Mit szólnál ahhoz, ha a 16-18 éves lányod teljesen kopaszra vágatná a haját a fodrásznál?

Nem tudom, mi közöm hozzá.

Eléggé képmutató lenne ezen kiakadni, ha közben meg Padödőt és Sinéad O’Connort hallgatok.

#16:

Ne keverjük a dolgokat. Más az, ha valaki betegség miatt veszíti el (ezzel nincs gond), más az, ha nem érzi magát nőnek belül (ezzel sincs gond), és más az, ha valóban nőből van, de még fiatal és képtelen érett és megfontolt döntést hozni, és csak úgy találomra, a kamaszos láz közepette, meghozza ezt a döntést, ami nem olyan, mint egy ruha, vagy egy smink, amit kipróbálsz, és ledobod/letörlöd magadról, ha esetleg mégsem tetszik.

Majd meglátnám, ha lenne lányod, és utólag megbánná, és azt látod, hogy maga alá zuhan, meg depressziós lesz néhány évig emiatt (természetesen a legfontosabb éveiben ami a lelki fejlődésről szólna), meg majd nem fognak a srácok úgy foglalkozni vele, ahogy előtte (vagyis fognak, csak lehet nem olyanok, akikre ő vágyna), és akkor csak ennyit mondasz hogy "Ne foglalkozz senkivel, mindenki tahó, te így vagy nőies"? Persze lehet egy nő nőies kopaszon, nem erről van szó, de hozzon ilyen dönést mondjuk 25 évesen. Igen, akkor már érzett, megélt elég sok mindent ahhoz, hogy el tudja dönteni, hogy bevállalja -e.

Persze könnyű ezt a maszlagot nyomni, hogy mindenki tahó, akinek nem az a véleménye, hogy "Mindenki azt csináljon magával amit akar". A kérdés úgy szólt, hogy ha a lányod lenne, és nem úgy, hogyha egy haverod, rokonod, vagy vadidegen lenne. Én bizony nem hagynám szavak nélkül, ha lányomról lenne szó, és nem azért, mert én akarom megszabni, hogy ő milyen stílust viseljen magán. Csak megpróbálnám megkímélni egy esetleges hosszú depressziós időszaktól, mert nem idnulhatsz ki abból, hogy neki biztosan tetszeni fog a kopaszsága. Ha ezt tudnám előre, akkor nem szólnék semmit, de sajnos nem feltételezhetjük a legoptimálisabb végletet.