3 fiam van, most 7 hetes terhes vagyok. Párommal beszéltünk a dologról és azt mondta, hogy úgy érzi nem tudná szeretni, nem tudja, nem akar "kísérletezni". Miért mondhat ilyet egy férfi?

Nézd, kedves #41, ahogy gondolod, ha Te azt véled hasznos tanácsnak, követendő magatartásnak, hogy valaki ne dönthessen szabadon arról, hogy hány gyereket képes és szeretne felnevelni, ha te arra bíztatsz valakit, hogy fossza meg a meglévő 3 gyerekét is az apjuktól, rontsa mindenképp a meglévő életkörülményeiket, szélső esetben menjen albérletbe vagy csövezni egyedül. 3 gyerekkel terhesen, mert ugye ezt jelentheti a gyakorlatban a "szerintem elég világos. a psit meg dobd ki, fizesse a tartásdíjat és mehet a francba, ha ilyen..." - tanácsod.

Miondjuk abból, hogy idézőjelbe tetted a "férfi" szót azért, mert egy 3 gyerekes, gyerekeit nevelő apa nem szeretne bevállalni egy negyediket, és ennek hangot is ad, khmmm... tudod, nekem meg a verejtékes lázálmonban jön elő az "én már anyucika vagyok, nekem már a babucika az első" típusú "nő", "társ".

A "végső elszámolás"-ban meg nem hiszek, és egyébként is, ha lenne ilyesmi, egy ilyen felállásnál nem az lenne a kérdés, hogy rajtam mit kérnek számon, hanem az, hogy én mit kérek számon a számonkérótól - azt gondolom.

Mindamellett azt gondolom, hogy Kérdezőéknél már alapvetően eldőlt a helyzet valamelyik irányba, és végülis szerintem tök mindegy, hogy melyikbe, HA az közös álláspont.

Kedves #46, egyáltalán nem erős, sőt... ezt férfiként tapasztalatból mondom... a "majd ha a karjában tartja, majd megenyhül" c. duma az legfeljebb az esetek 10%-ban igaz, a 90% az elviseli - el sem viseli skálán fog mozogni...

(rám anno a második gyereket "pakolták" úgy, hogy "elfelejtettek" erről megkérdezni időben - és persze, én sem akartam utána a két gyereket megkülönböztetni, de ebből nem az lett, hogy a másodikhoz is közelebb kerültem, hanem az, hogy az elsőtől is eltávolodtam - és a Kérdezőéknél is benne van ez a pakliban - hogy nem a 4. gyerek szerez apát, hanem az első 3 is elveszíti))

És hát, ha Magyarországon élsz, itt a nők szerencsére aránylag szabadon dönthetnek. Gondolom Téged se zárt be senki a terhességed első 12 hetére.

Szóval összességében azt gondolom, hogy egy gyerek bevállalásához 2 ember ilyen irányú szándéka kell, és semmiképp se tartom jogosnak a kritikát olyankor, amikor az egyik fél még időben szól ahhoz, hogy a másik fél időben tudjon ehhez képest dönteni, az szerintem tisztességes magatartás, normális, a másik ember szabadságát és emberi méltóságát tiszteletben tartó hozzáállás.

(A terhesség 24. hetében kitalált "én talán mégse", na az teljesen más káposzta, ott tényleg megfosztják a nőt a szabad döntés jogától, ott jogos lehet minden kritika, megítélés, negatív hozzáállás)

Kedves előző, felteszem Kérdezőék megbeszélték, valahogy védekeztek is - már csak abból, hogy ki akarna tudatosan teherbe esni 1 évvel a szülés után 3 gyerek mellett?

Csak tudod, nincs 100%-os védekezés - szerintem itt is ezzel az esettel állunk szemben.