Jogosan háborodik fel és szól bele egy férj, ha a felesége császárral akar szülni?

"A pánik es a fobias szorongás nagyon is gyakori kórkép!" - Mutass már erről egy statisztikát kérlek. A várandós anyukák körében már maga a pszichiátriai diagnózis is iszonyú ritka, nemhogy az orvosilag ezekre alapozott császárok száma...

"Nem valaszoltal a kérdésemre: te szültél már?" - Ezt kérdezd meg egy szülésztől is, aztán oktasd ki, hogy mennyire nem ért a szakmájához :D

"Ha nem olvastam volna nem peldaloznek vele. Lehet hülyének nézni, csak felesleges.."

Kíváncsian várom akkor a várandósság alatt diagnosztizált szorongások statisztikáját, illetve, hogy ezen kórkép miatt milyen arányban lett a császár a javasolt beavatkozás.

A szorongásos, fóbiásos kórképek prevelanciája 10% a magyar lakosság körében! Ez azt jelenti, hogy 100 emberből 10 érintett, többségük nő. Nem kicsit, hanem nagyon magas számok ezek.

Arra nincs adat, hogy konkrétan a várandósság ALATT hány nőnél indul szorongásos folyamat, de nem is ez a fő szempont. A végkimenetel szempontjából mindegy, hogy a szorongás mikor indult, ha annak a tárgya a szüléssel, kontrollvesztéssel stb kapcsolatos.

Az egy jó kis kutatási anyag lenne, hogy a szorongásos kórképekben szenvedő nők hány százaléka szül császármetszéssel. Az még további elemzésre szorul, hogy a császármetszéshez a szüléstől való fóbiás félelem vezetett, vagy a generalizált szorongás miatt volt esetleg sikertelen vajúdása...

Mindenesetre egy korábbi megállapításodra visszatérve, miszerint a szorongást "ki lehetne kezelni" a várandósság alatt, nem értek egyet. Egy "sima" specifikus fóbiának a kognitív terápiája több hónap, ha analitikusan orientált terápia kell, az években mérhető. A várandósság alatt nem lehet teljesen úgy dolgozni terápiásan, mint terhesség nélkül, mert, ha a mama rosszul érzi magát akár átmenetileg is (terápiában gyakran előfordul a gyógyulási folyamatok miatt), az a babára is hatással lehet. Tehát mély, feltáró terápiát kontraindikált várandósság alatt végezni.

Ennek ellenére az arra alkalmas kismamáknál a pszichoterápia lehetőségét fel kell kínálni, hogy minél jobban csökkenjen emiatt a császár gyakorisága.

Azon, hogy miért szül "ilyen" nő gyereket, lehet vitatkozni... Az az oldal is ott van, hogy a szülés tart pár óráig, a gyerek egy életen át. Attól még egy kismama működhet jól, hogy a szüléstől fóbiás félelme van, de a gyermekét szereti, családi háttér biztosított, stb. Nem gondolom, hogy emiatt meg kellene fosztani ezeket a nőket a gyermekvállalástól..

Azt is számba kell venni, hogy a pszichoterápiás lehetőségek erősen korlátozottak. Állami szférában csak rövid terápiára van lehetőség, kevés a szakember és nincs hely. Magán meg alkalmanként minimum 10 lepcsi, de inkább több.

Gyógyszer, szorongásoldó, antidepresszáns várandósság alatt ellenjavallt.

Tehát, ha egy kismama jelzi az orvosának, hogy szeretne császárral szülni, mert nagyon fél,az orvos felvilágosítása, nyugtása nem használ, akkor az orvos elküldi pszichiáterhez, vagy érdemes ezt tenni.A pszichiáter meg tudja állapítani, hogy ez a félelem oly mértékű-e, hogy hátrányosan befolyásolná a szülés menetét. Ha ez így van, akkor ír egy javaslatot a császárra. Én ezt az utat tartom korrektnek.

Arról érdekes módon nincs szó, hogy vannak orvosok, aki maguk is császárpártiak, mert ez hamar megvan, jó bevétel. Nem kell hosszú órákat a vajúdó kismama mellett eltölteni.

Előzetes szülésnél lévő súlyos komplikáció nagyon komoly poszttraumás stressz zavart tud előidézni, ami mindenképpen hat a következő várandósságra. A kezelés korlátairól fentebb írtam. (nem is minden ember alkalmas a pszichoterápiára)

A várandósság alatti szorongásos esetek száma körülbelül 5-7%-ra tehető, ebből következik, hogy ezek túlnyomó részénél már korábban fennálló betegségről van szó. Ezek a nők többnyire nem egy adott eseménytől, hanem gyakorlatilag mindentől rettegnek, mindent túlreagálnak, szóval az egy nagyon-nagyon kis szelete ennek az egyébként is szűk csoportnak, aki kifejezetten a természetes szüléstől retteg és a császártól megnyugodna.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy bár valóban korlátosabb az eszközkészlet várandósság alatt, de mind a pszichoterápia, mind pedig bizonyos gyógyszerek használhatnak (szóval nem igaz, hogy nem szedhet gyógyszert, rengeteg esetben indokolt (az ssri típusú szerek egyébként sem magzatkárosító hatásúak), sőt, egy már korábban kezelés alatt álló beteg sokkal többet árthat a babának azzal, ha elhagyja a gyógyszereit a várandósság alatt), illetve ezen felül rengeteg egyéb gyakorlat és természetes készítmény rendelkezésre áll, akkor egy nem túl nagy csoportot kapunk, akiknél ez tényleges gondot jelent.

Mindent összevetve az, hogy vkinél szorongás miatt legyen javallott a császár, az statisztikailag egyáltalán nem számít gyakorinak. Ilyenformán marhaság összefüggésbe hozni a kismamák általános tudálékosságából fakadó butasággal kereszteződő császármániát és az pszichiátriai okokból ténylegesen javasolt császárt.

Valóban vannak császár párti orvosok, meg lefizethetők is, ez is egy elég nagy probléma, pláne mert ezek a kuruzslók táplálják leginkább ezt a "jobb a császár" téveszmét.

Sokkal több császármetszést végeznek el, mint amennyi orvosilag indokolt lenne, ezt a tendenciát egyaránt erősítik a rossz orvosok és a buta kismamák, akik két googlekereséstől, meg egy szüléstől azt hiszik, hogy többet tudnak a szakmáról, mint annak képviselői.