22 éves, már évek óta önellátó, teherbe esett nő vagyok és senki nem áll mellettem. Mit tegyek?
Borzasztóan kétségbe vagyok esve, miután 3 napja megtudtam, hogy terhes vagyok.. Védekezés (fogamzásgátló) mellett alakult ki ez a helyzet, nem terveztünk még a párommal babát.
Számára egyetlen lehetőség létezik ( az abortusz ), és anyám sem áll pozitívan a dologhoz, bár konkrétan nem mondja, mert ugye nem mondhatja, célozgat, hogy ő nem tudna nekem segíteni (pedig, ha akarna tudna) fiatal vagyok még hozzá, stb.
Nem akarom elvetetni a babát, iszonyatosan kétségbe vagyok esve. SENKI nem áll mellettem, mióta tudom ezt az egészet csak forgolódok éjjelente, agyalok és nagyon félek. Holnap hívom a nőgyógyászomat időpontért, mit mondjak majd neki?? Ezalatt a pár nap alatt kb. tönkrement az életem- párom elfordult tőlem, tegnap már éjszakára sem jött haza, annyit nem kérdezett meg, jól vagyok-e, egyszerűen nem beszél a dologról, teljesen kizárja. Neki nem létezik más lehetőség, pedig nem élünk rossz anyagi helyzetben, megvan mindenünk. ( a lakás nem saját, de kinek az manapság ilyen fiatalon?) Mit tegyek? Ilyenkor miért nem áll mellém senki? Miért van az, hogy csak én nem rökönyödtem meg a hirtelen hatalmas döntéstől és nem a könnyebb utat választanám??
válasza: válasza: válasza:Én így jártam 16 évesen és megtartottam jó???
Egyébként 100X jobb az örökbeadás mint az abortusz!
válasza:Először is üljetek le a pároddal, és mond el neki, hogy megérted az ő érzéseit, de te sem szeretted volna a gyereket, és mégiscsak a te testedre/életedre van nagyobb hatással nem az ővére. Azzal neki is tisztában kellett lennie, hogy egyik védekezés sem 100%-os, és ha a baba becsúszik az új helyzet elé állít mindkettőtöket.
Ezek után gondolj át mindent alaposan, milyen munkád van, vissza tudnál-e menni szülés után, jogosult lennél-e gyed-re, stb. Ugyanis nem lehetetlen egyedül sem felnevelni a gyereket, bár tény nagyon nehéz, de ne lehetetlen. Ami fontos próbálj meg racionális döntést hozni, esetleg egy jó barátnő, akivel meg tudnád beszélni a dolgokat még hasznos lenne ( ha másra nem számíthatsz).
Viszont én a helyedben, a páromnak búcsút mondanék (függetlenül attól megtartom-e a gyereket vagy sem) ha nem lehet vele továbbra sem kommunikálni a dologról és így viselkedik...
válasza: válasza: válasza:Én sok jóval nem tudlak biztatni, de számtalan olyan kapcsolatot láttam, ahol a férj nem akart még gyereket, a feleség mégis megtartotta és minden esetben vállás lett a vége. Ezt nem lehet ráerőltetni senkire sem. Ha vállalod a babát akkor gondold át, hogy hoygan fogod bírni egyedül, mert valóban nem elsz anygi segítséged és egy gyerek nem két fillérbe kerül. A másik meg hogy egyedül neveled fel, azért lelki társ kell neked is aki majd erőt ad és a gyermeknek meg apa!!!
Még van időd gondolkozni és a párodnak is. De itt te neked kell döntened, vagy abortusz vagy sem. Gondolom a párod is még fiatal, de őszintén most ha te lennél neki az igazi, akkor nyilván kellenél neki babástól is nem? Szerintem ez a férfi nem az igazi neked, és hidd el a legnagyobb öröm babátvárni úgy az igazi, ha anya és apa is egyformán akarja. 18 évesen volt abortuszom, most 36 vagyok, férjnél és 2. babámat várom. Akkor nem gondoltam bele az abortusz menetébe, most képtelen lennék rá, mióta szültem már. Előtted az élet és a döntés. sok sikert neked!
válasza:"Én így jártam 16 évesen és megtartottam jó??? "
Akkor meg másnak mit ajánlgatod jó szívvel az örökbeadást, ha te se tetted?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!