Az orvostanhallgatók miért vannak így felháborodva, hogy nem mehetnek ki egyből külföldre?

Nem kell aláírni a hallgatói szerződést. Lehet felvételizni önköltségesre, kifizetni diákhitellel, ha zsebből nem megy és külföldről törleszteni.

Nekem is sok problémám van a mostani oktatási rendszerrel, de nem csinálok ebből problémát. A tandíjam nem tizenakárhány millió, hanem csak 3, azt pedig külföldi melóval egy éven belül röhögve kifizetem nekik és elválnak útjaink.

Simán kimehetnek a végzett orvosok külföldre dolgozni és még csak a képzési díjat sem kell visszafizetni. A családomban az egyik rokon két éve fejezte be a 6 éves orvosi egyetemet, de rezidensnek már Svájcba jelentkezett ott is fog majd szakvizsgázni. Jelenleg apám cégénél van bejelentve minimálbérre egy kamuállásra így papíron Magyarországon dolgozik és a szülei kifizetik apámnak az adózási költsegeket.

Megértem a felháborodásodat de akkor a többi diplomás külföldön dolgozó honfitársunkkal is csinálják ugyanazt mint amit tervezel az orvosokkal. A hozzátartozók megadóztatását hülyeségnek tartom.

14:

"A családomban az egyik rokon két éve fejezte be a 6 éves orvosi egyetemet, de rezidensnek már Svájcba jelentkezett ott is fog majd szakvizsgázni. Jelenleg apám cégénél van bejelentve minimálbérre egy kamuállásra így papíron Magyarországon dolgozik és a szülei kifizetik apámnak az adózási költsegeket."

Ez az első jogkövetési Nav ellenőrzésig jópofa, utána már nem annyira...

185 nettó jelenleg a rezidensek kezdőfizetése, bocsáss meg, hogy 6 év kemény tanulás után keveslem. Ennyit bármelyik ismerősöm megkeres, lényegesen kevesebb erőfeszítésért. Pont, hogy a kis kórházakban nagyobb összegeket ajánlanak fel, mert annyira nincs orvos, de egy fiatal rezidens nem oda fog menni, mert előbb tapasztalatot, gyakorlatot akar szerezni, hogy jó orvos lehessen, de erre a klinikai központok a legjobb helyek, ahol nagy és változatos a betegforgalom. Csak ott általában nincs hiány, hemzsegnek a medikusok, rezidensek, mindenki oda akar menni így nem is adnak többet a minimumnál.

Én itthon szeretnék maradni egyébként, de megértem azt, aki jobb élet reményében külföldre megy. Nem csak a fizetésen van itt a hangsúly, hanem szimplán nem 150 beteget lát el az orvos egy nap alatt, hanem csak 30-at. Nem hülyézik le meg fenyegetik meg háromszor naponta és nem egy 2x2 négyzetméteres levegőtlen szobában kénytelen tölteni az ügyeleti éjszakáját. Azt viszont nem tudom, hogy minek sír a szájuk? Külföldi keresettel elég hamar törleszteni lehet a tandíjat, szóval valamit valamiért.

Éhen halni valóban nem fogok, igazad van, de azért gondolom te, illetve ti is belátjátok, hogy az ember többet vár az élettől, pláne ha éveken keresztül, kemény munkával érte el, amit elért.

Szia!

Én orvostanhallgató vagyok, most végeztem el az első évet. Egész gimnáziumban azt hangoztattam, amit te, és hogy én csak azért is magyarországi orvos szeretnék lenni.

Teljesen jogos a kérdésed, hiszen az állam taníttat ki minket, így végzés után az lenne a fer, ha magyar embereket gyógyítana minden állami ösztöndíjas.

Én csak úgy tudtam elkezdeni az egyetemet, hogy diákhitelt kellett igényelnem, mert nem voltunk olyan anyagi helyzetben, hogy a méregdrága könyveket illetve a lakhatásomat finanszírozzuk még a két tesóm mellett, így még a hitel törlesztése miatt is hátránnyal fogok indulni a saját kis életemben.

Épp múlt héten fejeztem be az ápolástani gyakorlatom belgyógyászati osztályon, és egyszerűen teljesen elképedtem, hogy milyen állapotok uralkodnak. Pedig ez egy “nyugati” oktató kórház volt.

Láttam az osztályos orvosokat, rezidenseket, szakorvos-jelölteket, ápolókat, beszéltem velük. Ez botrány.

A saját nagyapám is töltött jópár évet vastagbélrákkal kórházban, és ha valamit nem kapott meg, illetve nem olyan minőségben, akkor én is egyből az ott dolgozókat hibáztattam, de most már egészen más a helyzet.

Egy ápolóra 15 (!) beteg jut, akit pelenkáznia, fürdetnie, etetnie kell.

Két EKG volt az osztályon, egyik sem működött. Tiszta hálóinget sem tudtak biztosítani a betegeknek, ha arra volt szükség.

Az orvosok arcán szerintem egy mosoly nem futott át ameddig ott voltam, mindegyik hullafáradt és leterhelt. Nyolc órában voltam ott, a rezidens orvosok akkor már ott voltak, mikor én, és akkor még nem mentek el, mikor én elmentem.

Minden ott dolgozó közalkalmazott, értelemszerűen a bértábla alapján kapják a fizetésüket, ami valljuk be, nevetséges.

Emberéletek múlnak rajtuk, 6+x évig tanulnak az orvosok, nővérek is jópár évig, és a mekis dolgozó jobban keres náluk adott év után.

Nem azt mondom, vannak nagyon nagyon jól kereső doktorok. Vegyük csak azt a fogorvost, akinek anyja,apja fogorvos, és miután elvégezte a maga 5 évét, már mehet is a magánrendelőbe praktizálni, és halálra keresni magát.

Ugyanez a helyzet az általános orvosokkal is. Magánrendelőben egy terheléses EKG 25 ezer.

Szóval igen, magánúton baromi jól keresnek, de:

1. az odáig való tanulás az években, és erőfeszítésben összeadva eszméletlenül sok

2. ha minden orvos magánszektorban dolgozna, akkor ki maradna a kórházban, hogy azokat ellássa, aki nem tudja kifizetni a vizsgálatok árát?

Ne hasonlítsuk össze a különböző szakmákat. Mindegyikre szükség van, és mindegyik érték, de míg a nagybátyám szakmunkásemberként, 3 év szakképzés után hazaviszi a 250-300-at, én ennyi év után, és ekkorra felelősséggel a vállamon, nem 180 bruttót szeretnék kezdőként.

Egyetértek azzal, hogy ha valaki külföldön szeretne dolgozni, akkor igenis fizesse vissza az államnak azt a 16 millió forintot, teljesen jogos.

Ami ha belegondolunk, annyira nem nagy “teher”, mert ha csak legközelebbi nyugati szomszédunkat is vesszük, közel egy millió forint átszámítva a kezdő rezidensek bérezése, és ez a nem mindegy.

Nem a pénzért kell ezt a hivatást választani, de mindenki azzal fizet a kenyérért.

Megmondom őszintén, ha a fizetést nem is vesszük most figyelembe, a magyar egészségügy helyzete alapján is azt mondom, hogy ezt ne. Ezt nem szeretném.

Mikor egy felfekvés normális lekezelésére nincs lehetőség, nincs pénz, a kórházaknak több száz milliós a tartozása, de közben a stadionok épülnek (igen, tudom, közhelynek számít már ez a mondat).

Szomorú, és valamilyen szinten én is szégyellem magam, de jelenleg úgy érzem, hogy vagy végzés után egyből külföld, vagy pedig ledolgozom szépen itthon a képzésem időtartamát, és utána távozom.

20/L

#16: persze, de nézd a másik oldalát!

Aki állami finanszírozott képzésben tanul, az közpénzen tanul! Tehát az adófizetők pénzéből. És nem azért, hogy utána a doki külföldön megszedje magát!

Én például bizonyos tandíj felett bevezetném a teljes röghöz kötést!

Akinek nem tetszik, az tanuljon saját költségén, vagy vegyen fel hitelt, de ne közpénzből!