Eltiltanád-e a 15 éves lányod a legjobb barátnőjétől, ha nem szimpatikus neked a lány? Részletek lent.
Van egy 15 éves kitűnő tanuló, visszahúzódóbb, kicsit álmodozó gimis lány, aki összebarátkozott egy ugyanilyen korú, nem túl jó tanuló szakközepes lánnyal. Mindketten éretlenebbek a koruknál, a pasizás nem érdekli őket, csak szeretnek sétálni, néha gyerekes csínyeket követnek el (pl. telefonbetyárkodás). A szakközepes lány ellen az a kifogása a szülőknek, hogy néha használ csúnya szavakat (a szülők ugyanúgy beszélnek néha csúnyán), meg az, hogy nem tanul jól. De nem drogozik, nem iszik, nem pasizik ő sem.
A gimis lány tanulmányi eredménye nem romlik továbbra sem, néha segít a szakközepes lánynak a tanulásban, bár neki nem javul lényegesen a tanulmányi eredménye. Viszont a gimis lány kicsit talpraesettebb lett, kinyílik előtte az addigi burok-világ, szeretne nyári munkát vállalni a barátnőjével együtt, pl. újságkihordást, mert az nagy kaland, természetesen a szülők ezt nem engedik meg, mert milyen alja dolog az már (!).
Szülőként mit tennétek ebben a helyzetben? Mármint ha ennyire nem szimpatikus az új barátnő, és inkább egy hasonló habitusú, jó tanuló, visszafogottabb lányt szeretnétek a lányotok barátnőjének? Egyáltalán bele lehet még szólni ebben a korban a barátkozásba? Mások ilyen korban már pasiznak, de mondtam, hogy későn érő típusokról van szó.
Plusz adalék: a gimis lány szülei szerint a szakközepes lány leszbikus, mert karon fogva járnak, néha csikizik egymást poénból meg viháncolnak, és szerintük a szakközepes lány megfertőzi (sic!) a leszbikusságával a gimis csajt.
válasza:Végigolvastam, és elég durva történet. Sajnálom, hogy ez megtörtént veled. Tőlem sosem tiltottak el senkit a szüleim, szerintem nem is tennék meg sosem. (maximum, ha tényleg nagyon rossz hírű, és én is romlanék a hatására/bulik, cigi, pia, drog stb./)
15/L
válasza:Érdekes történet...
egyetértek a hozzászólókkal, nem is részletezném....
Azóta mi van Veled? Hogy alakult ez életed?
30/N egy 10 hónapos anyukája :)
Köszi a kérdést, utolsó! Én csak 3 évvel vagyok Nálad fiatalabb, de eléggé máshol tartok egyelőre. Most fejezem be a sulit (igaz, a 2.-at), én csak most lépek ki igazán az életbe úgymond.
Párkapcsolatom nincs, nem is nagyon volt komolyabb, csak rövidebbek. De előbb-utóbb úgyis lesz.
Szüleimmel a viszony... hát, nem konfliktusmentes, de erre a régi történetre inkább igyekszem minél kevesebbet gondolni, mert máig felhergelem magam, ha csak eszembe jut. :( Haragtartó nem vagyok, meg más szempontból jó fejek voltak a szüleim (hogy támogattak anyagilag, míg tanulok), igyekszem a pozitívat látni bennük, erre a régi sztorira meg úgy gondolni, hogy "nem tudták, mit cselekszenek".
Köszi a kérdést, jó babázást Neked! :)
válasza: válasza: válasza:30/N 10 hós kislány anyukája vagyok!
Minden jót kívánok Neked és remélem mihamarabb megtalálod a szerelmet és azt is remélem, hogy anyai örömökben lesz részed. :) :)
A világ legszebb dolga anyának lenni, de valószínűleg egyben a legkeményebb, legnehezebb dolog is.
Te biztos, hogy nem fogod elkövetni azokat a hibákat, amiket a szüleid elkövettek és azt hiszem én is tanultam a történetedből és nagyon figyelni fogok majd évek múlva arra, hogy én se kövessem el ezeket.
Persze, a szülő félti a gyerekét, terelgetnie kell a jó útra, valamennyi tiltás, büntetés is belefér, hiszen az sem jó, ha mindent szabad a gyereknek, de a ló túloldalára sem szabad esni, mint ahogy a szüleid tették....nehéz megtalálni azt a bizonyos arany középutat!
Egyébként minden tiszteletem a Tiéd, hogy meg tudsz bocsátani és próbálsz "normális" kapcsolatot tartani a szüleiddel!
Bevallom, Nekem sem volt könnyű gyerek- ill. kamaszkorom(bár ritkán tiltottak meg dolgokat, büntettek, teljesen más volt a "gond"), így én is "elmenekültem" egyetemre, jó messzire(és azóta is itt vagyok). :) De mivel én addig is eljárhattam szórakozni, különösebben nem buliztam halálra magam, csak mértékkel. Ami a pasikat illeti,inkább komolyabb kapcsolataim voltak. (na jó, egy-két esetet leszámítva)
A szüleimmel viszont a kapcsolatom sokkal, de sokkal jobb lett, mióta eljöttem. Már nem veszekszünk, örülünk, ha látjuk egymást, mert havonta csak egyszer találkozunk.
Huzamosabb ideig nem bírnám. hogy együtt legyünk, mert abból sosem sül ki jó... de így mondhatni felhőtlen a viszony.
A saját esetemből és most a Te sztoridból is tanulva nagyon remélem, hogy jó anyuka leszek és nem fog elmenekülni a lányom tőlem. Bízni fogok Benne és meg fogok tenni azért mindent, hogy Ő is bízzon bennem.
Bocsi, kicsit hosszú lett... :)
Mégegyszer minden jót kívánok Neked, légy nagyon boldog és örülök, hogy "találkoztunk"! :)
válasza:Kedves kérdező, nagyon sajnállak!
Azt nem mondta véletlen a pszichológusod, hogy beszéld meg a szüleiddel, és ne nyomd el magadban? Nem igazán értem a pszichológusokat amúgy, szerintem a harag, és a düh is egy természetes dolog, és nem kell feltétlen békességre nevelni az embert (hogy béküljön ki a szüleivel LÁTSZÓLAG) ha nem akar békességet. Lehet én vagyok a bolond, de szerintem őszinte beszélgetés jót tenne a szüleiddel. Ezt így ahogy leírtad, és hogy pszichológushoz jártatok testvéreddel, hogy volt titokban találkozás, és abszolút nem a csaj miatt, de ittál, füveztél stb... Szerintem őszinteség nélkül, a megbocsátás amit a szüleid felé mutatsz, inkább érzelem elnyomás, hazugság a lelkednek, és az biztos nem tesz jót.
Ez onnan jön, hogy testvérem miatt anya is járt pszichológushoz, és abszolút baromságot javasolt (30 évesen még mindig anya nyakán élt, lelkileg bántotta, nem dolgozott, mert keveset fizettek szerinte, anya meg majd megszakadt a munkában, de a pszichológus azzal a baromsággal jött, hogy nem szabad kilökni a fiókát a fészekből, amíg nem tud repülni.... Mondtam anyának, mikor megbeszélte velem, hogy azért sántít a dolog, mert a fióka tud repülni, csak nem akar, mert az anyja a szájába rakja a kaját, minek fogna magának?)
--- BOCS AZ OFFÉRT ---
Lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam, nem biztatott arra a pszichológus, hogy nyomjam el magamban a dühöt. Pont hogy azt szoktam mondani, hogy engedjem meg magamnak.
Ez, amit leírtam, nagyon régi történet. A szüleimmel még nem beszéltem ezt meg, mert nem érzem magam elég erősnek. Egyébként azóta elég jól alakul az életem, szakmailag mindenképp, egyedül a párkapcsolati téren nem.
Szóval nekem segített a pszichológus, járok még mindig, de persze van az úgy, ahogy írod is, Utolsó, hogy nem mindig segít. Van, amikor több embert is ki kell próbálni (pszichológust), hogy megtaláljuk a legmegfelelőbbet.
Remélem, rendeződnek majd a családi dolgaid.
28/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!