Az orvosira járók miért képzelik magukat felsőbbrendűnek?

21-es vagyok.

Köszönöm a választ kérdező.

Szóval ahogy az utóbbi válaszolók is írják, akad mindkét típusból.

De ez minden szakmára igaz.

Szakmunkásból is sokaknak meggyőződése, hogy ő aztán a károly, es senki más. Ki, ha ő nem?

Amúgy anno olvastam/hallottam valahol hogy itthoni magyar ács-bádogos-tetőfedőnek tanult.

Na most tudni kell, hogy az illető nem volt hülye, egyetemre is megvolt az esze, de nem ment végül. Konkrétan OKJ-ra sem ment, mert amit ott kapott volna az hulladék tudás volt, és hát ott is kb. egyedül őt érdekelte a dolog.

Na ő mindent magától tanult. Utána nézett a szakmának, heti szinten olvasta a legújabb fejlemémyeket, folyamatosan fejleszette a tudását, ügyességét. Tapasztalatot is szerzett közben.

Szóval elég modern tudásra tett szert, bárhol megállná a helyét a világon és meg is állja. Ismerte a lemodernebb módszereket, kapcsolatokat ápolja, stb. Németországban, Angliában is dolgozott vállalkozóként és egész hamar felismerték, hogy nem hülye a dologhoz, sőt!

Valahol írta, hogy itthon havi 2-3 millió forint tisztán nem volt ritka nála.

De mondta, hogy ez sok tanulás, fejlődést igényel. Meghát ő nem az a tipikus sztereotíp szakmunkás. Elvileg 5-6 év után indult be neki. De van benne egy 10-12 éve Annyi, hogy ő tényleg mindent végig csinált, tanult rengeteget a szakmájában pluszba. Érti a hozzá kapcsolódó jogot, pénzügyeket is. Na, ő tényleg egy szakértő. Mindezt magától! Szóval neki nincs papírja a szakmájáról!

Nagyjából erre emlékszem, amit régen olvastam tőle egy blogon azt hiszem.

Ő konkrétan a szakmájának egy értelmiségije.

Csak hát ilyen iszonyú kevés van.

Informatikusaknál ma ez a jelenség könnyebben megfigyelhető.

Szóval jah. Szakértővé válni nehéz. Bármelyik területről beszélünk.

Orvosnál is a pénz nem túl okos szempont.

Leszel vagy 35 (csúszásokat és az életből származó egyéb dolgokat beleszámolva) mire még csak szakorvos vagy és még nincs is tapasztalatod.

Most jön az a 8-10 év, ami elvileg megmondaná, hogy leszel-e valaki egyáltalán vagy maradsz átlagos szinten.

Sok amcsi orvos írja, hogy 38-40 évesen kapják meg első igazi fizu csekket. És sok orvos megírta, hogy 50 éves korodtól 60 éves korodig van az a 10 éves intervallum, amikor tisztán keresel, már legjobb esetben nem tartozol semmivel, senkinek.

Szóval amcsiknál se keres minden orvos milliókat dolcsiban évente! Azt nehéz elérni.

Évi 200-300 ezer dolcsi az átlag ott kint náluk. De az sem azonnal, hanem olyan 5-7 év gyakorlat után sok esetben.

Az évi egymillió dolláros fizu náluk 60-65 környékén lehet reális legtöbbször, de ez sok további tanulás és nem mindenki éri el ezt a fizetési szintet!

Érdemes elgondolkodni ezen a pénz dolgon már csak emiatt is.

Szóval ennyit a pénzről.

Ott is sokan akarnak orvosok lenni, vagy akként kimmeni oda, és sok külföldi nem is kap munkát, egyik ok a nagy verseny az állásokért. Szóval ez az orvosból hiány van kissé elcsépelt számos esetben. Ez a valóság.

Ezt az egészet egy általánosabb perspektíva miatt írtam főleg.

Egyébként annyi, hogy amikor én elgondolkodtam az orvosin, belenéztem a tananyagba. És konkrétan az orvosi első évének 70-75%-át megtanultam kb. (Ma már alig emlékszem valamire belőle.) Egyszer egy orvos kérdezgetett, és a kb. 10 kérdéséből 8-ra tudtam a választ. Mivel én logikában is néztem a dolgot, nem abban a szemléletben, ahogy őket tanítják. Hamar rájött, hogy én matematika-fizika logika alapokon közelítek. :D És olyan perspektívából válaszoltam, ami neki új volt. (Pl. Biofizika, élettan, biokémia például.)

Szóval a logika sok időt megspórol, csak tudj logikusan gondolkodni egy rendszerben. Egyébként jól el tudtam ezzel az orvossal beszélgetni. Hiszen a fizika az orvoslásban is ott van sokszor. (Műszerek, a vér nyomása, közlekedése adott keresztmetszetben, elektromos jelenségek, keringés, kölcsönhatások stb.)

Ő kérdezte, hogy ha ez nekem így megy, akkor mehetnék nyugodtan orvosira, csak mondtam neki, hogy a matematika és fizika érdekel. Szóval egy erőssebb, általános, logika, gondolkodás mód sokat dob, jobban tudsz megközelíteni, logikázni, akármilyen témát stb. Ahogy mondtam, a perspektíva!

Ezt beláttuk mindketten.

De egyébként ahogy írtam, minden komolyabb keményvonalas szak időt, energiát, érdeklődést, és áldozatot is jelent. De nem lehetetlen.

Nem szolgáltató szakma az orvoslás, ezt el lehet felejteni!!! Max a magánrendelés.

Két dolog miatt megy külföldre a magyar orvos. Az egyik a fizetés, a másik meg, hogy a megbecsülés 0.

Én orvostanhallgató vagyok, szeptemberben kezdem a negyedévet. Nem nézek le senkit, a barátaim kb felével még gimnáziumban ismerkedtem meg és közülük egyetlen orvostanhallgató van, a többiek mind mérnöki, természettudományi vagy tanár szakra járnak, de van olyan is, aki okj-t végez vagy abszolút nem tanult tovább és érettségi óta dolgozik. Ez alatt a három év alatt én úgy tapasztaltam, hogy az orvosi nagyon különbözik minden más szaktól több tekintetben. Felesleges azon vitatkozni, hogy mi nehezebb, mert lehet, hogy nekem személy szerint az orvosi jól megy, mert érdekel és imádom csinálni, de mondjuk egy irodalom vagy filozófia szakról már kb az első félévben kibuknék, mert abszolút nem érdekel a dolog nagyobb mélységekben és egyáltalán nem érzek elhivatottságot egyik szak iránt sem. Szóval én nem találom a közös hangot az egyetemmel kapcsolatban a más szakon tanuló barátaimmal, mert egyszerűen két külön világ vagyunk. Vannak, akik sírnak-rínak, mert egy félévben van két olyan tárgyuk is, amire nincs megajánlott jegy, és ezért kettő vizsgájuk is lesz, nálunk viszont a 6-8 vagy több vizsga teljesen normális, átlagos szám és 5-6 hétig fel sem emeljük a seggünket a székről, nem hogy még vizsgaidőszakban nyaralgassunk meg fesztiválozzunk, szóval én személy szerint nem tudok együttérezni, mikor valaki azért sajnálja magát halálosan, mert 2 hét lesz a vizsgaidőszak, nem csak egy. A barátaim nem értik, hogy miért nem megyek el velük különböző szabadidős programokra félév közben, mondván, hogy "de csak egy nap", "úgyis csak egy hét múlva vizsgázol", mert náluk nincsenek szigorlatok és elég 2-3 napot készülni egy vizsgára, én pedig örülök, ha egy hét alatt végigérek a 200+ tétellel egy-egy szigorlat előtt. Azt sem értik, hogy miért nem utazom velük nyáron tengerparti nyaralásokra, mert az ő 300 ezres gyakornoki fizetésükből bőven futja ilyesmire, én meg nyáron sem tudok dolgozni, mert csinálom a kötelező gyakorlatot (mellesleg ingyen), huszonévesen meg már a pofám leszakadna, ha a szüleim fizetnék a nyaralásom. Csak pár példát írtam, de remélem ennyiből azért érezhető a szakadék az orvosi és minden más szak között.

Másrészt néha az az érzésem, hogy sok ember már előre bemagyarázza magának, hogy az orvostanhallgatók/orvosok mekkora nagyképű bunkók, és bármit mondok, bárhogyan viselkedem, akkor is rám fogják ezt húzni. Szóval ha szó sincs az egyetemről, mondjuk arról beszélgetünk, hogy ki milyen levest szeret és te a húslevest szereted, én meg a karalábélevest, akkor nem az lesz a reakciód, hogy "ja, hát a karalábéleves sem rossz", hanem az, hogy "azt hiszed, hogy jobb vagy nálam csak mert neked a húsleves már nem is elég jó?!?!?". Gondolom ennek az oka lehet korábbi negatív tapasztalat vagy komplexus, irigység vagy hasonlók, de szerintem ez nem engem minősít, hanem azt, aki indokolatlanul is így viselkedik velem.

21-es nagyon jól összefoglalta a lényeget!

26-os miért gondolod, hogy egy jogász ne tudna elhelyezkedni? Az egyik legsokoldalúbb szakma, olyan tudást ad amit nagyon sok területen lehet hasznosítani. Aki jó jogász az talál munkát, a selejtekre meg nincs szükség de ez más szakra is ugyanúgy igaz.