Kedves Anyukák Tudom ( legalabbis úgy vélem), hogy problémámmal nem vagyok egyedül?

Oké nem eszik csokit, de cukros teát iszik. Ezért nem sovány és ez veheti el az étvágyát.

Üljön le együtt az egész család enni, jó hangulatban. Legyen rizs vagy tészta is, de legyen más is. Szó se essék arról, ki mit vagy mit nem eszik vagy mennyit. Nem kell maci meg póni meg akkor leszel szép, ha megeszed (butaság, hülyének nézed a gyereket). Csodát ne várj, egy darabig így is csak a saját menüjén fog élni, de idővel majdcsak megkóstolja apáét, anyáét.

Sokféle étkezési és pszichés zavart kialakíthatsz az erőltetéssel a mániás evéstől az anorexián keresztül a szorongás többféle fajtájáig. Megromolhat a kapcsolatotok. Legyen az étkezés öröm, együtt töltött idő, beszélgetés, finom ízekkel.

Nem olvastam el a hozzászólásokat, de jézusom.

Meg várod, hogy öklendezzen az ételtől? Ha egy óráig a szájába van az étel hagyod neki, sőt azt mondod, hogy nyelje le nem azt, hogy köpje már ki?

Csodálkozol, hogy sír amint a tányért elő veszed? Ezek olyan atrocitások ami akár felnőtt koráig a fejébe maradhat, hogy az ételt a szájába kellett tartani, mert ha kiköpte akkor vita...

Én is nagyon finnyás voltam kicsinek is nagyon kevés dolgot ettem meg... Egyszer erőltette rám apukám a zsíros szalonnát és azóta sem bírok rá nézni... Ha szereti a tésztát akkor azt például tényleg nagyon sok dologgal lehet variálni amik táplálóak, a rizshez is. Adj hozzájuk akár pörköltöt, husit mindig csak nyugodtan tedd oda, szagolja meg mennyire jó illatú, ha nem ízlik köpje ki, hagyja ott és egye ami ízlik.

Sokkal lazábban kell ezt kezelni, de tényleg. Így nem fog működni.

Igen ez valahol igaz, amit írsz, de azért kicsit túlspilázod a leírtakat. Nem ellened irányulnak (részemről legalábbis), hanem a kérdésedre válaszolva próbáltunk segíteni (legtöbben). Az a lényeg, hogy ne akarj mindenáron irányítani, inkább abban kell dönteni, hogy felkínálsz-e neki egy lehetőséget vagy sem. Nem kell rápörögni, nem kell bűvészmutatványokat kitalálni, leteszed az asztalra aztán jól van.

Én tényleg úgy látom, hogy az édes itallal itatott gyerekeknek rossz az étvágyuk. De lehet, hogy az én felmérésem nem reprezentatív :) A mézes tea nagyon jó, magam is élvezettel fogyasztom, meg a gyerekem is, mondjuk uzsonna vagy vacsora után egy csészével, vagy torokfájás esetén több is, egyéb gondok esetén gyógyteákat is, de nem mindenkori szomjoltónak.

Azt szokták mondani, önszántából még egyetlen gyerek sem halt éhen.

Figyu, kezd el elengedni a témát! 5 hónapig görcsöltem a lányommal (ő akkor 1.5-2 éves volt) mert minden ételből csak 3 falatot evett, de ezt szó szerint értsd, pontosan 3 falatot. Fogyott is szegény, akkortájt volt a bölcsibe szoktatás is (már előtte sem evett és a bölcsiben sem). Már gyomorgörccsel főztem, vajon ma eszik-e belőle rendesen?! Mit főzzek amiből talán szívesebben eszik?!

Aztán meguntam, belehalni nem fog, ha éhes lesz majd eszik... ezeket forgattam az agyamban. Pár hét után mire felkaptam a fejem, a lányom kétpofára (bocsánat) tömte magába a levest, a tésztákat, a húsokat. Vannak ilyen időszakok (fiammal is volt de vele 1-2 hét csak), túl kell élni és nem szabad rágörcsölni. Hagyd picit a lányodat, ha egy falat után feláll, álljon, had menjen, majd megfogja szokni a lazaságot is és talán megjön a kedve az evéshez. Kitartás!