Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Terhesség » Lányt szerettem volna mégis...

Lányt szerettem volna mégis fiú, hogy tudtátok ezt megemészteni akik hasonló cipőbrn vagytok?

Figyelt kérdés

Azok ne írjanak akik azt írják fő az egészség!

A házasságunk óta kislányt szeretne a férjem és én is, össze jött a 15. Héten megmondták hogy kisfiú. Nem tudtam szóhoz jutni , mire kiértünk a kocsiba bőgtem mint egy ovodás, aztán a férjem is elvolt szontyolodva , de biztatott hogy a lényeg az egészség. A férjem addig simogatta puszilgatta a hasam magától es ez megszünt utánna, mindíg én tettem oda a kezét. Ez is kegviselt hisz tudom nem adhattam meg neki amire vágyott.Elég nehéz lelki állapotban voltam egy pár hónapig , aztán mikor mozgolódni kezdett a pocakomban , kezdtem közelebb érezni magamhoz. Mondtam is nem lesz itt semmi gond hát úgy imádom már most. Aztán megszületett , tökéletes helyes kis egészséges baba lett. Első szerelem. Szégyeltem magam mindíg bocsánatot kértem tőlle sokat sírtam , hogy ilyen anyja van aki nem örül neki csak 99%osan. Aztán eltelt 1-2 hónap és elkezdtem valami űrt érezni, persze elnyomtam magamban de rájöttem miért. Mikor a férjem mondta , hogy esetleg egy másodikkal is próbálkozzunk, egyből éreztem mi az a hiány, hiába nyomtam el magamban és szerettem a kisfiam tudtam, hogy kell nekem egy kislány is. Belevágtunk a másodikba rá 1 évre. Most voltam 12 hetes és közölték 4D.s uh-n hogy kisfiú, mondtam lehetetlen az csak köldökzsinór lehet, de megmutatta az orvos és összetéveszthetetlen. Azóta olyan hideg vagyok, érzem hogy nem oké valami velem, mivel semmit nem érzek. Alapból is egy gyermeket akartunk, tehát a három szóba sem jöhet mikor viccelnek hogy majd a harmadik. De mi lesz így velem.. milyen anya válik így belőllem ha ezt a lány iránti vágyat nem tudom kiölni magamból. A férjem tegnap próbált belém lelket önteni, hogy ne aggódjak ugyanúgy szeret ettől stb , nem omlik neki össze a világ ettől, de ez is bennem van hogy én őt akarom megajándékozni élete legszebb dolgával és nem tudom.

Sokszor azt érzem megsem érdemlem az anyaságot, annyira próbálom nem éreztetni a fiammal is, de bűntudat bűntudat folyton mikor meglátok máshol vagy a családban egy kislányt. Éppen ezért hogy ne vegyen észre senki semmit legfőképpen a kicsikém ebből nagyon elkényeztetem. Lehet pszihológushoz kéne mennem?...


Szeretnék orvos nélkúl helyre rázódni, de annyi mindent kipróbáltam már, vágyok pár hasonló történetre akik kitudtak ebből keveredni és nincs űr bennük. Legfőképpen a hogyan érdekel.


2020. febr. 26. 15:42
1 2 3 4 5
 21/44 anonim ***** válasza:
100%
2 fiut szerettem volna, az elso baba a 18. Hetig takargatta magat,majd megmondtak h lany, 3napig sirtam,a masodiknal amikor lany lett mar csak rohogtunk a ferjemmel:) Iszonyuan hamar atalltam fejben arra h jo akkor lanyok, mindketto feler 10fiuval, jolvan ez igy. Szerintem is beszeld at szakemberrel, ezt el lehet engedni, ugyanolyan gyermekek, sokkal fontosabb h egeszsegesek!
2020. febr. 26. 17:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/44 anonim ***** válasza:
85%
Ezt szakember nelkul nem fogod tudniegoldani. Engemet mind vegig fiunak mondtak anyamnak szuletesem utan derult ki hogy kislany hat amit az elettol kaptam nem kivanom senkinek. Noverem volt a kedvenc o mindent megkapott en semmit jo forman semmibe vettek.
2020. febr. 26. 18:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/44 anonim ***** válasza:
94%

Én sem szültem a férjemnek lámyt, csak 2 fiut. Tudod mit mondott? Jobb is, hogy nem lett lánya. Imádom a fiaimat, jó, teny, hogy pár éve szerettem volna kislányt, de mikor elképzeltem magam 2 gyerekes anyaként, mindig fiúkat láttam.

Fordulj szakemberhez én is azt mondom, bár nem értem, mi ez a mizéria, hogy mindenki lányt akar, mintha a fiúk semmit sem érnének...

2020. febr. 26. 19:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/44 anonim ***** válasza:
100%
Szinte minden hozzászólóval egyetértek, ezért nem is ismétlem őket. Egyet tennék hozzá: esetedben szerintem kifejezetten szerencse, hogy a második nem lány lett, mert onnantól valószínűleg szegény kisfiad nagyon a háttérbe szorulna.
2020. febr. 26. 19:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/44 anonim ***** válasza:
100%
Ha igy allsz hozza, sose fogod szeretni! Menj szakemberhez, mert ezt a gyerek fogja nagyon megsínyleni.
2020. febr. 26. 20:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/44 anonim ***** válasza:
95%
Huu ez nagyon kemény,belegondolva most lányod születne mi lenne a fiaddal? Szerintem ez már büntetés nektek,hogy csak azért sem ad a sors lányt nektek.Más nő szenved,hogy nem lehet babájuk vagy vetélésen mennek át neked meg ez a legnagyobb bajod.Gratulálok megsem érdemlitek,hogy szülők legyetek.Sajnálom de én nem tudok együtt érezni ilyen beteg emberekkel.Vizsgáltasd ki magad meg a párod is.Az elején nem tudtátok,hogy bármi lehet? Lányt akartatok? Vicc..
2020. febr. 26. 20:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/44 anonim ***** válasza:
100%

Az exemet egész életében azért "büntették" mert nem lány lett. A bátyja volt A GYEREK, ő meg a járulékos veszteség. Egész életében az anyjának akart megfelelni, arra vágyott, hogy annyi szeretetet kapjon, mint ha lánynak születik. Részben ez is okozta a kapcsolatunk végét.

Aztán elvett egy lányt, lett egy kislányuk, de csak addig volt jó anyu szemében, míg a bátyjának nem született egy lánya.

Ilyen életet akarsz a fiaidnak? Büntetni őket, mert nem lányok lettek?

2020. febr. 26. 20:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/44 anonim ***** válasza:
93%
És ilyenek szaporodnak, mint ti? Örülj, hogy egészséges a gyerek. Kit érdekel mi a neme? Neveld melegnek,és akkor lányos lesz...
2020. febr. 26. 20:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/44 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat. Örülök , hogy nektek nincs ilyen problémátok én is mindent megtennék érte, sajnálom , hogy anya lettem nem tudtam hogy nem fogom tudni elviselni mikor terveztük tudatában voltam mint minden normális ember,hogy 50-50% de akkor még nekem is az volt a válaszom hogy nem érdekel ha fiú csak legyen egészséges. Nem így alakult nem tudom mi történt. Én szeretem a fiam , mindent megkap sosem fogja tudni , hogy lányt szerettünk volna. Miutan tudom hogy ez nem normális és nem merek senkihez fordulni ezzel azért kértem itt segítséget, mert annyira szégyenlem. Az apjának sosem mondtam mekkora a baj nállam. Tud belőlle dolgokat de nem a teljeset. Én ezt sosem fogom elmondani senkinek ismerősi körben, még mindíg várok olyan választ ami a segítségemre van. A többire inkább nem reagálok miután leírtátok amit gondolok magamról mit mentegessem magam. Ezért kértem a segítseget itt hátha. Reménykedek továbbra is.

Mégegyszer hangsúlyozom imádom a fiam és tudom a máaodiknál is így lesz. Nekem nem ilyen jellegű a bajom, amit nehéz lehet megérteni és látom sokan félreértik. Bár lehrt nem jól fogalmazok, elsőnek beszélek erről. A lány iránti (űrt - hogy sosem lesz)vágyam szeretném megszüntetni, ami okozza a gondom.

2020. febr. 26. 21:11
 30/44 anonim ***** válasza:
100%
Bőven kaptál érdemleges választ. Nem ismerősnek kell elmondanod és segítséget kérned, hanem SZAKEMBERHEZ, leginkább pszichiáterhez. Ő nem ismerős és köti az orvosi titoktartás is. Férjeddel meg nem ártana beszélni a dologról, lehet, hogy már az is sokat segítene.
2020. febr. 26. 21:27
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!