Gyógyszer mellett terhes lettem, párom nem szeretne még egy gyermeket. Mi lenne a helyes megoldás?

Ha úgy alakulna egyedül el tudnád tartani mindhárom gyermekedet?

Ha igen akkor tartsd meg.

Mindkettőtök álláspontja érthető szerintem.

A férjed nyilván a kényelmi szempontokat emlegeti, hiszen képtelen átérezni, mit érez egy édesanya, amikor a gyermeke fejlődik a testében. De a férjed kényelmi szempontjai is érthetőek.

Viszont a Te szempontjaid is...és én, anyaként, úgy érzem, ezek (a Te) szempontjaid az erősebbek.

Jó lenne, ha le tudnátok ülni kettesben higgadt fejjel beszélgetni.

Itt az ideje a mérlegelésnek: mi kerül a mérleg két serpenyőjébe? Az egyikbe a férjed kényelme, nyugodt alvása, pihenése, a Veled kettesben töltött idő, amíg a gyerekekre a nagyszülők vigyáznak. A másik serpenyőbe viszont a Te lelkivilágod, lelki nyugalmad kerül. Mi forog kockán? Az, hogy a férjed átmenetileg kevesebbet pihen, kevesebb szabadidőtök lesz, és mindez csak egy átmeneti ( legrosszabb esetben egyéves) időszak? Vagy az, hogy az abortusz után már soha nem tudsz majd tiszta lelkiismerettel tükörbe nézni, legrosszabb esetben pedig szó szerint belebetegszel abba, hogy elvetetted a magzatod, akit Te már a gyermekednek tekintettél?

Ha hideg, józan fejjel kellene döntenem, azt mondanám, hogy a férjed kényelmi szempontjai a Te lelki békéd UTÁN jöhetnek csak.

Mindezt úgy írom, hogy jelenleg kétgyermekes nagyon boldog édesanya vagyok, akinek bizony volt egy fiatalkori botlása, aminek abortusz lett a vége. Átéltem, nem bántam meg, mert akkor 20 évesen ez volt az egyetlen jó döntés. Ma sem döntenék máshogy.

Viszont kétgyermekes anyukaként képtelen lennék már elvetetni egy újabb csodát, a gyermekeim testvérét, akit, tudom, hogy imádnának, hiszen egymást is imádják, igazi szeretetgombócok, teli a lelkük szeretettel. Ráadásul az anyagiak sem lennének akádály. Ugyanígy nálatok sem.

Tehát az egyetlen szempont, ami a baba ellen szól, a férjed kényelme...szemben a Te lelked békéjével, a gyermekeid örömével, és annak a kicsi dobogó szívnek az életével...

Mondd el a férjednek ezt a mérleges módszert, tegye ő is a mérleg két serpenyőjébe a különböző szempontokat. Máris érezni fogja, mi nyom többet a latba. És még egy szempont: mi az, ami átmeneti, visszafordítható, és mi az, ami örökérvényű, megváltoztathatatlan. A kényelem újra rátok talál majd, te viszont szeretnéd ezt a babát, nagyon komoly lelki problémák, depresszió fenyegethet, ha aláveted magad a férjed jelenlegi akaratának.

Kívánom, hogy jól döntsetek!

Utolsó vagyok. Remélem, tudtam segíteni. Nem vagyok abortuszellenes, szerintek igenis vannak olyan helyzetek, amikor a sok rossz közül az a legkevésbé rossz megoldás. Olyan anyának sosem javasolnám a megtartást, aki nem akarja a babát, csak társadalmi vagy családi nyomásra szülne, hiszen abban a helyzetben az anya, és sajnos a születendő gyermek is szenvedne. Nyomorba, sokgyermekes családba sem kell pusztán jó szívből gyermeket szülni, hogy még eggyel több éhes szájat kelljen etetni.

De a Te helyzeted egészen más. Szeretnéd a babát, már most gyermekedként tekintesz rá, az anyagiak is megvannak hozzá.

A fent említett katasztrofális körülmények mellett eltörpülnek a férjed kényelmi szempontjai.

Szerintem nagyon jó módszer ez a mérlegelős módszer. Egy a gond vele, indulatosan nem működik, mert olyankor képtelenek vagyunk a másik ember szempontjait is megvizsgálni. Higgadtan viszont segíthet.

Vigyétek el a gyerekeket a nagyszülőkhöz, és beszélgessetek kettesben! Egyébként működik köztetek a kommunikáció?