Megtartsam e a babàt?

Ha látsz arra esélyt, hogy egyedül is fel fogod tudni nevelni, mindenféle támogatás nélkül, akkor mindenképp tartsd meg.

Elhiszem, hogy a párod most azt mondja, hogy szeretné a babát. Na de ha otthon lakik és munkanélküli, akkor hogy teremti neki elő a szükséges dolgokat?

Én anyagiakban nem számítanék a segítségére.

Ha te magad úgy érzed, hogy el tudnád látni a kicsit és szeretnéd is, akkor el ne vetesd!

Én nem tanácsolnék ilyet senkinek, hogy vetesse el a babáját. Viszont személy szerint, én ilyen körülmények között nem tartanám meg, bármennyire is fájna. Tudom mennyi pénz és energia kell egy babához. Ezt egyedül nem bírnám.

Szia!

Szerintem az első és legfontosabb kérdés, saját magaddal tisztázni, hogy mit érzel a mostani párod iránt. Nem tudom mióta vagytok együtt. Véleményem szerint nem minden szerelem indul hatalmas tűzzel és szenvedéllyel, volt már olyan kapcsolatom, ahol a férfi előbb belém szeretett, mint én ő belé, ez velem is ez hosszú párkapcsolat után történt meg. Szóval ezzel csak azt akarom mondani, gondold át, tudnál-e, szeretnél-e ezzel az emberrel együtt élni, egy közös gyermekért vele együtt felelősséget vállalni.

Nálatok plusz nehézség, hogy munkanélküliek vagytok, párodnak van már szakmája, amiben esetleg el tudna helyezkedni?

Biztosan tudod, hogy terhes vagy, nem lehetséges, hogy csak késik?

28/N

Egyikőtöknek soncs semmi jövedelme. Akkor mégis mit és hogyan akarjátok.

Én se vagyok oda az abortuszért , de ez lenne a kisebbik rossz most.

Meg ell hagyni hogy elég felelőtlenek vagytok mind a ketten. Esemêny utáni tabletta is lett volna.

Én sem értem mi az az egy hetes terhesség, talán kb egy hete teszteltél pozitívat?

Egyébként én a helyedben nem tartanám meg. Minden hiányzik, ami fontos. Pénz és stabil kapcsolat. Ha az egyik hiányzik, még talán meg lehet oldani, de az égvilágon semmid nincs. Nem buzdítalak, de őrültség lenne megtartani a babát. :(

Én voltam hasonló helyzetben, első hosszú komoly kapcsolat csúnya véget ért és belemenekültem egy újba, de még csak nem is volt szimpatikus a srác, csak arra kellett hogy ne ugorjak le a hídról nagyjából, mivel annyira összetörtem. Nekem csak sokat késett a menzeszem és megijedtem hogy nehogy teherbe essek. Mikor felvetettem a srácnak első reakciója volt hogy örült majd leszögezte hogy nem vetethetem el, ha elválnak útjaink elpereli tőlem és ő neveli fel. Hát mondanom se kell hogy rohantam a tesztért a boltba és szerencsére negatív lett. Már az odaúton biztos voltam benne hogy elvetetném, mert nem akarom egy olyan férfi gyerekét akit nem szeretek, az övét meg pláne nem. Olyan gyorsan szakítottam vele ahogy tudtam, mert rájöttem hogy alig bírom elviselni és a szexen kívül semmi közös nem volt bennünk. A gyerekemet se tenném ki annak hogy egy idióta legyen az apja.

A te esetedben is hasonló "pótlék" kapcsolatról lehet szó, úgyhogy én a helyedben nem vállalnék ilyen nagy felelősséget egy ennyire friss és bizonytalan kapcsolatba. Nyilván nem szép dolog az abortusz de hidd el sokkal rosszabb dolgok is vannak, és van hogy ez a helyes döntés. Persze az lett volna az igazi ha védekeztek.

Ha egy hete késik, akkor valószínűleg 5 hetes terhes vagy (az embrió meg 3 hetes).

Gondold át, hogy képes vagy-e egyedül (szüleiddel...?) felnevelni, áldozatot hozva érte, mint saját és az elképzelt gyermeked számára szőtt tervek feladása, és gyorsan bármilyen rendes munka keresése (amíg nem látszik és ha jól vagy).

A harmadik út, ha örökbe adod, ez esetben "csak" a környezet ítéletével, kérdéseivel és netán jó pár testi emlékkel kell megküzdened (azt hiszem, ha apa aláírja az apaságit, akkor ugye rá is hagyhatod, nem gondolhatja meg magát, viszont ha közben kihátrálnátok, örökbe már csak együtt adhatjátok).

Az abortusz így a legdiszkrétebb út, nem véletlen választja majdnem harmada a terheseknek.

De a jövőt nem ismerheted, ahogy mi se tudhatjuk, hogy együtt fogtok-e maradni és melyiket fogod megbánni.

Azt meg te tudod, hogy számodra ő már egy baba, aki megismételhetetlen és már él és még az elégtelen anyagiak vagy a távolról sem klasszikus család is kisebb rossz a megölésénél, vagy ez még még csak egy sejtcsomó, amit oltári hülyeség lenne emberré hagyni fejlődni, és majd remélhetőleg jön másik egy remélhetőleg ideálisabb helyzetben.

Ilyen körülmények közé?? Hiába vagyok ab ellenes (magammal kapcsolatban), elveteném.

A semmiből nem lehet gyereket nevelni. Munkanélküliként mégis hogy gondoljátok? A gyes + csp SEMMIRE nem elég.

Munkanélküliként még az is necces, hogy kihordd egy örökbeadáshoz.