Valaki megnyugtatna? Nagyon szomorú vagyok.

A férjem nagyon megalázott.

Szeretnék már nagyon babát, iszonyatosan vágyom rá, párom is mondta hogy szeretne. Megtudtuk a családba egy baba érkezését de nem tudtam örülni. 😔 felre vonultam mért majdnem elsírtam magam elöttük. A párom mérges lett rám hogy leégetem. Elmondtam neki hogy ez most nagyon fáj nekem nem tudok mit csinálni. (Vannak egyéb teherbeeségi nehézségeim ami kezelés alatt ál)

Erre azzal probál vigasztalni hogy miért tök jó lesz hogy majd babázhatunk amig nekunk nem jon. 1. Nem erre szamitottam hogy majd azzal fog vigasztani hogy mas gyereket szeretgessem. 2 kiakadtam, hogy en ugy erzem belepusztulok ebbe most.

Es hogy nekem o a problemam mert nem egyertelmuen viselkedik egyszer aztmondj akar maskor meg ellene beszel.

Erre aztmondta de lesz gyerekunk de hogy nekem voros a fejem az irigysegtol es hogy milyen ciki hogy en eljottem ( utana kimentem miutan sirtam es osszszedtem magam kedves voltam beszelgettem veluk. ) es hogy en ezt az egom miatt csinalom, nem erdekli hogy mi a bajom( csunya szavakkal) keressek akkor egy gazdag palit es szuljek neki gyereket.

Kikeszultem. Kb ugy beszelt rolam ezzel a vodos a fejem az irigyseg dumaval mintha en nem is lennek no, nem is szamitanak az erzeseim.pedig mar egy eve is sirtam ez miatt hogy babat szeretnem nagyon fellamgoltak bennem az erzesek es akkor meg nem is volt itt az ideje nem terveztunk babat. Szoval ez nekem nem irigysegbol fakad egyszeruen csak felek mi lesz ha nekem nem lesz soha.

Mit csinaljak nem tudom abba hagyni a sirast? Nagyon elgondolkoztam hogy egyatalan van e ertelme ezzel az emberrel terveznem ha ennyire nem kepes megerteni evek utan sem? Pedig en egy oszinte ember vagyok mindig elmondom hogy mi bant.