Támogatnád-e hogy eltöröljék a magyar nyelvből a "ly" betűt?

88: "ha csak egy betűt akarsz változtatni, biztos lehetsz abban, hogy senki nem fog hozzászokni"

Hát pedig az utóbbi időkben egy-egy betűket módosítgatnak csak, pl. bura -> búra, árboc -> árbóc, ésszerű -> észszerű, immúnis -> immunis, ventillátor -> ventilátor, stb.

89: "másrészt van a németben az ß-t érintő változás (amióta a ß-ek egy része helyett ss írandó): ha jól sejtem, ez "átment"."

Ez abszolút átment, viszont ennek a változásnak nem etimológiai vagy egyéb történeti oka volt, hanem pusztán fonetikai, és a változásnak köszönhetően a helyesírás most jobban tükrözi a kiejtést, mint korábban.

A németben ugye írásban gyakran úgy különböztetik meg a hosszú és a rövid magánhangzókat, hogy utóbbiakat kettőzött mássalhangzó követi, pl. besser, Bett, Sonne, stellen. A hosszú magánhangzót rendszerint szimpla mássalhangzó követi: lesen, Basel, Esel. Csakhogy, ez utóbbi példákban az

"s" betű a [z] hangot jelöli, nem az [sz]-et, ezért ki kellett találniuk valamit arra, hogy hosszú magánhangzó után is egyértelműen tudjanak [sz] hangot jelölni. Na, ennek lett az eredménye az ß, pl. Straße, Füße, stoßen.

Ennek a nyelvi intuíción alapuló elvnek adtak teret, amikor a '90-es években megreformálták a német helyesírást, és a helyesírást a kiejtéshez igazították.

De az is tény, hogy Svájcban – hagyomány és nyelvi jellegzetesség ide vagy oda – egy az egyben eltörölték az ß betűt, és helyette minden esetben "ss"-t írnak, mondván nagyon kevés olyan szó van, melyeket írásban csak az különböztet meg, hogy ß vagy ss van-e bennük, így a szövegkörnyezet bőven elég támpont lehet a szándékolt jelentés felismeréséhez. Ez egyébként igaz lenne a magyar j/ly esetére is.

91: a 88-ast félreértetted: nem egy-egy szó "egy betűjéről" beszélünk, hanem az ábécé "egy betűjéről" :-)

(amúgy az "észszerű" egy harmadik dolog: ott egy toldalékfaját soroltak át utótaggá, tehát más szavakat is érint, pl. mészszerű, vadászszerű stb.)

"Ez abszolút átment, viszont ennek a változásnak nem etimológiai vagy egyéb történeti oka volt, hanem pusztán fonetikai, és a változásnak köszönhetően a helyesírás most jobban tükrözi a kiejtést, mint korábban."

nálunk is fonetikai oka lenne: nem jelezne olyan kiejtésbeli különbséget, amely az emberek jelentős részének a beszédében már nincs meg, mondhatni "tájnyelvi sajátosság". :-)

"mondván nagyon kevés olyan szó van, melyeket írásban csak az különböztet meg, hogy ß vagy ss van-e bennük, így szövegkörnyezet bőven elég támpont lehet a szándékolt jelentés felismeréséhez."

ha jól értem, amúgy sem ez a különbségtétel volt a fő szempont, hanem hogy egyértelműbben jelezze az írás az ejtést, vagyis "logikusabb" legyen az összefüggés (rövid után ilyen, hosszú után olyan –> az írást egyértelműbben lehessen kiolvasni). gondolom, hogy kevés összetéveszthető, félreérthető szópár van, amiatt még nem kellett volna ekkorát kavarni... (vagy tévedek?)

"Ez egyébként igaz lenne a magyar j/ly esetére is."

Magyarban sem ez a fő gond (magyarban is nagyon kevés ilyen van), nekem eddig sosem jutott eszembe, hogy pl. a folyt/fojt, szabja/szablya stb. megkülönböztetéséhez lenne szükség az ly megtartására (szerintem mástól sem hallottam ilyet). Van, aki ezt mondja?...