Eltiltanád-e a 15 éves lányod a legjobb barátnőjétől, ha nem szimpatikus neked a lány? Részletek lent.

Na, írom tovább közben, remélem, válaszoltok még.

Teltek a hónapok, ment a titokban találkozás meg a lebukások sorozata. Közben a gimis lány panaszkodott a szüleinek, hogy sokszor szúr a szíve, ezért elmentek a háziorvoshoz (apa, anya, lány). A doki nézett EKG-t, azzal minden rendben volt, így azt mondta, hogy "túl ideges a lány", a szülők buzgón helyeseltek. Az orvos meg írt fel a lánynak nyugtatót (!), amit ő szedni kezdett. (Sajnos nem emlékszem már, hogy milyen fajta volt.)

A lány nem szedte sokáig a nyugtatót, max 1-2 hétig, ekkor történt valami. Ment a különórára, ekkor már felsőfokú nyelvvizsgára készült, előtte titokban találkozott a barátnőjével egy kis időre. (Ekkor már 16 évesek voltak.

Sajnos elbeszélgették az időt, és késés lett a vége... a lány ijedten rohant az órára, amikor a tanárnő háza előtt elütötte őt egy kisteherautó. Innentől kezdve nem emlékszik semmire.

Egy nap múlva a szomszéd város traumatológiai osztályán ébred, és fogalma sincs, hogy hol van, mi történt, az orvosok kérdezgetik tőle a nevét (azt tudta), de az aznapi dátumot nem. Semmire sem emlékezett, csak azt érezte, hogy valami iszonyú dolog történt, és rettegett a jövőtől, hogy mi vár rá... :(

Így visszaolvasva kicsit valószínűtlennek tűnik a történet, pedig szóról szóra igaz.

Másnap eljöttek a szülők a kórházba, az anyuka kisírt szemmel érkezett, nem szóltak semmit, csak hogy mennyire aggódtak, milyen borzasztó. A gimis lány nem érzett semmit, csak valami iszonyú nyomasztó, rossz érzést, mert senki nem mondta, hogy mi történt, sem az orvosok, sem az ápolók, sem a szülők. Nem tudta, mi van a barátnőjével, elérni nem tudta telefonon, mert akkor még nem volt mobiltelefonja.

Másnap délután bejött a barátnője titokban, és akkor mindent meg tudtak beszélni. A barátnő elmondta, hogy mit látott, és kétsége volt ő is esve, hogy mi történhetett. Később még bejöttek az osztálytársai is a lánynak a gimiből, ez is jól esett, és akkor már vidámabb volt egy kicsit, meg is jegyezték a szobatársai (idősebb nénik), hogy először látták mosolyogni.

A lány szerencsésen megúszta a balesetet, csak egy horzsolás volt a combján, ami azóta is emlékezteti erre a szörnyű történetre. És agyrázkódása volt, emiatt nem emlékszik erre a napra azóta sem. (Jobb is.) De szerencsére más baja nem lett, mármint testileg.

Néhány nap múlva hazavitte az apja, és az autóban jött a lelkifröccs. A lány bálványozta az apját, azt hitte, hogy ő megérti, de nem ez történt. Az apa (aki akkoriban kezdett templomba járni és vallásos lenni, azóta is az) közölte, hogy a lány most újjászületett, és ez Isten jele volt, ez a baleset, arra, hogy nem barátkozhat többé a lánnyal (!). A lány nem szólt semmit, csak össze volt zavarodva belül, nem értette, hogy miért mond ilyet az apja, iszonyú volt.

Ez a tavaszi szünet előtt történt pár nappal, akkor nem ment suliba, viszont a szünet után már mehetett. Egész szünetben otthon volt, nem mehetett sehová, a barátnőjével nem tudták elérni egymást, telefonon sem, hiszen akkor még nem volt mobiljuk. Az első iskolai napra kísérettel ment, mondván, hogy nehogy elszédüljön az utcán az agyrázkódás miatt. Szerencsére úgy alakult, hogy aznap elmaradt az utolsó óra, és mivel tudták egymás órarendjét a lányok, a gimis csaj megvárta barátnőjét az ő sulija előtt, így tudtak beszélni egymással.

Onnantól kezdve a szülők bekérték a lány órarendjét, és percre pontosan haza kellett érnie, nem mehetett sehová kísérő nélkül. Találkozni kb. lopott negyedórákra tudtak a barátnőjével suli előtt reggel, suli után. Néhány hétig a gimis lány mindenhová kísérővel ment, természetesen mindezt a betegségre fogva (holott semmi baja nem volt már). Nyáron lopott negyedórákra tudtak találkozni, amikor a gimis lány külön nyelvórára ment.

Ősztől kezdve aztán a gimis lány hazudott az anyjának egy kamu órarendet, volt nulladik meg hetedik órája, így tudták megoldani.

És onnantól kezdve számolta a naplójában a napokat, hogy mikor fejezi be a gimit, és kerülhet el Pestre, egyetemre.

***

Azt, hogy jelenleg mi a helyzet, majd egy későbbi kommentben írom le. Köszönöm a hozzászólásokat, nagyon örülök, hogy írtatok, és megerősítettetek.

A gimis lány utána teljesen paranoiás lett, azt képzelte, hogy mindenki őt figyeli, félt a rendőrautóktól (!), hátha a szülei bérelték fel, hogy kémkedjenek utána; félt az osztályfőnökétől, hátha ő is figyeli. Senki nem volt, akivel ezt megoszthatta volna. Egyedül a némettanárnőjét szerette úgy (neki a háza előtt ütötte el az autó), aki észrevette, hogy valami gáz van, mert a lány egyszer majdnem elsírta magát külön németórán. De mégsem mondta el a tanárnőjének, mert az a lány apjának régi osztálytársa, és a lány úgy érezte, hogy minden felnőtt ellene van, és úgyis csak az apjának adott igazat.

A gimi utolsó két évében lazult valamelyest a szigor, mert akkor a lány a saját osztálytársaival is összebarátkozott annyira (akik hasonló jó tanuló lányok voltak), hogy velük eljárhatott, mellette a régi barátnője is megmaradt, így könnyebben meg tudták oldani a találkozókat.

Egyszer a lány próbát tett, beszélt az anyjával, nem lehetne-e mégis feloldani a tiltást. Mondta az anyja, hogy majd megbeszéli az apával, de látszott rajta, hogy esze ágában sincs. Nem is lett semmi a dologból. Volt olyan, hogy azzal fenyegették a lányt, hogy ha megtudják, hogy még mindig tartja a kapcsolatot a barátnőjével, nem mehet el Pestre az áhított egyetemre, hanem maradnia kell szülővárosában, és a nem túl színvonalas helyi fősulira mehet csak (!). Szerencsére ezt nem vették komolyan, a lány végre leérettségizett és elkerült egyetemre, a barátnője viszont otthon maradt ötödéven.

A lány pedig belevetette magát a bulizásba a régi gimis osztálytársaival, piált, cigizett, kábé úgy viselkedett, mint egy kamasz. Elkezdett kemény metálzenéket hallgatni, úgy is öltözni (ez így utólag nevetséges, hogy 19-20 évesen, de mondtam, hogy későn érő típus volt). Addigi önmagához képest nagyon meredek dolgokat művelt, metálkoncertekre mászkált, olykor egyedül is, idegenekkel haverkodott a rockkocsmában, még a felkínált füves cigit is elfogadta, a zenekar nála 10 évvel idősebb énekesével kavart, és csak a szerencse mentette meg attól, hogy nem erőszakolta meg a csávó (javára legyen mondva, nem élt vissza a helyzettel, pedig megtehette volna).

_Hangsúlyozom_, hogy mindez akkor történt, amikor már egyetemre került, és nem volt napi kapcsolatban a barátnőjével, bár igyekezték tartani azért. Tehát nem a barátnő befolyása volt mindez.