, ahol 6 gyerek van (plusz kettő nagy, akik már elköltöztek) és jó, ha van egy gyerekre 10.000 egy hónapban. Aztán kölcsön kell kéregetni, de ha nem adnak nekik, akkor mindenki büdös paraszt, mert hát szegény gyerekek éhesek... Sajnálom őket és ha tudok segítek, de minek kellett ennyi gyerek?

Lehet nyersen fogalmaztam, de nagyon feldühít pár ember. Persze nem vagyok teljesen a gyerekvállalás ellen, csak ésszel kell csinálni.

En 30 vagyok es a sajat sztorimat tudom elmondani, hogy nekem miert nincs gyerekem es hogy mit latok en a sajat generaciomban.

Nincs meg gyerekem mert: lediplomaztam 22 evesen, dolgozni kezdtem. Eloszor nem kerestem jol, de talan nem is csak ez a lenyeg, eloszor senki se keres jol.

Volt parom 5 eve de szakitottunk. (Hova szultem volna amikor meg nem is dolgoztam? Jo lett volna annak szulni, akivel szetmentem a 20-as eveim elejen?)

Aztan lett masik parom, jobb munkam. De se a pasi se a munka nem az volt ahova gyereket szultem volna (olyan munkara vagytam ahova visszamehetek es olyan pasira, aki nem o volt)

Aztan ferjhez mentem, viszont ekkor a karrierem kezdett fellendulni egyre tobbet kerestem. Egyszeruen nem akartam feladni ezt azzal, hogy megszakitom egy gyerekkel.

Onzoek-e a mai fiatalok? Szerintem igen. Engem is beleertve. En ezt vallalom es akik lepontoztak azokat akik ugyanezt irtak, azok, akik titkon szegyellik ezt. En nem szegyellem. Ez teny. Szembe kell nezni vele.

Nekunk mar kinyilt a vilag. Fiatal felnottkent oltari akciokkal lehetett repjegyet venni a neten. Last minite utak, sieles, spontan ejszakai mozi, spontan ejszakai bulik. Ezek mind olyan dolgok, amik anyam korosztalyanak nem igazan voltak adottak. Pont azert mert 22 evesen mar gyerekuk volt. Meg hat a szoci. Stb.

Ami a segitseget illeti, en nem gondolom, hogy a nagyszuloktol ne lehetne elvaras, hogy segitsenek. Az en anyukamnak az osszes nagyszulo rengeteget segitett. Nyaron tobb hetet veluk voltunk (oke a mamak mar nyugdijasok voltak), szoval ha o ezt megkapta a sajat anyjatol nem latom be miert lenne ugyanazt ordogtol valo “elvarni” tole, amit o is megkapott? Egyebkent ha meghallgattok par nagyit, maris mas lesz a leanyzo fekvese, hiszen ok pont arra panaszkodnak amit mar valaki emlitett, hogy a mai szulok a nagyikat nem hagyjak kibontakozni, be akarjak szabalyozni, hogy banjanak a gyerekkel, mit adjanak enni neki, mikor fektesse le es hogyan pelenkazza. Stb. Anyainknak segitettek a szuleik, de nem is volt vernyakolas. A mamanal a mama szabalyai leptek eletbe es ha anya ott hagyott, onnantol a mama volt a fonok. Ha full mashogy csinalta a dolgokat akkor is. Anya meg tudta, hogy mivel o is tulelte a gyerekkorat en is tul fogom es nem azon stresszelt hogy vajonpont 28,5 fokosan kapom e a tejbegrizt. Ez is altalanositas persze de ezt mondjak a mai nagyik, hogy ezert nem valljak szivesen az unokakat.

Szoval igen, onzobbek is vagyunk, kevesebb is a segitsegunk (mivel a legtobb szulo dolgozik, igy ha akar is es hagyjuk is, hogy segitsen, akkor sem tud mindig), nincs olcso alberletunk, vagy olcso hazvasarlasi lehetosegunk, szules utan nem var vissza a munkahelyunk tart karokkal, nincs eleg bolcsis hely...stb. Soroljam meg?

Régen helyben voltak a munkahelyek, az ember elment reggel dolgozni, sokkal biztonságosabb volt a közlekedés, ergo egy 7-8 éves gyereket gond nélkül elengedtek egyedül az iskolába, onnan egyedül hazajött, szülő már délután otthon volt, főzött, stb. Én 25 km-re dolgozom, reggel fél 7-kor indulok a buszra, fél 6 előtt érek haza. Pár órával beljebb voltak a szüleim annak idején, amit a családra tudtak fordítani. Régen, a szüleim idejében ha vettél házát, ha a felét kifizetted a másik felét elengedték, ma meg örülj, ha a dupláját visszafizeted annak, amit felvettél és szabadulni tudsz a hiteledtől. Régen a nagyszülők 55 éves koruk körül elmentek nyugdíjba, ha a gyerek beteg volt, nem volt gond, hogy veszélyben a sok táppénz miatt a munkahelyed, hanem ott volt a nagyszülő, vagy a szülőnek volt családbarát munkahelye, ahol nem volt gond, ha táppénzre mentél. Ma 1 ember végzi 2 ember munkáját egy fizetésért a cégeknél, esélyed nincs úgy sokszor a saját munkádat megcsinálni, hogy végezz vele, nemhogy még másik embert helyettesítsd, akinek sajnos beteg a gyereke és táppénzre kell vele mennie.

Régen voltak stabil, biztos munkahelyek, 20 évet le lehetett dolgozni egy cégnél. Ma megnézheted...

És valóban nem a nagyszülőnek szül gyereket az ember, de ez a baj. Hogy manapság ez a felfogás lett a divat, hogy nyűg a nagyszülőnek, ha unokája van? Hát milyen módi ez? Könyörgöm a saját vér szerinti gyerekének a gyerekéről beszélünk. Pont ezért van ennyi válás a gyerekek mellett, mert uram bocsánat, nem túl jól lehet egy házasságot fenntartani, építeni, ha állandóan egy gyerek van közöttetek, semmit nem tudtok egymással megbeszélni, vagy nincs nemi életetek, mert nem tudtok sze...elni, mert mindig ott a gyerek, mert jaj, nehogy ám már heti 2 napot ne lehetne pár órát a nagyszülővel, mert nem a nagyszülőnek szüli az ember a gyereket. Ez igaz. De azzal, hogy "elvárhatnánk" a nagyszülőtől, hogy heti szinten a 168 órából töltsön 8 órát az unokájával, az a 8 óra pont elég lenne arra, hogy a házaspár kettesben legyen, nemi életet éljen, kommunikáljanak, szeressék egymást nyugodtan és ennyi megcsalás, meg válás se lenne.

Szóval sok minden változott. Nem könnyű a gyereknevelés és más sem a mai világban.