Szerintetek miért vetik azt meg, ha 22 évesen a férjemmel gyereket szeretnénk vállalni?

Mert sok a negatív ember.

Mindenki azzal jön, hogy dolgozz, hogy legyen hová visszamenni stb.

Az anyukák nagy százalékát nem várják vissza és nehéz újra elhelyezkedni több év kihagyás után.

A másik, hogy még "éljetek" , mintha a gyerekkel megszűnne az élet.

A harmadik, hogy még fiatalok vagytok, nem biztos, hogy együtt maradtok, ne köteleződj el.

A gyerekvállalás rátok tartozik, akkor vágjatok bele, ha ti úgy érzitek.

Ha külön házatok van az remek. Én azért ellenzem fiatalon, mivel a szüleim is ilyen korban vállaltak gyereket.

Ha okosabban csinálták volna, vártak volna pár évet, vagy szereztek volna piacképes szakmát talán tudtak volna pénzt férletenni arra, hogy normális lakást vegyenek...olyat ami nem közös anyósékkal (sorház) és nem kéne attól félni hogy kert szomszéd a fejünkre gyújtja a lakást.

Én ezért ellenzem.

Honnan van házatok és autótok ennyi idősen?

Mert ha te az idősebb férjed ingatlanába költöztél be nulla saját háttérrel, akkor érthető, hogy úgy gondolják, talán kicsit össze kéne még szedned magad szakmailag és pénzügyileg, hiszen a tapasztaltabb emberek már tudják, hogy bármi megtörténhet, akkor is, ha nem számít rá az ember.

Amúgy nyilván az ennek az oka, hogy a többségnek 22 évesen se normális munkatapasztalata, se pénzügyi háttere, élettapasztalata meg aztán pláne nincs.

Most még azt mondják, “van időd”, 3

Év múlva meg azon hüledeznek, hogy “mikor jön már”. Mindenkinek egy bizonyos IQ szint alatt van egy lista a fejében, hogy mit milyen életkorban kell kipipálni róla.

Ez általában: 23-ig egyetem, 23-26- karrier, házasság, 26-30 gyerek.

Ha valaki más sorrendben csinálja, vagy kihagy dolgokat teljesen, megy a megdöbbenés, hogy “jaj, elrontotta az életét”.

Szerintem csináljátok úgy, ahogy nektek jó.