Még csak 3 éves, de már úgy érzem, hogy nem bírom tovább?
Egyszerűen kiborít. Nem kiabálok, nem ütök rá, de néha kedvem lenne ráordítani. Persze nem teszem, hogy ne sérüljön, de ez a kettősség teljesen kiakaszt.
Kipihent vagyok, nem ezzel van a baj. A baj ott kezdődik, hogy egy igazi kis hisztérikával élek együtt, aki állandóan, direkt bosszant.
Mindenki mindig élvezi, hogy anya lehet?
válasza:Mindig zarjuk az ajtot. Alap, mert nem akarunk balesetet.
Egyebkent neha mindenki kiborul, ez termeszetes, de eszembe nem jutna a neten hisztizve szidni a gyerekemet. Tudtam hogy a gyerekneveles nem karibi nyeremenyut, vannak kemeny napok, mas nem tud segiteni tullendulni csak az ha turelmesebb vagyok es arra gondolok, igen, en is ilyen voltam, neha kiboritottam a szuleimet, ezzel jar. A kamaszkor durvabb lesz.
válasza:Keress kompromisszumot.
A gyerekek ösztönösen erzik mire van szükségük. Mondd, hogy reggeli után, vagy ahogy tervezed, ki fogtok menni.
Legjobb lenne a redszer ebben.
Mert eleinte bizti nem jönne be 20-30 perc mulva, de ha latni fogja hogy naponta kint lehet, akkor menni fog.
Ill rendszerrel is nyugottabbak mert tudják hogy mikor mi jön
válasza:Igazából nekem ezzel az ajtózárással az a legnagyobb problémám, hogy eléri azt, hogy igaza legyen. Értem, hogy nálatok ez így van már a kezdetek előtt óta. De nálunk ez nem így volt. És túl is éltük a 2 éves kort, ami szerintem ilyen szempomtból a legkritikusabb, mivel nem érti a dolgot. De most már elmondtam neki egy csomószor, hogy szóljon és együtt kimegyünk. De nem. Ő élvezi, hogy én rohanok utána. Azzal pedig hogy MOST elkezdtem miatta zárni, látja hogy célt ért, a napi rutinunk megváltozott, mivel én gyakran kijárok az udvarra és állandóan zárogatnom kell. Ezt onnan tudom biztosan, hogy megkérdezte ma is nevetve, hogy "Be kell zárnod az ajtót, mert én kimegyek?". Tehát ez olyan mintha nem is magáról beszélt volna, látszott rajta hogy élvezi. Ezért is szeretném ha megértené hogy mi van, nem pedig nekem kellene változtatnom a dolgokon.
Ezelőtt az emeletre is felmehettem, soha nem ment ki. Az udvarra pedig nem szeretném ha kimenne, mert egy nagyon nagytestű kutyánk van, aki ugyan jár kutyaiskolába, elég akararos egy kutya, szóval nem szívesen engedem ki mellé, már csak azért sem mert ha ő örül, akkor pusztán a lelkesedésével is felborítja nagyon könnyen. Ezenkívül a biciklitárolóba is könnyen be tud menni, azt meg ugye magára biríthatja. A terszon korlát van amire előszeretettel szokott felmászni és még számtalan ilyen apróság. Eddig fel sem tűnt, mert legalább ezt nem csinálta.
Na mindegy, én szeretnék azért majd megint leszokni az ajtó zárásáról, de persze előbb az lenne a jó, ha megértené hogy nem szabad.
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Amikor közli veled vigyorogva, hogy direkt csinálja, akkor mit lépsz?
Én beígérnék egy vaskos büntetést és be is tartanám (pl. ha mégegyszer kinyitja az ajtót, akkor aznap nem megy ki). Nem zavarna a lelki világa. Pontosan tudná, hogy miért kapja. Egyèbként pedig számtalanszor elmondanám, hogy féltem, hogy egyedül baja esik, ezért nem csinálhatja ezt.
Érthető, hogy egy ekkora gyereket nem engedsz ki egyedül. A mi udvarunk gyerekbiztos, kutya nincs, a veszélyesebb részek (kerti tó, szerszámos) elzárva, de leleményesek a bajba kerülésben ebben a korban.
válasza:"A baj ott kezdődik, hogy egy igazi kis hisztérikával élek együtt, aki állandóan, direkt bosszant.
Mindenki mindig élvezi, hogy anya lehet?"
Igen, a normálisak élvezik. Azok, akik tudnak nevelni, és következetesek. Akik persze mindent hagynak "a maguk útján" és nem mernek rászólni a kisgyerekükre, azok pedig kevésbé, főleg, ha már nagyobb lesz :D
A gyereked NEM hisztérika, nem ennek született, csak nem a megfelelő nevelési/avagy nem nevelési módszereket gyakorolod rajta.
EZT a tükröt kezded most viszont látni rajta. Ami nem tetszik. Hát igen: a gyerek pontosan lemásolja azokat a mintákat amit lát, hall, vagy amit megengednek neki.
PONTOSAN tudja mi az, amivel anyát jól "meg lehet szívatni", ha hagyják neki. Jól csinálod, "nem szabad" rászólni semmiért és az eredmény máris magáért beszél :D
A gyerekkel nem ordibálni kell és ütögetni. Nevelni kell!!
Odafigyelni rá, és törődni. És határokat szabni, ha a helyzet úgy kívánja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!