Lányt szerettem volna mégis fiú, hogy tudtátok ezt megemészteni akik hasonló cipőbrn vagytok?

1.-vagyok.

1.: Nem viccnek szántam.

2.: Manapság vannak erre eljárások, hogy szelektálják a csődörtejet, és így befolyásolják az eredményt. Igaz, nem olcsó.

Bevallom ahogy olvasom azt gondolom tényleg orvost kéne keresned. Sokat tudna lelkileg segíteni.

Nem akarlak bántani de nem szabadott volna gyereket vállalni addig amíg nem tudod elfogadni hogyha fiú születik. Hiszen 50% az esély ami nem kicsi. Ezt megbeszélted a pároddal is hogy ez neked mennyire nagy gond? Lehet neki nem is annyira probléma, bánja de nem annyira amennyire te gondolod.

Nem tudok neked érdemben segíteni, de leírom röviden az én történetem, hátha mégis segít. (Off.)

Mindig 3 gyereket szerettünk volna, és csakis lányokat. Kiderült, 1 sem lehet. 6 inszem.,2 lombik sikertelensége után elindítottuk az örökbefogadást. Kértük, ha lehet kislányt szeretnénk. Azt tudni kell, 10 örökbeadható gyerek közül 9 fiú (ez a statisztikai adat 20 éves). Egy napon jött a telefon: "Ha fiú, meg sem nézzük?"- kérdezte a tanácsadó. Megnéztük, szerelem volt első látásra.

Aztán elváltunk az akkori férjemtől (nem emiatt). A mostani férjemmel is elindítottuk az örökbefogadást. Mindketten kislányra vágytunk. Újabb fiú érkezett (még mindig kevesebb a kislány).

Lassan elengedtem, hogy lányos anyuka is legyek.

1 éve nevelőszülő lettem. Gondoltam, most majd jönnek a lányok. (Nem emiatt lettem nev.szülő, de bevallom, megfordult a fejemben, hogy hátha). Ehhez képest kihelyeztek 2 fiúcsecsemőt. Persze, mondhattam volna nemet, várhattam volna kislányokra, de az járt a fejemben, hogy milyen ember és legfőképpen milyen nev.szülő vagyok, ha visszautasítok 2 babát, akik addig a kórházban várták, hogy családba kerülhessenek végre (3 és 5 hetesek voltak), csak azért, mert fiúk.

Nem bántam meg. Már élvezem az 5 "férfit" magam körül.

Igen, sokáig éreztem én is azt a bizonyos űrt, de most már nem okoz "fájdalmat", ha meglátok egy cuki kislányt. Mert a fiúk is cukik.

Próbáld te is elengedni ezt, és rájössz, ettől sokkal nagyobb traumával kell megküzdeniük sokaknak. Örülj a fiaidnak, légy büszke rájuk, és szeresd őket, mert hidd el, már én is tudom, nem az számít, hogy fiú vagy lány.

Tényleg pszichológusra lenne szükséged. Egyszerűen nem normális, hogy egyesek úgy vállalnak gyereket, hogy nem tudják elfogadni, ha nem a várt nemű lesz. De szerintem a férjed is rendesen teszi alád a lovat, hogy ilyen mélyre kerültél, szóval nem ártana ha ketten elmennétek valami tanácsadásra.

Meg azok ne írjanak, akik szerint az egészség a legfontosabb. Miért szerinted mi? Az a baj, hogy nem voltatok olyan szar helyzetben vagy nincs annyi empátiátok a férjeddel egyetemben, hogy megértsétek mekkora kincs az egészség.

Remélem vágod,hogy a férfin múlik igazán lány vagy fiú lesz a gyermek neme. Szóval azzal ostorozni magad, hogy nem tudsz neki lányt adni középkori butaság.

Egyik ismerősöm hasonlón ment keresztűl. Első fiú után minden vágyuk egy lány volt. A 2. is fiú lett. Mivel ők eleve nagy családot terveztek remélték majd a 3 lány lesz. Aztán volt sorban 4 vetélése csomó vizsgálat, és kiderült a lányok elétkeptelenek, nem maradnak meg sehogy sem.

Megszületett a 3.fiú. Jelenleg így kerek náluk.

Fogadd el! Szeresd.

Én úgy lettem tervezve, hogy tuti fiú leszek mivel van egy nővérem. Mikor megszülettem senki nem örült egy újabb lánynak csak nővérem. Így felnölni,hogy fiút vártak de "csak" én jöttem ritka fos érzés egy életre.