Támogatnád-e hogy eltöröljék a magyar nyelvből a "ly" betűt?

Látszik, nagyon fiatalok vagytok még, mert 1-2 nemzedékkel ezelőtt a fél ország l-nek és nem j-nek ejtette az ly-okat. És akkor se lett volna hajlandó másképp mondani, ha a gerincét törik: Királfi, bagol, gólamadár, gereble... a lukas zoknit még az is úgy mondja, aki a többit j-vel. Nem is volt probléma belőle, hogy kell írni, mert benn csengett a fülekben, hogy azt az öregek másképp mondják. Nem unaloműzésből lett megkülönböztetve, hanem kompromisszum kötésből. Az nem egy másik j, hanem az nem j a fél országnak. Olyan ez mint a szederfa meg az eperfa. Nem kioktatni kell a másikat, hogy melyik tudja rosszul, hanem tudomásul venni, hogy van az országnak egy másik fele is.

Egyébként a szláv nyelvekben is mindig meg van különböztetve az l-en és j-n kívül egy köztes "lj/l'/ль/љ" jelölésű hang, ez nem ám a magyarok egyedi hülyesége. Még az orosz gyereknek is meg kell tanulnia, hogy az aszfalt az náluk nem aszfaltnak, hanem aszfalyt-nak írandó.

Továbbá megjegyzem, hogy az "ng" kapcsolat is egyszerűen hibásan van leírva, mert ott nem n hangot, hanem ŋ hangot ejtünk, ahol nem ér úgy össze a száj, mint az n-nél. Itt mért nem írunk kétféle betűt, ha az két hang? Aztán a mély hangrendű (vagyis mély toldalékot kapó) i-s szavakban nem szabadna i-betűt írni, hanem ı-t (vagy ы-t) kéne. Ez persze titeket itt кurvára nem zavar, azt én értem, de ha vki hangrendegyeztető nyelvből jön magyarul tanulni, azt rendesen zavarni fogja, mert ez hibás jelölés. Uráli és altáji nyelveknél ezt mindenképpen meg kell különböztetni, mert perdöntő, de még a szlávok is megkülönböztetik. Sőt olyanok is megkülönböztetik írásban, akik egyáltalán nem ejtik nemhogy jól, hanem sehogy sem az egyik i-t sem, mert elharapják, mintha nem is lenne. Viszont a továbbiakban teljesen más nyelvtan vonatkozik a szóra, ha nem az az i van leírva a végén. 'E' betűből is kétféle volna, a fele e betű az nyílt ә lenne, örülhetsz, hogy azzal se kell már "kínlódnod". Aztán annak is megvan a nyoma, hogy a szókezdő puha 'h' hangok mély hangrendű szavaknál - igen, szokták mondani, hogy az régen mind k-volt, na nem k volt, hanem q volt, ugyanis létezik egy hátrébb képzett k-szerű hang, amihez mi már megint csak hülyék vagyunk. Mi persze abban a "szerencsés" helyzetben vagyunk, hogy nekünk már nincsenek közelebbi nyelvrokonaink, akik kijavítsanak, illetve kioktassanak minket. Nem úgy az anatólia törököknél, akiknél perpillanat arra is van irányzat, hogy vissza kéne hozni az efféle elmismásolt megkülönböztetéseket, mint n/ŋ; k/q, stb, hogy az összes többi testvérük ne nézze őket úgy, mint akik a saját nyelvüket sem tudják rendesen... vagy szebben fogalmazva közeledjenek egymáshoz.

Szóval egészen jól jártatok, hogy csak ez az ly ügylet maradt, mert a rendes igazsághoz az állt volna közelebb, hogy rosszabbul is járhattatok volna...

Amúgy nem kell ezen problémázni, iskolapad nem tart örökké, különben is maholnap írnotok se kell már, majd gondolatátvitellel megjelenik hologramként, amit gondolsz a másik szeme előtt.

Még valamit mondok: felesleges ezen vitázni, mert úgysem lehet egy törvényhozással megmondani az embereknek, hogyan írjanak holnaptól, ha egyszer megszoktak valamit valahogy. Üzbegisztánban huszoniksz éve áttértek a latin betűkre felső parancsra. Az azóta születettek és iskoláztattak kétharmada is még cirillel ír magának, ha nem állnak a háta mögött! Azok is ám, akik kitalálták. Vagyis: ha holnaptól áttér Magyarország a j-betűre, az emberek (nyelvtan felmérőt meg a hivatali szövegeket leszámítva) nem fognak úgy írni, jónapot! Vannak ezek az okos szövegek a történelemkönyvekben, hogy egyik és másik nemzet ekkor és akkor áttért ilyen és olyan írásmódra: igen, amikor 100 éve 99% írástudatlan volt, akkor lehetett ilyen reformokat végrehajtani. Ma is lehet, csak a valóság nem fogja lekövetni. 10-ből 9 ember nem fogja a hely-t hej-nek írni a jövőben, mert jött egy ilyen törvény, erre azért készüljünk föl lélekben, de ha vkinek ez a mániája, hogy lehessen, én nem állok az útjába...

Még az unokáitok is olyan tömegével fogják a régi írásképet látni, hogy azt nem lehet iskolailag kiverni belőlük. Ma már nem a tanyai iskolában tanul a gyerek sose látott betűket vetni, hanem veszi körül a spontán és megszokásból írt szövegtenger ezerféle képernyőn. Ha valaki azt képzeli, hogy a bizottságokban csücsülő helyesírás-mókusok lennének a legnagyobb kerékkötői a változásnak, az téved. A társadalom tehetetlenségi tényezője lenne a nagyobb falat.

Azért kéne objektív érvet mondani, mert az írás az egy egyéni ízlésen felül álló norma. Ízlésről meg ugye nem vitatkozunk, így a szubjektív érvelésnek semmi értelme nincs, mert nem visz előbbre, még a kompromisszum lehetőségének szikráját sem hordozza magában.

Én úgy gondolom, objektív, racionális érveket lehetne hozni ellene és mellette is, az megteremthetné egy értelmes vita alapját. De azzal, hogy kinek mi tetszik vagy mi esztétikus, nem lehet mit kezdeni, mert ezek az egyéni ízléstől függenek. Az írás meg nem attól függ.

"mert az írás az egy egyéni ízlésen felül álló norma"

Így van, hisz lényegében többségi ízlés az egyik fő meghatározó elem, másik a hagyomány. A kérdező által felvetett ötletnek pedig mindkettő ellentmond. Ennél nem igazán lehet objektívebb választ adni a kérdésre.

"lényegében többségi ízlés az egyik fő meghatározó elem"

Dehogyis! Épp ezt mondom, hogy ez nem ízlés kérdése. Egyszer néhány ember meghatározta a helyesírásunk négy alapelvét, majd többé-kevésbé önkényesen eldöntötték, mikor melyik alapelvet kell használni. Önkényesen, mert az, hogy pl. mikor követjük a kiejtés, és mikor a szóelemzés elvét, az alakulhatott volna máshogy is – lásd írásban jelöletlen hasonulás, vagy az igekötős igék egybe- ill. különírása. És ha máshogy döntötték volna, akkor most azt éreznénk természetesnek. De ez legfeljebb az ő ízlésüket tükrözi, nem tartottak erről népszavazást, hogy felmérjék a többség ízlését. Szóval ez ne legyen hivatkozási alap!

43: "megjegyzem, hogy az "ng" kapcsolat is egyszerűen hibásan van leírva, mert ott nem n hangot, hanem ŋ hangot ejtünk"

Amiről te beszélsz, az az /n/ fonéma két allofónja. A magyar helyesírás, mint sok más nyelv helyesírásra is, nagyon helyesen csak a fonémákat jelöli, hiszen csak azoknak van jelentés-megkülönböztető tulajdonságuk, az allofónoknak nincs. Ráadásul az allofónok használata kevesekben tudatosul egyáltalán, a többségnek fel sem tűnik, hogy [g] ill. [k] előtt [ŋ] hangot ejt, ami rendben is van amúgy.

A magyarban a j és az ly betű ugyanazt a /j/ fonémát jelöli, hiszen az egykori /ʎ/ fonéma már teljesen beleolvadt a /j/ fonémába.