Nem gondoljátok, hogy rohamosan nő az indokolatlan császárok száma? Miért fogadják el ezt a nők olyan könnyen?

Valószínűleg azért is császároztak kevesebbet 50 éve, mert nem volt ilyen fejlett az orvostudomány, nagyobb volt egy műtét kockázata, kevesebb a hozzáértő orvos. 60-70 éve falun még otthon szültek, bábával, az senki nem fog felvágni.

És, ez a magánvéleményem,azért is volt kevesebb, mert az asszony neve kuss volt, nem számított, hogy nap óta szenved, vajúdik, vagy ánuszig szakad egy faros szülésnél, és élete végéig széklettartási problémái lesznek és fájni fog neki a szex. Bizony, a nagymamáink korában ezzel nem dicsekedtek egymásnak a nők, csak annyit tudtak, hogy megszületett a baba és kész, mert ez szégyennek számított, a gyerek sem számított annyira, mint ma.

Egyébként én 30 éves vagyok, sürgősségi császárral születtem, 1-es apgarral, percek óta nem kaptam levegőt,lila volt a fejem, mert az orvosok a természetes szülést erőltették akkoriban, nekem szerencsére nem lett bajom, de évekig hordtak vizsgálaokra, mert nem lehetett tudni.

És az, hogy te nem ismersz oxigénhiányost, az nem jelent semmit, aki súlyosan károsodott, az ott meghal, de legalábbis nem rohangál a játszótéren, speciális iskolába jár. (Nagymamáink korában lehet meg sem tudták volna menteni)

Nem vagyok császár párti, két gyerekem van, természetes úton szültem őket, de sok esetben szükséges a műtét, a lényeg, hogy a baba jól legyen.

Én természetes úton szültem de akinek indokolt a császár természetesen úgy kell.

Viszont a szülésznő aki velem volt akkor ügyeletbe az azt mondta kell ugyan az a stressz a babának mint az anyának. Valami olyasmit mondott hogy ezektől a hormonoktól valamiért aki teheti szüljön.

Hát én nem tudom. Csak azt hogy sokkal hamarabb felálltam és mentem mint egy császáros mikor 2x is benn feküdtem.

Akkor ismét: semmi közöd hozzá. Egyrészt, mert pasi vagy, másrészt, mert csak a sajátodat határozhatod meg. S ha nem vagy a legostobább, ócska proli, akkor még pletykálni sem pletykálsz róla, mint egy egy sötét, proli vénasszony, emlegetve "alja" orvosokat és elvitatva a nők önrendelkezési jogát.

Annyira szánalmas.

Én arról a kórházról tudok nyilatkozni, ahol én szültem. Azt látom, hogy mindenkinek megadták az esélyt a hüvelyi szülésre, ennek ellenére sok a császár (nem 50%). Pedig tényleg csak indokolt esetben vágnak...

A császármetszések magasabb aránya szerintem a következőkre vezethető vissza:

-Intenzívebb a szülés során a magzat monitorozása, így már korán észreveszik a felmerülő problémákat és be tudnak avatkozni. Ez korábban nem volt, a dokik csak tippelni tudtak, hogy milyen állapotban van a baba.

-Ami szerintem markánsan emelkedett, az a második, illetve többedik császár aránya. Nálunk kevésébe, de az USA-ban például elterjedt, hogy ha valaki császárral szül, akkor utána már automatikusan, mérlegelés nélkül csak császárral szülhet. Nálunk ez inkább fokozott esélyt jelent a császárra, mert a szüléshez közeledve monitorozzák a korábbi heg állapotát és a legkisebb kockázat esetén is inkább vágnak.

Szóval ami változott, az szerintem a kockázatkezelés. HA bármilyen probléma merül fel, akkor ma már inkább vágnak, mintsemhogy vállalják az esélyét, hogy a baba, vagy az anya sérül. Lehet, hogy 1% az esélye annak, hogy baj lesz, de az orvostudomány jelenlegi állása szerint az 1% már soknak számít. Régen bevállalták ezt a rizikót, ma meg nem.

A saját esetem: preeclampsia miatt indították a szülésem (sok helyen ez már automatikusan császár lett volna, de én megkaptam az esélyt a hüvelyi szülésre). Akkor döntött a dokim a császár mellett, amikor kontrollálhatatlanná vált a vérnyomásom a folyamatos gyógyszerezés ellenére, PLUSZ leesett a baba szívhangja, hiába voltam teljesen kitágulva, a baba még nem illeszkedett be a szülőcsatornába. Műtét közben hallottam, hogy a dokim akkor állapította meg, hogy "indokolt volt a császármetszés" - szó szerint így hangzott el -, mert a babámra rá volt tekeredve a köldökzsinór, nem tudott beilleszkedni a szülőcsatornába, mert fenntartotta. Vagyis csak menet közben derült ki, hogy tényleg szükséges volt-e. Ha mondjuk kiderült volna, hogy nem volt indokolt, akkor sem haragudtam volna rá, mert a lehetséges kockázat figyelembe vételével mérlegelt és döntött, a mi érdekünkben.