Megtartsam vagy elvetessem?

Én is pont 24 évesen voltam abortusz dilemmában. Nálam az anyagiak, lakhatás valahogy megoldhatóak lettek volna szülői tàmogatással, de párkapcsolatilag ultra gáz volt a helyzetem...

Sajnos egyedül, félelemből és szégyenből döntöttem és elvetettem. Életem legszörnyűbb döntésének tartom. Utólag bármit megtennék, hogy visszahozhassam Őt az életbe. Tuti megoldottam volna mindent, és nehéz lett volna, hogy nincs apja vagy hülye apja van, de élne!! Szeretném Őt és Ő engem, és ez sztem minden észérvnél fontosabb. Amúgy csomó túlsúlyos anyukát ismerek 😊

És mielőtt rámszállna valami abortusz-rajongó: ez az én valódi történetem, aki nem hiszi, járjon utána!

22-es, valószínűleg van bevételük, hiszen enni is kell és lakást fenntartani, ráadásul írta, hogy a srácnak van bevétele, csak nem fejtette ki.

Azért hidd el, sokan vannak, akik nem dolgoznak, mégis van bevételük és jobban élnek, mint én, aki dolgozik, pedig én sem panaszkodhatom.

Számolgatni, tervezgetni kell. De egy életet pénzre mérni szerintem nem lehet. Ha már a kezedben lenne mit tennél? Küzdenétek érte? Elvinnéd orvoshoz, ha belázasodna? Adnál neki enni, ha éhes? Megitatnád ha szomjas? Fontos lenne, hogy a gyermeked egészségesen nőjön fel?

Most kell készen állj, hiszen várandós vagy. A túlsúlyod okozhat gondot, de dietetikusok is vannak a világon, akik tudnak segíteni! Most tehetsz magadért és a gyermeketekért is! Sok sikert hozzá és ne légy pesszimista!

Kedves Kérdező!

Engedd meg, hogy idézzem Böjte Csaba levelét:

A negyven év alatti férfiak 70 százalékának nincs gyermeke.

A statisztikai adat megdöbbentő, de csak elsőre, hiszen a 25-30 év közötti nők 71 százaléka is gyermektelen még. Kell a ház, a ragyogó életfeltétel, autó, minden! Kell, pedig mindenki tudja, hogy minden csiga növeszt magának csigaházat, de a csigaházban nem fog soha csiga nőni!

A Kárpát-medencében mennyi üres ház van! Mikor 1993 szeptemberében Déván befogadtuk az első rend gyereket, azzal kezdtem, hogy a hétfőn a tanévkezdés után, az esti szentmisében kihirdettem, hogy másnap reggeli misére a kedves hívek hozzanak nagy lábosokat, fazekakat, hogy legyen miben főzzön a 18 éves szakácsnőnk! Ugyanerre a szentmisére készülve két kenyeret letettem a Szent Antal oltárra, és a mise végén nem csak megáldottam az "adományba kapott kenyereket", hanem el is mondtam a kedves híveknek, hogy az ismeretlen adakozó példáját követve milyen szép lenne, ha nagylelkűen megosztanák a kenyerünket az éhezőkkel! Hogy örvendtünk, mikor november elejére elkészült a négy csempekályha és mi begyújthattunk abba a pár szobába, melyben az egész intézmény lakott!? Számunkra felejthetetlen élmény az akkori szegényes, egyszerű élet, az, hogy a folyosóra nyíló szobáink ajtaján a Máltai Szeretetszolgálattól kapott pokrócai lógtak míg el nem készültek október végére a nyílászárók, az ajtók. Nem volt semmink, de minden egyes ajtónkon kopogtató gyereknek igent mondtunk, és kacagva megtörtük az újonnan jött maszatossal az amúgy is szűkös kenyerünket! A családalapításhoz nem anyagiak kellenek, hanem szeretet, bátorság és élő hit a gondviselő Istenben, a többi megadatik!

Kérdezik, hogy megbántam-e azt, hogy a kommunizmus bukása után, a nagy szegénységben, semmi nélkül belevágtam az élet szolgálatába, a nagycsalád alapításába? Ha mindent újra kellene kezdeni, mindent, de mindent ugyanígy tennék, csak sokkal nagyobb bátorsággal, lendülettel, és nem rezdülnék össze a pánikoló emberek sopánkodásán! Isten él, és aki az élet mellett dönt, az a gondviselő mennyei Atyánk mellett dönt! Mi nem tudunk úgy a gyermek mellé állni, hogy a jó Isten ne állna ezerrel jobban ugyanaz a gyermek mellé! Minden gyermek, a te vérszerinti gyermeked is Isten gyermeke, Krisztus meghalt érte a kereszten! Teremtőnk jobban szereti a gyermekedet, mind te magad, ezért bízhatsz benne, hogy mindennapi anyagi gondjaidban is melletted áll! Kéretlenül is segít, csak vedd észre, szedd össze és készítsd el a mannát és a a fürjeket!!

Kedves férfiak, mikor a feleséged szül, akkor nem csak egy gyermek születik, hanem egy édesanya, egy édesapa is! Gyermeked születése tesz férfivá téged, nélküle egy elkezdett torzó, egy be nem fejezett vázlat vagy! Ezt akarod?! Bangó, önző vén legényként akarod leélni életed? Vagy jobb esetbe te magad akarsz gyermeked nagyapja lenni? Mire vársz?!

Arra biztatlak, hogy seperd ki életedből a félelmet, merj az élet mellett dönteni, merj kedvesed elé állni, merd megkérni a kezét, légy férfi, tedd feleségedet anyává, magadat meg boldog családapává, értékes gyümölcstől roskadozó termékeny fává! Vállald a családot, a gyermeked, gondoskodj szeretteidről, nap mind nap gyönyörködj házad népében és boldog leszel!!

Szeretettel,

Csaba testvér