Az orvosira járók miért képzelik magukat felsőbbrendűnek?

Presztizs-, divat- és sztárszakma.

Olyan, mint a jogász, vagy mostmár a közgazdász is harmaddiként.

Megbecsülés, de ma már nincs akkora elismertségük a jogászoknak, orvosoknak.

Igen, elismertek, de sokan ezt a kettőt pénzért és hivalkodásból választják. Egyik barátom ismerőse is menőségből akar ment orvosira és ideáig nem bukott, mert nem az van a szeme előtt, nem azon stresszel, hogy jaj de nehéz pl. az anatómia, hanem hogy milyen jó lesz, amikor megkapja a Dr. rövidítést a neve elé és megy nyugatra szétkeresni magát. Szóval ez az egyén egy a ,,nemtudommennyi" közül.

De vannak azok, akiket tényleg érdekel a tudomány, a biológia, és hivatásként tekintenek rá. Bár ez a szemlélet kezd ritka lenni sajnos...:(

Szerintem nehézség azonos a komolyabb szakoknál. Matematikus, Villamosmérnök, Gyógyszerész, Vegyészmérnök, Orvos, Gazd. és pénzügy matematikai elemző, Fizikus, Jogász, stb. mind komoly szakok!

Egyik ismerősöm orvosnak ment, és állította, hogy a mérnöki nehezebb. Mivel ő inkább amolyan humánus, biológia beállítottságú, míg a matematika, fizika annyira nem érdekli. De van, aki pont fordítva van ezzel.

Nekem van összehasonlítási alapom. Anno sikerült megszereznem az orvosi első két évét, és tényleg komoly. Ahhoz képest a matematika és fizika szak tananyaga komolyabbnak tűnt. Mondom ezt úgy, hogy utóbbi kettőt szeretném tanulni. Mivel itt több nyers logika kell, és miegyéb. Orvosi nál sok kifejezést adatot kell memorizálni anatómiánál, farmakológiánál. Mérnökin viszont sokat kell rajzolni számolni, orvosin pedig sok a gyakorlat. Izlések és pofonok. Én például nem bírnék ennyit rajzolni napi/heti szinten.

Nem vagyunk egyformák. Viszont orvos ismerősöm csodálkozott, mikor mondtam neki, hogy szerintem az első két év a legjobb külső szemmel nekem az jobban tetszik. Mivel ott csak természettudományos alapok vannak, utánna meg már csak az igazi szakma, ami engem már nem érdekel. Na őt pedig csak az érdekli, hát ezért is ment oda.

Mondta, hogy 3. évtől már érezhetően emberségesebb a szak.

Amikor a komolyabb szakokról beszéltünk arra lyukadtunk ki, hogy nem is a nehézség, mert nagyjából egyforma befektetést igényel, hanem az idő a fontos. Hajlandó vagy-e időt szánni bármelyik komolyabb szakra? Hiszen ezekhez komoly elhatározás kell. Az orvosi eleve 6 év, ezért emiatt sokan ott hagyják, vagy el sem kezdik.

Fizikus, Matematikus, Jogász ugyanez. Előbbi kettő is hivatás, mert konkrétan életed végéig tanulod. Kevesen is választják, pedig azokkal is lehet szépen keresni. Jogász pedig inkább egyénfüggő. Itt is szintén sokat kell memorizálni, de hasznos szerintem, és van benne logika!

Minden komolyabb szaknak megvannak a velejárói. De nagyjából egyenlő nehezek.

Szóval a sokat kell tanulni nem kifogás, mivel minden keményvonalas szakra igaz az állítás.

Egyébként szerintem a 18-19. századból jön ez a felfogás, hogy az orvos és jogász a menő, az ,,isten". Anno ez a kettő volt megbecsült. És hát az egyszerű elme csak ezeket becsüli...

Ennél is régebben pedig a papok, filozófusok, szónokok, diplomaták voltak a csúcson. Középkor, ókor főleg.

Én egyet értek félig meddig a kérdezővel.

Egyszer mikor utaztam Debrecenbe egy idős asszony a buszon egész végig az unokájáról mesélt, hogy elsős orvosin, milyen ügyes, mindent tud és tényleg végig dicsérte nekem, olyan volt kicsit néha mint ha összeakarna vele bonorálni vagy fogalmamsincs. Aztán a végén megkérdezte, hogy én hanyad éves vagyok az orvosin és mondtam, hogy én nem orvosira járok. Azt mondta, hogy jaaa..... aztán egész úton nem szólalt meg többet, de előtte egy órán át beszélt :D szerintem azt hitte a buszon mindenki orvosira készül vagy én nem tudom:D

Aztán van egy volt o.társam aki orvosira ment. Elsősök voltunk és találkoztunk az ÉTK épületben. Kicsit beszélgettünk mikor odajött egy orvosis csoporttársa és bemutatott neki. És akkor megkérdezte ő is h orvosis vagyok -e? És mondtam hogy nem. Erre azt mondta hogy fú jaj orvosissal nem beszélünk és hátat fordított, elment...:D

Ez a két rossz tapasztalatom van. Viszont van mellette sok jó is. Mert ismerek vagy 10 orvosis mindenképpen. Mert kb. 5-en annak mentek az osztalyból és ők azóta sem változtak meg, jó barátok maradtunk. Illetve még megismertem más orvosist is és ők is nagyon rendesek voltak.

Tehát nagyon vegyes. :) aki bunkó az akkor is az volt mikor nem volt még egyetemista szerintem.

Bunkók máshol is vannak, más szakmában.

Orvosis voltam 2 évig. Rengeteget kellett tanulni, és így se lehetett mindent. Minden nap 2-3-ig fent voltam és a csoporttársaim is, és így is örültünk a 2-3-asnak, mert az elégséges szint a ,,mindent" tud szint. A tananyag rengeteg, senki nem tanul ennyit, mint itt mi. Tényleg senki. És a tanárok pedig szörnyűek...azok, akik meg kifizetik az egyetemet, azok tuti átmennek (tudják, kit kell átengedni), mégis ezek a legarrogánsabbak. Az egyetem amúgy idővel kineveli belőled az arroganciát és a büszkeséget minden szinten, mert a tanárok és ez a rengeteg anyag minden lehetséges módon megaláz, ahol tud. Nőként meg nem egyszer elküldtek volt szülni.

Otthagytam több okból. De vannak azóta onnan nagyon normális barátnőim, akik végeztek. Már vegyészmérnökin vagyok. Aki azt mondta régen, hogy a mérnök azért mrénök, mert logikus és lusta, az hazudott XD Itt is sokat kell tanulni, de mérföldekkel kevesebb a csak lexikális tudás. Orvosin volt, hogy csak ledarálták az előadást, de ahhoz még 50 oldalt naponta hozzá kellett olvasni tantárgyanként...itt a tárgyak többségén elmondják órán az anyagot. Amire készülni kell, azok a laborok, rengeteg a jegyző. És már több a mérnöki tárgy, amiket imádok, mert tényleg sokkal logikusabbak. Nem adják ingyen a diplomát, de a diákok összetétele se olyan válogatott sajnos, főleg nem vidéken: a mérnöki szakokra sokszor 300 pont alatti ponthatár is elég, és csak a matek érettségi + valami a kötelező. Így gépészmérnökire is lehet menni fizika nélkül, vegyészmérnökire pedig kémia nélkül, sokan meg is teszik, ami nagyon gáz. Ide már nem az éltanulók jönnek, akik sulielsők voltak és 3 nyelvvizsgájuk van...sokkal könnyebb évfolyamelsőnek lenni :D

És nem minden orvos van elszállva magától. Az emberek viszont sokszor nagyon buták...mondják a hülyeségeiket és nem hisznek az orvosoknak. Az orvos közösség amúgy is egy elég zárt ,,kaszt", más az érdeklődési körük, máshogy szólnak a témákhoz, és nem valószínű, hogy lesz velük közös témád...

Attól mert az egyik legnehezebb szak az orvosi, illetve a munkájuk is tiszteletre méltó lesz (remélhetőleg), attól még szerintem nem kötelező bunkónak és lenézőnek lenniük. Talán épp ellenkezőleg, és példát kéne mutatniuk.

Amikor valaki azt írja, hogy: "nagyképűek, de szerintem van mire".. Igen, van mire. De miért kéne annak lenniük? Mi ez, óvoda?

Egyébként meg a legtöbb esetben ez egy sztereotípia. Ismerek olyat aki általános orvosira jár, és nagyon visszafogott, szerény személyiség, és nagyon inteligens. Nincs a homlokára írva, hogy mit tanul, illetve meg se mondaná róla az ember, olyan közvetlen.

Van szájsebész barátom is, róla is hasonlókat tudok mondani, áldott jó egy lélek és visszafogott is.

Lehet az első vagy második évében valaki lenéző, de az úgyis hamar el fog múlni, amint kicsit érettebb lesz. Tanulás mellett ideje nem lesz ilyenekre gondolni úgysem.

Viszont a másik dolog, hogy én inkább a jogászoknál találtam igaznak ezt a sztereotípiát, ezt a nagyképűséget. Nem baj, a szarvuk úgyis le fog törni amint munkába állnak, az sem mese. Márha sikerül elhelyezkedniük.

A baráti körödben van pár orvosira járó ember akik szerinted nagyképűek és ebből levontál egy általános következtetést az egész orvosi társadalomra. Szerintem ez nagy szégyen rád nézve. Ne pár hülye alapján ítélj meg egy egész közösséget.

Van itt a gyakorin a Balázska kérdező, az alapítványi iskolás kérdező és Teb mint kérdező. Hármótok alapján mégsem általánosítok, hogy a gyakorin csak hülye kérdések vannak.