5 éves, és egyetlen éjszakát sem alszunk át, normális?

" Ha "ugráltat" annak altalában oka van, nem hobbybol teszi. "

Ezt fejtsd már ki kérlek?

Ebben teljesen igazad van, senki sem szórakozásból nyűgös, frusztrált, ingerlékeny, de 5 éves kortól egyre tudatosabban kell megtanulnia ezt önállóan kezelni és félretenni, mert 6 évesen suliban nem megoldás, hogy duzzog 40 percig, mert a Dani meghúzta a haját, a Zsófi csúnyán nézett rá, az Anna szerint meg az ő cipője szebb..

MINDIG van valami minden mögött, de eljön az a kor, amikor el kell kezdeni megtanulnia ezekkel önállóan boldogulni, kezelni, mert nem állhat folyton a fenekében valaki, aki vígasztalja.. egész oviban ezt tanulják, sulira már elvárás, hogy tudják kezelni a kisebb érzelmeiket, pl ne essenek pánikba, törjenek ki sírásban, mert bejött a terembe egy darázs, amitől retteg a gyerek.. Nem azt mondom, hogy egyik napról a másikra kell tudniuk, de el kell kezdeni tudatosabban hozzá szoktatni őket az önállóbb(nem teljesen önálló, de azért arra törekvő) problémakezeléshez.

A félelmével sem egyedül hagyjuk este, hisz a másik szobában vagyunk, van éjjeli lámpája, plüssei, könyve, illetve ha nem tud vele megküzdeni és sírásban tör ki, mi egyből átmegyünk.. Csak próbálkozzon.. Aki próbálkozás helyet vigyorral megy át az anyjához és meg se próbálja(éngyerekem eddig), az manipulál, rájátszik, hogy elérje a célját.. Vannak ilyen gyerekek, az enyém elég jó ilyesmiben, társainál is gyakran alkalmazza, pl duzzog, amiért foglalt a hinta, eljátssza, hogy titkos szuper dolog van nála, a gyerek leszáll a hintáról megnézni, az enyém kineveti és felül a hintára és még fel van háborodva, ha letolom, amiért átverte a másik gyereket, de sok ilyen dolga van.. ilyen gyerekek is vannak, 5 éves kor egy elég erős fordulópont sokaknál. Nyilván ő is csak jót akart magának, van mögötte valami szorongás, hogy le fog maradni a hintáról, de a módszer, ahogy kifejezi az manipulatív és helytelen, ezt meg tudnia kell..

A különalvásnál is nyilván nem szórakozásból csinálja, itt akar lenni velem, mert így jobb neki, mindenkinek az lenne, de egyszerűen hozzá kell szoknia ahhoz, hogy az is rendben van, ha nem a legjobbat kapja meg, pláne ha az mások kárára is van(én nyíltan megmondom, hogy nem szeretek vele aludni, összebújni igen, de aludni nem)..

Szerintem sok igazság van az írásaidban ebben a témában, és mindkettőnk itt kèpviselt szempontjai fontosak.

Én is pártolom az önállóság és az önszabályozás batorítását, de "előre" büntetni semmiképp sem ideális.

Ez alatt azt értem, hogy a kérdésbeli kisfiú még nem tudta elsajátítani az önálló visszaalvást, mindig rossz alvó volt, az önszabályozása még csak alakul. Az elektronika megvonása, bármi is az, a napi ígértetés vele, hogy nem èbreszti fel a szülőket, és annak mindennapi kudarca semmiképp nem szerencsés.

Arról nem beszèlve, hogy ha az a probléma, hogy ahogy írtad, nem szeretne egyedül aludni (= több és közelibb kontaktusra van igènye), azt büntetéssel és a csalódottság kifejezésével biztos nem lehet orvosolni.

Az óvodai létnek is lehet ebben szerepe, talán kevés neki az idő így a szülőkkel, amihez persze hozzá kell szoknia, de talán nem vèletlenúl próbál ragadzkodni a hajnali összebújáshoz, ami amúgy nagyon sok, nála idősebb gyerek igénye is.

Itt sok ötletet kapott sokaktól az anyuka, reméljük fog működni valami.

5 éves gyerek már nem kicsi, lehet vele beszélni erről -is-, és már olvasni is meg tud tanulni, ha akar.

Ha tud(na) olvasni, olvashat(na), amikor nem tud aludni.

Ha nem tud olvasni, hallgathat fejhallgatóval szöveget, zenét, ami kedves neki.

Ha van idős rokon, aludhat vele egy szobában, és a rokon mesélhet neki. mint ahogy Mikszáthnak meséltek.

Lehet, hogy egy Mikszáth lakik a fiatokban, nem kell ezt túlpszichologizálni, csak megfelelő kompromisszumot kell találni, amíg megoldódik a mostani probléma.