Hallottátok hogy elütöttek egy ikerbabakocsit és benne volt a 2 picike lány?!

De ha egy egyszerű úton ahol lehet 50el menni,sötét van,autósként nem számitassz arra hogy valaki babakocsival kivilágitatlanul az ut szélén botorkál.

Mert babakocsival a járdán szokás menni,vagy ha lemész az utra,arra van a fényvisszaverős mellény.

A bicikliseket büntetik is.

Nem hiába,mióta kötelező,azóta kevesebb az elütött biciklis

Toltam sokat babakocsit,rossz járdával rendelkező faluba is,de ha az útra kellett tolnom,akkor füleltem mint a bagoly,hogy ha kocsi jött,huzódtam le gyorsan,sötétben világitós mellény a babakocsira és villogós biciklilámpa (bár sötétben már nem igazán mentem babakocsival,inkább kenguruba magamra kötöttem)

valószínű, az autós is élete végéig cipeli a tragédia súlyát, nemcsak a szülők. Mivel nincs mindenhol zebra és valóban van olyan hely, ahol pl. villanyoszlop van a járda közepén!!, nekem is le kell tolnom a babakocsit az úttestre. De van annyi eszem, hogy előtte körülnézek és inkább a fűben tolom, főleg, ha hallom, hogy jön autó.

Van sok bunkó autós is, de pl. múltkor egy konténer mögül ugrott a férjem elé egy kb. 10 éves lány. Ha nem 30-cal megy a férjem és nem tapos a fékre, meghal a lány is. Nincs mindig egy vétkes, de abban biztos vagyok, hogy mindkét fél tragédiaként élte meg.

Sötétben az úton menni öngyilkosság. Velem is hasonló történt tegnap este, mentem egy kivilágítatlan szakaszon és ment az úton egy gyalogos, az utolsó pillanatban vettem észre és úgy sikerült éppen elrántanom a kormányt.

Egyszerűen hiába a lámpa, beleolvad a környezetébe az egyén.

Megrázó, de sokszor a szülők is tehetnek a tragédiáért.

Nekem is ikreim vannak,és bizony ahol én élek ott sincs jó járda ahol a babakocsit lehetne tolni.Bevallom sokszor toltam én is a srácokat az út szélén.

De én sosem mehettem ki az utcára úgy hogy a férjem rám nem rakta a ronda sárga mellényt,és ha tudtuk,hogy sötét lesz mire hazaérünk,még a hátizsákomra is szereltetett egy elem lámpát amit csak meg kellett nyomnom,hogy világítson. Néha úgy éreztem magam mint egy kivilágított karácsonyfa. De nem bántam. Volt autós aki mondta,hogy már messziről lehetett látni,hogy villogtam,világítottam, így lelassított,és szépen ki tudod kerülni. Ma már nagyok a srácok,de ha újra kicsik lennének, már nem duzzognék a férjem óvatossága miatt.

Az a baj, hogy abszolút rászoktak az emberek arra, hogy az úttesten tolják a babakocsit, lassan sétálgatva, és alig lehúzódva ha jön egy autó. "Majd kikerül.." mondják, de néha az nem sikerül, így nappal is bekövetkezik a tragédia. Hiába vannak járdák, az úttesten mennek, folyamatos életveszélynek kitéve magukat és az autóst is, nem húzódnak le, nem figyelnek, nem viselnek láthatóságit éjjel sem. Fél évvel ezelőtt a menetrendszerinti Volán ütött el majdnem egy várakozót a megállóban este, mert annyira nem látszott belőle semmi az utolsó pillanatig, a marha meg szinte az úttest közepén állt. Amit akkor a sofőrtől kapott, azt nem köszönte meg.

Ez a mostani is egy olyan tragédia volt, ami elkerülhető lett volna.

Ez minden félnek dráma, felesleges ezen csámcsogni, véleményt vagy itéletet mondani, utólag okoskodni mikor mit hogy kéne.

Naponta 100 alkalom van mikor bármelyikünk belekeverhedhetne bármelyik fél szerepébe, de mivel velünk szerencsénkre nem történik meg észre sem veszük.

Most még az hiányzik szerencsétleneknek az életéből hogy itt beleolvassanak a mi okoskodásunkba, akár most akár évek múlva.

Nincs ember a világon aki erre okosat tudna mondani, résztvétet tudunk nyilvánitani, mást nem tehetünk.