Meddőségi problémákkal küzdő nők, hogy viselitek az újdonsült lelkes babaprojekteseket a környezetetekben?

Szerintem baromira senkinek nem kéne megítélnie azt, hogy a másik mennyire vágyik gyerekre annak függvényében, hogy hogyan áll a lombikhoz. Arra is rá lehet mondani, hogy nem vágyik a gyerekre, aki az anyagiakhoz köti a gyerekvállalást, nyilván te is láttál magad körül olyanokat, akik nem kötötték hozzá és mégis örömben és boldogságban tudtak gyereket vállalni.

Ráadásul a lombik sikerét is simán alááshatja, ha valaki nincs rá készen lelkileg. Egy csomó dologgal tudjuk pszichésen akadályozni magunkat.

A babaprojektesekkel nincs gondom. Tudok örülni a babáknák a környezetemben, én sem élem meg jobban a kudarcunkat annak okán, mert valaki boldog mellettem.

Viszont én is nagyon nehezen viselem a kéretlen jó tanácsokat és az állandó kíváncsiskodókat. Gondolok itt akár csak a "na mikor lesz már gyereketek?" kérdésre. Ártatlan, persze. De nem tudhatja az ember, hogy milyen lelki világba, milyen érzésekbe tenyerel bele ezzel a kérdéssel? Általában azt mondjuk rá, hogy majd jön, ha jönni szeretne. Ezzel utalunk arra, hogy rajta vagyunk, de valahol az is egyértelmű, hogy nem igazán szeretnénk közkinccsé tenni, hogy mi zajlik a háttérben. Általában normál ember annyit mond rá, hogy így van... ne görcsöljetek rá, majd jön, kész. Ezen nem akadok fenn, sőt. Hálás vagyok, ha letudjuk ennyivel.

A kedvenc reakcióm az, ha valaki erre kényszeresen rávágja, hogy "mi szerencsések voltunk, nekünk gyakorlatilag azonnal összejött". Oké, köszi az infót. És? :D Ezt most megnyugtatásnak szánta vajon? Vagy hencegésnek? Vagy minek kellene felfognom?

Aztán jön az egyétek a méhpempőt, szedjetek vitamint, hajoljatok mekka felé háromszor két óránként és társai, mert nekünk az bejött és 3. hónapban meg is fogant Pistike... Köszi, köszi!

Az az egy idegesít igazából, hogy ezeknek az embereknek egész életünkben eszméletlen jó tanácsai lesznek majd vélhetően a gyerekvállalással és gyerekneveléssel kapcsolatban, nem csak most.

Csak hogy egy példát mondjak, az egyik ilyen hasznos tanácsokkal ellátó anyuka (becsúszott gyerkőcös anyuka) a múltkor egy babakocsis fél mondatomra negyedórás kiselőadást tartott, hogy ő pénzkidobásnak találta a babakocsit és szerinte semmi értelme és mi se vegyünk majd, mert szerinte nincs rá szükség. Én ezekre nem tudok mit mondani. Csak azért, mert neki úgy volt jó, én még lehet hogy szeretném tologatni a babámat a babakocsiban, nem? :)