Ti hogyan bírjátok ki, hogy látjátok, ahogy mindenkinek akit ismertek babája lesz, csak nektek nem?

Az ismerőseim felének már meg van a saját családja, babája, van akinek több gyereke is van. És én pedig csak itt vagyok, évek óta próbálkozunk, és semmi. Nem tudok boldog lenni már senkiért, akinek sikerült a baba. Már nem is reménykedek, hogy nekünk valaha is lesz gyerekünk. Úgy érzem, hogy azért, mert nem vagyok képes arra, amire minden nőnek képesnek kéne lennie, azaz gyermeket szülni, már nem is vagyok igazi nő.

Ez megmérgezi a kapcsolatunkat is lassan. Már az együttlétekhez sincs kedvem. Teljesen depressziós vagyok.

Inszeminációra, lombikra nincs pénzünk.

Úgy érzem, semmit nem ér az életem, és a férjem jobban tenné, ha elhagyna, és keresne egy új feleséget, aki képes neki megadni azt, amire vágyik.

Teljesen kilátástalannak látom a helyzetet.

Van még valaki, aki így érez, mint én? Vagy egyedül vagyok teljesen?