Tényleg engem kell kiröhögni ezért?
Vendégségben voltunk ismerősömnél 4 éves kisfiammal. Mi felnőttek az étkezőben beszélgettünk (nem csak én voltam ott náluk, összesen heten voltunk, ha a gyerekeket nem számtjuk). a gyerekek a szomszéd szobában játszottak (ismerősömnek, akinél voltam, 3 lánya van, velük volt a fiam). Elméletben nem voltak felűgyelet nélkül, hisz ott volt velük egy szobában a legnagyobb, 12 éves lány is.
Egyszer csak kisfiam sírva jön oda hozzám, hogy bántotta a Kati (most így fogom nevezn, ő a legkisebb lány). Nagyon meglepődtem, kérdeztem, hogyan bántotta. Sírva elmondta, hogy Kati elvette az autót tőle, amivel éppen játszott, ő meg visszavette tőle, erre Kati meglökte és ütögetni kezdte. A 12 éves lány ebből nem látott semmit, mert a kisasszonynak fontosabb volt, hogy a telefonját nyomkodja, a 6 éves húga, meg szintén a telefont nêzte.
Én ezen nagyon felhúztam magam, mert ha figyelt volna, meg tudta volna akadályozni, hogy a neveletlen kislány rátámadjon a fiamra. Erre az egész asztaltársaság röhögni kezdett, hogy inkább a fiamon kéne számonkérnem, hogy hogy tudta meg verni egy kisbaba (Kati nemsokára másfél éves lesz, tehát már nem volt helyes kifejezés a kisbaba szó, de amikor ezt megpróbáltam kifejteni nekik, még jobban mulattak rajtam). Hihetetlenül dühös lettem, és megmondtam a kedves szülőknek, hogy inkább nekik kéne megnevelniűk a lányukat, mert attól hogy egy gyerek kicsi, még nem h ûlye. Erre még nekik állt följebb, hogy Kati fele akkora, mint az én gyerekem, és hogy én neveltem ilyen életképtelenre a fiamat. Gyorsan felöltöztünk és eljöttünk onnan, de még mindig ezen pörgök.
Eddig se volt túl közeli viszonyom ezzel a családdal, de ezek után már nem is lesz, az biztos. Szerintetek kinek van igaza? Nekem, amiért a fiam mellé álltam, vagy az ismerősöméknek, amirért letojják, mit művel a gyerekük, mert "még kicsi"?
Papucs? Ez egyre jobb. Új szót kellett keresned, miután kiderült, hogy az életképtelennel nem találtál be?
A fiam egy jó ember lesz, magas empátiával, a lány meg egy pszichopata, aki mások szenvedésében leli örömét. Igazából már most is ilyen, de még le lehetne nevelni róla, na de nem azzal, hogy a szülei tulajdonképpen megdicsérik az erőszakos viselkedését.
válasza:Azért attól, hogy másfél évesen elvette egy társa játékát és odavágott, még nem lesz instant sorozatgyilkos. Nyilván a kor előrehaladtával fokozatosan tudatosítani kell benne, hogy mit szabad, mit nem, stb.
Azzal amúgy nem lenne semmi baj, ha esetleg szelíd a fiad és a jóra van nevelve, azonban érzésem szerint te átestél a ló túloldalára és ezt nem veszed észre. A fiúkba igenis kell nevelni egy kis tököt. Nyilván itt sem végletekben kell gondolkodni, tehát nem kell szükségszerűen egy agresszív bármit csinálni belőle. De egy fiú akkor is fiú és nem lány. Később képzeld el mekkora szégyenben és oltásban lesz része, ha a lányok rendre tökösebbek lesznek nála.
Társadalmi élet, szocializáció kampec, csajozásra már most keresztet lehet vetni.
Próbálj elfogulatlanul gondolkodni.
válasza:A kisfiam valószínűleg ennyi idősen pont úgy viselkedett volna, mint a tied, de eszembe sem jutott volna ezen vergődni.
Elmagyaráztam volna neki, hogy mit várhat egy 1,5 évestől.
A többi gyerek meg nem babysitter, csak gyerekek, ha 12 éves, ha 5. Nincs jogod számonkérni rajtuk semmit.
És nem az a baj, hogy röhejessé tetted magad, hanem az, hogy a kisfiad továbbra is áldozatszerepben marad, amit te szépen tovább erősítesz benne.
Nem azt kell neki mondani, hogy üssön vissza jelen helyzetben, de azért ekkora felhajtást sem ért a dolog.
És nem minősítem a társaságot sem, mert ók sem jól kezelték a szitut, de gondolkodj el rajta, hogy mi a jobb, ha a gyerekeden vagy rajtad nevetnek, vagy veled együtt.
válasza:Kérdező, azért, mert te még csak szobanövényt láttál eddig, és nem valódi gyerekeket, az nem azt jelenti, hogy ne lenne teljesen normális, ha egy másfél éves még oda-odacsap, mert nem tudja máshogy kifejezni magát. Természetesen nem szabad megengedni, de egyrészt nem nevelési hiba, ha ennyi idősen még ilyesmit csinál, másrészt ebből csak egy hülye vonna le következtetéseket a gyerek későbbi személyiségére nézve.
Ez nem jellemhiba, ez életkori sajátosság. Jó, ahogy elnézem, te nem sok gyereket láttál, és csak a saját gyerekedet tudod alapul venni, de hidd el, aki már egynél több kisgyerekkel találkozott, az tisztában van vele, hogy a kislány az életkorának megfelelően viselkedett. Mindenki azon van, hogy erről leszoktassa a gyerekét, de tudod, ez egy folyamat, nem úgy megy, hogy egyszer elmondod a másfél évesnek, és onnantól "meg van nevelve". Fura, hogy ezt egy állítólagosan felnőtt nőnek el kell magyarázni.
Hogy a szülők ott és akkor nem a gyerekhez mentek oda "nevelni", hanem rajtad röhögtek, hát az meg törvényszerű volt, már bocs. Amilyen hisztit levágtál, ezen tényleg csak röhögni lehet.
Az egyetlen, amit nem értek: ezek a picik miért nem ott játszottak, ahol a felnőttek voltak?
válasza: válasza:Azzal semmi gond ahogy a fiad reagált. Egy 1,5 éves bizony tud nagyot csapni.
De ahogy ezt te kezeled az elég szörnyű képet fest.
Szerinted a 1,5 éves gonosz! Mégis mit vársz el egy ekkora picitől? Odamegy a fiadhoz és alázatosan, a legszebb mosolyával elkéri tőle az autót?
A 12 évest leszidod mert nem figyelt.
A többi felnőttel összeveszel mert nevetnek ( szerintem inkább rajtad, mint a fiadon)
Szerinted az egész világ rossz romlitt, gonosz. Miközben Ti tökéletesen kezeltétek a dolgot.
Itt már sokan leírták h Te reagáltad túl! Mégus kötöd az ebet a karóhoz....
Lehet a te fiad nem járt 1,5 évesen gyerektársaságban, és nem viselkedett így. ( ez most látszik is ahogy az óvodai dolgot leírtad)Mert otthon amivel akart játszani azt megkapta és kész.
De egy ekkora gyerek hidd el így viselkedik a többi gyerekkel szemben.
Nem hibáztathatsz mindig másokat!!!
válasza: válasza:Kérdező: az én fiam is 4 éves, és egy nagyon mulya természet. Konfliktuskerülő, békés gyerek.
De egy ilyen szituban nagyon nem úgy reagálnék, mint te. Először is. Nem várnám el egy "idegen" 12 éves gyerektől, hogy az én gyerekemre "vigyázzon". Azt nekem kell. A tesóját meg nem neki kell nevelnie, hanem a szülőknek. Tehát itt a 12 évesnek semmi szerepe nincs...
Egy 1,5 éves semmiképpen nem agresszióból csinálja, és nem lesz belőle ezért pszichopata...
A fiamnak annyit mondtam volna, hogy "Kicsim te vagy a nagyobb, keress más játékot, és gyere ki, játssz itt, ahol látlak". Ennyi. És ha kint is lenne konfliktus, akkor hamarabb közbe lehet avatkozni. A szülőknek. Mert az ő dolguk!
Amúgy az én fiamat sem tudná "megverni" egy kicsi, mert nem hagyná. Hamarabb "elmenekülne".
A többieknek üzenem, hogy azért tényleg nem életképtelen egy gyerek, mert nem ver meg mindenkit aki őt üti, vagy konfliktusa van vele. 4 évesen még igenis elvárhatja, hogy az anyja rendezze a konfliktust. Minden gyerek más, mindegyiknek más a habitusa. Nincs azzal baj, ha egy fiú békésebb, nyugodtabb. Nem kell mindnek "verekedősnek" lennie. Nem robotok, gyerekek. Más-más személyiséggel.
Ebben a szituban meg nem a gyerek viselkedése a kirívó, hanem az "agyoniskolázott" anyukáé...
válasza:A 12 évesről leszállhatsz, neki SEMMI köze hozzá, TI vagytok a felnőttek, NEM ő, és NEM az ő dolga megnevelni a húgát, meg a te gyerekedet.
Egyébként gáz, hogy a négyévesed ilyen miatt sírva fakad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!