Nyakleves, fenékre csapás belefér?

Nem!

Ti veritek a gyereket, akkor is, ha nem kék zöld.

Azt megértem, hogy az ember idegei végesek, ilyenkor kell kijönnie valami nem oké dolognak! A nem oké dolog a verés, ütés, csapás minden formája, a szidalmak, káromkodások a gyerekre és az érzelmi zsarolás.

Szerintem a legkisebb kárt okozó(nekem jónéhány nyaklevest kiosztottak, sosem vertek véresre, de megalázó volt és féltem a szüleimtől, mai napig utálom őket ezek miatt is. ) a zsarolás.

Én megmondom, hogy elrakom a kedvenc játékukat(játékát), ha még egy szót meghallok, ha nagyon idegbeteg vagyok, azt mondom kidobom.

Ilyenkor egy napra elrakom az 5 évesem egy kedvenc játékát, vagy 2 napra, vagy egy hétre, ha durvát csinálna. 3x kellett elraknom eddig, 2 hónapja nem kellett, egyből befejezi.

Szerintem ez zsarolás, mások szerint nevelési módszer.

Tudom, hogy nem jó, de hatásos, a legkisebb rossznak tartom, az ütést rosszabbnak, bármekkora is. Tudom, hogy szörnyű, mert eleget kaptam hozzá, egy sem volt jogos, mert nincs jogos ütés, az meg csak pláne, hogy büntetik is.

Nekem ez nagyon bevált, de elsőre mikor mondod, el kell rakni/ki kell dobni a holmit, hogy legyen hatása a szavadnak. Én egy darab apró krétát dobtam ki(amit amúgy is ki akartam, de a gyerekem ezt nem tudta)

Próbáljátok ki!

Amúgy a tesóknak nem kötelező szeretniük egymást, a szüleiket sem, engem nem hat meg, ha a gyerekem közli, hogy utál, az érzései a sajátjai, ha akar, utálhat, tarthat csúnyának, de sértegetni nem sértegethet.

Nem várok hálát a neveléséért, nem is szabad elvárni, nem tartozik nekem a szeretetével, mert mesét olvasok neki, ha meg úgy érzi, nem szeret, akkor rendben, ettől én még szeretem.

A tesókonfluktusokat nektek kell kezelni érveléssel, meghallgatással, magyarázattal, különben egy életre utálni fogják egymást, mint pl én a tesómat, és titeket is a kivételezésekért és igazságtalan bánásmódért.

Kedves Kerdezo!

Amit 36-ban irtal, abban tokeletesen egyetertek veled. A szeretetmegvonassal valo buntetes sokkal rosszabb, mint a nyakleves vagy fenekre utes. Tehat arra semmikepp se valtsatok at.

Idezek 31-es kommentedbol:

"Tegnap este is összeverekedtek 1 db legóelemen! Kb. 8 doboznyi legó van összeöntve egy nagy dobozba. Mindenki épít, beszélgetnek, idilli hangulat. Aztán egyszerre nyúlnak pont ugyanazért a darabért, én találtam meg, én találtam meg és csavarják már egymás kezét, jön az üvöltés, hiába lépek közbe, indul a cirkusz, kiabálás, rugdosás, a másik építményének lerombolása :("

Ez egy nagyon erdekes helyzet volt!

Onmagamban az, hogy osszevesztek egy legon, nem komoly problema. Onnantol problemas a dolog, hogy ennyire elfajult a veszekedes. Csavarjak egymas kezet: fizikai eroszakkal akarjak igazukat ervenyesiteni. Masik epitmenyenek lerombolasa: szandekos bosszu, hogy a masiknak rosszat tegyenek.

Egyaltalan nem ertek egyet 40-essel, hogy "ilyen esetben popcornt bontanék es húznának a sarokba". Szerintem pont, hogy oda kell menni, es elmondatni veluk, mi tortent (ill. ha lattad, akkor egyszerubb). Utana elmondani, hogy ha a masik jogtalanul vett el tole valamit, akkor sem megoldas az, ha fizikai erovel veszem tole vissza. Ez jogos reakcio lehet egy utcai rablotamadasnal (habar megvannak a veszelyei), de nem egy csaladtagunkkal szemben. Megkerdeznem toluk: "Hogyan tudnal jo lelekkel tovabb jatszani azzal a legoval, ha tudod, hogy a tesverednek szomorusagot okoztal azzal, hogy elvetted tole?" Ugyanigy elmondanam annak, amelyik lerombolta a masik jatekat, hogy o szomorusagot okozott a masiknak ezzel. Akit szeretunk, annak ne okozzunk szomorusagot. Azzal olyat tegyunk, amivel oromet okozunk neki.

Elmondanam nekik azt is, hogy amikor egymassal rosszat tesznek, akkor nekem is szomorusagot okoznak, mert en mindkettojuket szeretem.

Valahogy azt erzem, hogy az indulataikat nem tudjak kontrollalni. Errefele kene keresni a megoldast. Illetve, hogy empatia fejlodjon ki bennuk: hogy a masiknak rosszat tenni rossz, oromet szerezni jo. Akkor eljuthatunk oda, hogy az egyik azt mondja, hogy "legyen tied az a lego, mert latom, mennyire fontos neked". Esetleg egy masik alkalommal meg a masik fogja neki ugyanezt mondani. Mert ugye egymastol is utanzassal tanulnak.

(Gondolom, az effele bekes megoldasok miatt most is le leszek pontozva, de csoppet sem erdekel...)

Az a helyzet, hogy nem tudjátok kezelni a konfliktusokat. Mire megoldás az, hogy megpofozom a gyereket, mert összevesznek? Ti pofozzátok őket, aztán lestek, hogy miért verekednek.

Ha lehülyéz a gyerek, akkor meg kell kérdezni, hogy édes kisfiam, miért érzed ezt, mi a bajod? Érzésekről kéne beszélni, hogy mi miért történik, nem pedig felpofozni, seggére csapni. Itt vagyunk 2019-ben, millió egy pszichologiai könyv elérhető, de egyeseknek még mindig a verés és a megalázás a válasz egy egy piszlicsáré konfliktusra.

Ha valami mindkettőjüknek kell, el ne próbáld érni, hogy a te kedvedért mondjon le az empatikusabb tesó! Ilyen ostoba lelkizsarolós hozzászólást. A kevésbé empatikus így mindig el fogja nyomni az empatikusabbat, aki azért fog élni, hogy az anyjàt nehogy elszomorítsa!

Miért szomorú a szülő, mert mindkét gyereke igényt tart valamire? Az ilyen szülőt kell kezeltetni..

Építsen mindkettő mást, vagy keressenek ugyanolyan darabot, de a legjobb, ha te megmondod, ki nyúlt érte előbb, ki fejezte ki, hogy kell neki, mindkettő veszítsen, vagy mindkettő nyerjen, ha nem tudsz dönteni! De akkor ismerd is be, hogy nem láttad ki fogta meg először.

Aki előbb kinyögi, hogy kell neki a piros elem, azé lesz, akkor is, ha a másik későn kapcsolt, de hamarabb vette el!

Tesóféltékenység, legyenek saját holmijaik, hogy kérnie kelljen a másik legójából. Felnőtteknek is nehezen megy a közösködés, nem tudom hogy lehet ezt kisgyerekektől elvárni.

Naná, hogy dühösek, nem érzik jogosnak a másik viselkedését, azt hiszik el akarják nyomni őket, tudják, hogy senki nem tesz igazságot helyettük(ti) még jó, hogy kiállnak magukért!

Felnőtteket véd a törvény, őket semmi a világukban!

Tegyetek igazságot magyarázattal, ha meg nem tudsz, ismerd be, és ajánlj más megoldást!

“Na most mindenki szétbontja a saját tornyát, mert rosszul kezeltétek a konfliktust, meg kellett volna engem kérdezni, akkor sem ütöd a másikat, ha mérges vagy, akkor sem teszed tönkre más tornyát, ha mérges vagy. Te xy visszaépíted z tornyát, aztán te szétrombolod a tiédet, z az övét, az elemet ideadjátok, és építünk valami újat! Hogy nem? Gyerünk ideadni a plüssmacikat, ha nem csináljátok, éjszakára nálam maradnak!”

Aztán építés közben megbeszélni, hogy ki hogy érezte magát és elismételtetni, hogy legközelebb mit csináljanak, ha ilyen van! Hogy egyik sem rossz gyerek, csak rosszat csináltak, de már tudják, legközelebb mit kell.

Én ezt csinálnám.

Igaz, hogy 6 és 9 évesekkel nincs tapasztalatom, jelenleg 2,5-3 évesekkel foglalkozom, bölcsiben dolgozom. Nos, 12 gyerek van a csoportomban. Egész nap, de szó szerint egész nap, konfliktusokat oldunk meg, meggyőzés és magyarázat eszközeivel, nulla erőszakkal. El lehet képzelni, ehhez mennyi türelemre és következetességre van szükség. De működik, és ha egy nap 100x kell elmondanom, hogy nem vesszük el a másik játékát, nem tépjük a ruháját, nem vágjuk fejbe a fa sínekkel, elérjük, lecseréljük a tárgyakat, akkor 100x el fogom mondani. Sosem ütöttem meg (nyilván, mert más gyermeke) egyikőjüket sem. Arra van példa, ha direkt mosolyogva bántja társait, kivonom az adott tevékenységből, leültetem egy könyvvel/akarmivel az asztalhoz, mikor lecsendesedett a gyerek, odamegyek és elmagyarázom miért ültettem le, szankcionálok (visszamehet játszani, ha nem bántja a társait...)

Játéknál ne az engedjen mindig, aki empatikusabb, akinél volt a játék először, az kapja vissza és majd ha megunta, oda fogja adni.

Ez a nevelés a közösségben nálunk bevált/beválik. Következetesség, türelem, beszélgetés az érzésekről -tiétekről, gyerekeitekéről- agresszió, ordibálás csökkentése/kerülése.

Sok sikert!

29N