Szülők ti ezt engednétek?

29!

Ugyan nem nekem írtál, de azért válaszolok, jó? Nekik nagy dolog. Egy csecsemőnek nagy dolog, ha jarni kezd. Egy 2 evésnek nagy dolog, hogy bölcsis. Az ovisnak nagy dolog, hogy elballag az oviból. A kis elsősnek nagy dolog, hogy megtanul írni, olvasni. Visszanézve, pl egy orvosnak nyilvan nem az lesz a legnagyobb eredménye, hogy elballagott az ovodabol, de akkor bizony az volt. Mindig az életkorunkban épp adott legnagyobb kihívás leküzdése a legnagyobb dolog.

12 évesen repültem először (igaz utoljára) egyedül, az akkori NDK-ba egy ismerős családhoz nyelvet tanulni. Nem volt net, mobil, még vezetékes telefonunk se. Amikor megérkeztem, vittek a postahivatalba, adtam fel a táviratot, hogy minden ok.

Persze más világ volt. A reptéren egy akkor először látott német házaspárra bíztak rá, akik ugyanazzal a géppel repültek.

Szerintem ha a fogadókban megbízhatsz, akkor nem az út a legkockázatosabb, tehát elengedném.

1. Németországban angollal nem igazán lehet boldogulni. Próbáltam, nem tudtam. (Lehet, hogy bizonyos iskolázottság felett már beszélnek angolul, de pont azok nem, akikkel egy turista találkozik: bolti eladók, buszsofőrök, stb.)

2. A frankfurti reptér a világ egyik legnagyobb reptere. Nem olyan egyszerű átvergődni sem rajta, még ha várnak is valakit a reptéren... és ott aztán tényleg mindenféle ember megfordul, a világ minden részéről. Nem a legbiztonságosabb hely két fiatal lány számára, ráadásul bármi történhet a terminálon belül is (elveszett poggyász, biztonsági ellenőrzés, stb.), amit egy kiskorú nem biztos, hogy egyedül képes megoldani, pláne nem idegen nyelven.

3. Ha valamilyen csoda folytán engedném (aminek kicsi a valószínűsége, de feltételezzük), akkor ragaszkodnék hozzá, hogy én is beszéljek a fogadó családdal. Óriási felelőtlenség lenne ezt kihagyni.

Én 13 voltam, amikor először repültem egyedül. Angliába mentem egy ismerős családhoz két hétre, tök egyedül. Az angolom egy erős B1-es volt. A reptéren pesten rábíztak egy ismerősükre, ő kísérgetett, hazafelé pedig a családdal jöttem. Angliában egyedül (nyilván :D) nem nagyon mászkáltam sehova, maximum fiúkkal, akik 5 évvel voltak idősebbek mint én. Remek nyaralás volt, imádtam, baromi önállónak és felnőttnek éreztem magam.:D

De a ti helyzetetek más. Először is, mint mindenki más írta beszélnék a családdal, akikhez megy, ez eléggé elengedhetetlen. Azt sem igen engedném, hogy egyedül mászkáljanak, kísérettel tök oké az egész.

Ami nekem a legnagyobb nem az egészben azon kívül, hogy egyedül császkálnának kint, az az, hogy egyedül hogyan jutnának haza? A frankfurti reptér óriási, nekem 24 évesen meggyűlt vele a bajom, hiába vagyok talpraesett, rutinos utazó. Oké, valamennyire beszélnek angolul, de vannak olyan rátermettek, hogy bármilyen váratlan/kellemetlen szituációban intézkedjenek, megértsék a dolgokat és megértessék magukat?

Szóval én úgy engedném el őket, hogy beszéltem a családdal, nem mennének nagyon egyedül sehová, és hazafelé sem egyedül kéne jönniük. Úgy egyébként simán.

(És most tekintsünk el attól a ténytől, hogy szerintem a gyerek a kérdező)

# 36: Hát én is ezt mondom, a frankfurti reptér maga egy kisvárosnyi méretű, és ott aztán tényleg mindenféle ember van (átszállóhely, én is akkor voltam ott, amikor Amerikába utaztam)!

Egy kisebb németországi reptérre inkább engedném a gyerekem, pl. Karlsruhe kb. olyan "bonyolult", mint egy nagyobb buszmegálló :) , de Frankfurt?!

Nem tudom, miért kell ekkora problémát csinálni abból,hogy a frankfurti a világ egyik legnagyobb reptere és hogy ott biztosan el fog veszni a két gyerek.

Tény, hogy valóban az egyik legnagyobb, ezen nincs vita.

Írta valaki, hogy mindenféle ember megfordul ott. Valóban, ezzel sincs vita.

Tény, hogy a csomagokra nagyon kell figyelni. Valóban. Ferihegyen is, Frankfurtban is, a Keleti pályaudvaron is, Pesten a 2-es metrón, de még a 68-as buszon is. Ez nem érv, hogy "nem engedem, mert ellopják a csomagját" - itthon is akárhová megy, ugyanannyi az esélye, hogy ellopják a cuccát, sőt. Egy repülőtéren a biztonsági tényező magasabb, mint bárhol a világon. Ha ellopja valaki valakinek a csomagját, akkor a reptéri rendőrség kb 2 egész perc alatt megtalálja. Tudom, hogy most fognak ömleni azok a válaszok, hogy "nekem 1970-ben Moszkvában ellopták a poggyászom és soha nem kaptam vissza" de akkor is tartom magam az állításomhoz.

Nagyobb valószínűséggel lopják meg őket a rakodóemberek (ami ellen természetesen lehet tenni :)) - mind Ferihegyen, mind Frankfurtban, vagy a világ bármely táján.

Az pedig, hogy valaki attól fél, hogy két 14 éves fiatal eltéved egy repülőtéren, hogy is mondjam.. nos ez vagy nevelési kudarc, hiszen tisztában van vele, hogy nem volt képes megtanítani a gyerekének azt, hogy ha nem tudsz/találsz valamit akkor kérdezz, vagy pedig azt gondolja, hogy azért mert ő maga esetlen, ezért mindenki más is az. Az mobiltelefonok, internet és okoskütyűk korában nehogymár ez probléma lehessen! 100%-ig biztos vagyok benne, hogy lehet találni tutorial videót a frankfurti repülőtérről.

Arról nem beszélek, hogy aki repült már valahova az nagyon jól tudja, hogy mennyire ki van táblázva egy repülőtér 3-4 nyelven is. Szádba rágnak mindent. Ha ennek ellenére nem talál valamit, akkor annyit angolul/németül/franciául kb bárki meg tud kérdezni, hogy hol van a 33-as kapu.

Nem engedném el így, hogyha az én gyerekem lenne.

Az utazás is necces, meg a egyedül plázázzanak....

Egyébként az ötlet nem rossz, de majd inkább 16-17-18évesen.