Más is érezte úgy, hogy körülötte mindenki terhes, pont akkor, amikor ő is szeretne gyereket? És ezzel együtt egy kis keserűséget is?

#52! Pont hogy nem vagy őszinte magaddal. "Bár nem hiszem, hogy egy amúgy számomra tök idegent, csak azért mert a szomszédom, bántana, hogy nem kérdezek a gyerekéről." Itt írod le, hogy vadidegen emberről van szó, a #18 hozzászólásodban meg, hogy te tudod, hogy mikor jött össze a pasijával, mikor esett teherbe, jó hogy meg nem mondod azt is, hogy mikor volt pontosan az aktus. Te kérsz engem számon, hogy ismeretlenül eldöntöm, hogy milyen leszel, miközben te már azt is kitaláltad, hogy az a vadidegen nem is akarta, biztos csak becsúszott. Sőt, már azt is eldöntötted, hogy a most házasodó párnak mikor lesz gyereke, pedig te előbb húztál sorszámot. Miről beszélünk? Vagy mondjuk lehet, hogy a szomszédod 40 éves fia nem akart a kedvedért 60 éves koráig várni. Képzeld, olyankor már nem szoktak. Most ő is utáljon téged, mert neki kellett volna előbb megtalálnia a párját, nem negyven évesen?

Semmi baja nem lesz az idegeneknek, ha nem érdeklődsz a gyerekük felől, a terhes ismerőseidnek se, ha nem követed őket. Van belőlük biztos 1000, nekik is, nem fogsz nekik hiányozni. De neked nincsenek barátaid? Testvéred? Senki? Velük mit csinálsz, ha teherbe mernek esni? Őket is kiköveted? Szerinted az tényleg normális, hogy x éves kapcsolat sorsárol az dönt, hogy neked megfelelően vállal -e gyereket? Mert azt ki ne találd, hogy hozzád közel álló emberek terhességet jobban viselnéd, mint vadidegenekét. Vagy a kollegáid unokáit! Nonszensz, hogy nem is ismered az anyját és téged az bánt, hogy gyereke lesz.

Azt írtad, ne írjon önző dögös választ, akinek gyorsan összejött. Nem írtak. Viszont írt egy csomó olyan, aki volt/van ilyen helyzetben, de neked az se tetszett, ha ők meg nem utálnak mindenkit. Egyetlen válaszon kaptál, aki azt írta, amit hallani akarsz. Mert tök máshogy gondolkodik, aki átment ezen, vagy valami ilyesmit írtál. Nem, nem ők gondolkoznak másképp, MINDENKI másképp gondolkodik. Csak te már észre se veszed azt, aki ilyen helyzetben nem őrül meg, hanem normálisan viseli, pedig mi vagyunk többen.

#54! Köszi, kételkedj is abban, hogy meddő vagyok, mert nem is tartom magam annak. Meddő az, akinek nem lehet gyereke, nekem pedig MÉG nincs😁

Én is "megkockáztatom", hogy neked a továbbiakban is minden baj lenne, ami előbb történik más gyerekével, mint a sajátoddal. Ez ugyanolyan általános tapasztalat, mint nálad az "esküvő után szokták kezdeni a babaprojectet". Pontosan azoknál látom ezt a versenyt, akik már a terhességből is versenyt csináltak.

Mi az, hogy "normális esetben"? Jelenleg egy másik gyászfolyamatban vagyok benne, ugyanis, mint említettem, nemrég veszítettem el a magzatomat. Természetesen összeszorul a szívem, ha vetélésről hallok, mert eszembe jut a saját veszteségem, de megsúgom, ez azokkal is így van, akik az enyémről hallottak és nekik is volt évekkel ezelőtt.(Olyanoknak is, akiknek azóta már született gyerekük.) De nem vagyok ellenséges egyetlen terhessel se. Sőt, benne vagyok egy babaváró csoportban is. Nagyon sokan nagyon régóta várunk és mégis együtt örülünk azokkal, akiknek sikerül, nem dobjuk ki őket, és együttérzünk azokkal, akiket veszteség ér. Szóval nem hiszem, hogy az az általános, hogy rohadjon meg mindenki, aki terhes lesz, mert én nem vagyok.

Te mit gyászolsz tulajdonképpen? A gyászfolyamat alapja egy veszteség, ami neked nincs. Pl., ha beüt a klimax, vagy valakinek kiveszik a méhét, akkor igen, el kell gyászolnia az anyaságról szőtt álmát. Neked MÉG nincs gyereked. Azon nincs mit gyászolni.

(Az apukás példád akkor lenne helytálló, ha mondjuk mindenkit kikövetne, akinek van apukája, mert te pont ezt teszed. Vagy mondjuk itt borulna ki gyiken, hogy a szomszédjának 5évvel idősebb az apja, mint az övé lenne, mi az, hogy neki még él, az övé meg nem. Ugye, milyen bizarr?)

#53

Kölcsönös a dolog. Szerencsére nincsenek ilyen mérgező emberek a környezetemben, biztos mazoista vagyok, hogy gyikre jövök értük 🤣

Akkor jó gyászolást! Reméljük, attól gyorsabban lesz gyereked.

Én is nyaraltam eleget gyerek előtt,Olaszországot is vegigjartuk és évekig nem.jött össze a baba,de úgy voltunk vele,hogy ez van akkor nem lesz. Amint ezt elengedtük akkor lett covid alatt a gyerek,biztos az is segített hogy a home office nem olyan stresszes mint az igazi munka. Azért írtam le q negatív dolgokat,mert szerintem már annyira beleőrültél a próbálkozasba ( itt nem túlzok,bele lehet bolondulni egy megszállottsagba,saját tapasztalat),hogy azt gondoltam ideje visszarántani téged a valóságba. Mert nagyon eltavolódtal a realitás talajatól. Mikor elveszítettem a nagyszüleim magamban utáltam ha valakinek még el a nagyanyja,DE az életben nem.jutott volna eszembe ezért kizárni azokat az életemből akiknek nagyszülője van,pedig a mai napig nagyon fáj a hianyuk. És hiába mondod hogy ez más,mert nem az a gyász ugyanis gyász mindegy mi miatt alakul ki. Te azt gyászolod,hogy nincs gyereked,de nem egészségesen próbálod megoldani,mert a homokba dugás a legrosszabb amit most tehetsz magaddal.

Beteg azon agyalni hogy kinek hány kufircból lett gyereke,pláne hogy az ilyen kapcsolatok közel sem.lesznek boldogok csak azért mert ott a gyerek,sőt pont attól.megy tönkre. Ne agyalj másokon és ne agyalj azon miért nincs gyereked,mert ezzel magadat mérgezed.

Imádom a gyerekem,de igenis hiányzik néha hogy csak magam legyen,akinek nem hianyzik az előtte lévő élete neha 5 percre az hazudik. Ez iszony nem.jelenti azt hogy nem szeretnénk azt ami lett utána.

Beleőrültem hogy nincs férfi az életemben és nagy hülyeségeket csináltam,amikor pedig elengedtem egyből lett szerelem. Mostanra szégyellem milyen gondolataim voltak amíg sóvárogtam q szerelemre és irigyeltem ezért másokat, de megértem hogy ez a fajta gyász mit hoz ki az emberből,csak éppen az nem q legszebb oldala.

"Neked MÉG nincs gyereked. Azon nincs mit gyászolni."

Ez egyáltalán nem igaz, ezt a pszichológusok sem így gondolják.

Akinek végül nem lesz élve született gyereke, és lemond a további próbálkozással vagy kifut az időből, annak is meg kell gyászolnia, hogy nem lett gyereke, nem csak annak, aki elvetél.

Érdekes, hogy úgy kritizálod a kérdezőt, hogy közben gaslightingolod, mert az ő problémája szerinted nem is probléma, csak mert ő nem vetélt el.

Ráadásul áltatod magad, hisz azt írtad, húsz éve küzdesz a gyerekért, de szerinted te nem vagy meddő, csak még nincs gyereked. Ezek szerint te is messze vagy a realitástól.

Vagy - és bocsáss meg, hogy szókimondó vagyok -, épp azért álltál le kötekedni a kérdezővel, hogy szerinted miért abnormálisak az érzései (amik amúgy nem azok, csak mindenki máshogy küzd meg ezzel!), mert dühít, hogy neki még valószínűleg bőven van ideje, neked meg 20 év meddőséggel nem igen?