A Bibliát tényleg csak a Jehova Tanúi ismerik helyesen? Értelmezik jól?

Sándor, nem lehetsz ennyire kakukk... :(

Letisztáztuk már az ellenségeskedés témáját is; és igenis kaptál (kaptatok) egy rakás cáfolatot. Ezek nem csűrés-csavarások, ne keverd össze a fogalmakat.

Nem igaz, hogy a JT-k engedelmeskednek annak, aminek kell, és az sem, hogy a JT-k hasonlítanak leginkább az első századi keresztényekre, sőt...

Tessék, írok néhány dolgot a korai keresztényekről:

1. Nincs bizonyíték arra, hogy Jehova Tanúinak hívták volna saját magukat.

2. Arra sincs, hogy egyáltalán Jehovának hívták volna Istent, hanem "Mennyei Atyánknak".

3. Arra sincs, hogy házról házra jártak volna prédikálni.

4. A Biblia szerint Jézust ugyanúgy tisztelték, és az Ő nevét is. Jézus nevét hívták segítségül, az Ő nevében imádkoztak, stb.

5. Nem zárkóztak el egymástól a különböző közösségek; amikor nézeteltérések voltak tanításokban, teológiában, akkor az apostolok, ill. később az egyházatyák próbáltak közös nevezőre jutni ezekben. Tehát nem a megosztottság felé hajlottak, hanem az együttműködés felé.

Egyelőre ennyi elég lesz, azt hiszem. Tessék, cáfold meg ezeket az állításokat, ha tudsz bizonyítékokat hozni ellenük. :)

Üdv. :)

honnan tudjátok hogy csak ti?????

beépített embereitek vannak az összes vallásban vagy mi?

nem ellenségeskedésről van szó egyszerű tényekről.

nem a tanokrólról, hanem az büszkeség és arrogancia a lekezelésről van szó. pontosan arról hogy nézd meg eme fa gyümölcsét. milyen gyümölcsöket érlel bennetek a vallásotok? Nem az hogy mit tesztek hanem a hogyan. Mindig a hogyan a lényeg.

Ahol az érzelmeidet fűtik túl az manipulálás. Egyszerűen olvasd el az Orwel 84et

"1. Nincs bizonyíték arra, hogy Jehova Tanúinak hívták volna saját magukat."

De világos utalás van arra, hogy Jehováról neveztetnek majd. És nem bizonyíték semmire, hogy akkor és ott a Bibliaírókat és az első tanítványokat Jehova Tanúinak nevezték-e vagy sem.

"2. Arra sincs, hogy egyáltalán Jehovának hívták volna Istent, hanem "Mennyei Atyánknak"."

Ez nem igaz! Isten nevét (bárhogy is ejtették) a hétköznapi életben is használták. Több mint 7000-szer szerepel a héber írás szerinti formájában a teljes Bibliában. Akinek ez nem elég, az a saját felelőssége. Semmilyen bibliai indok nincs, mely alapján ezen isteni nevet el kéne hagyni (a görög - és sokszor a héber - szövegekben) vagy ki kéne törölni a bibliánkból teljesen, pedig Istent sértő módon ezt sok egyház a saját fordításaiban megtette! Vagy netán tudsz olyan verset, ami ezt mondja? A zsidók nem "tiszteletből", hanem babonából hagytak fel az isteni név kiejtésével. A magukat kereszténynek vallók pedig ezt a szellemet követik, mely nem a Teremtőtől van.

"3. Arra sincs, hogy házról házra jártak volna prédikálni."

Ez is félrevezetés. Minden őszinte kutató tudja, hogy Jézus és a tanítványok is ezt tették házról-házra. Ez azt jelentette, hogy ahol lehetett, ott ténylegesen házról-házra prédikáltak. Pál ez után a megjegyzése után (csel 20:20), a 26-s versben azt állítja, hogy "mindenkinek a vérétől tiszta", vagyis logikusan nem csak tessék-lássék módon, összejöveteleket szervezve prédikált, hanem mindenkihez elment és igyekezett MINDENKIT elérni személyesen.

"4. A Biblia szerint Jézust ugyanúgy tisztelték, és az Ő nevét is. Jézus nevét hívták segítségül, az Ő nevében imádkoztak, stb."

Ugyanúgy tisztelték, de nem imádták azt a személyt, aki maga is a Mindenható Istent imádta! Jézus nevében imádkoztak, akit Jehova küldött (nem a saját akaratából jött), de kihez imádkoztak Jézus nevében?! Tán nem ahhoz, akihez maga Jézus is?

"5. Nem zárkóztak el egymástól a különböző közösségek; amikor nézeteltérések voltak tanításokban, teológiában, akkor az apostolok, ill. később az egyházatyák próbáltak közös nevezőre jutni ezekben. Tehát nem a megosztottság felé hajlottak, hanem az együttműködés felé."

Egyazon egyház részei voltak a különböző gyülekezetek, már hogy a csudába "zárkóztak" volna el egymástól? Ez csak a hitehagyás, szektásodás kibontakozásakor történt meg, amit a Biblia határozottan elítél! Ennek a Bibliaírók által is elítélt szellemnek az eredménye a ma létező több 10.000 állítólagos keresztény csoport. Az egységes keresztény gyülekezet nem társult vagy közösködött más eltérő eszmékkel.

@ 23:

< De világos utalás van arra, hogy Jehováról neveztetnek majd. És nem bizonyíték semmire, hogy akkor és ott a Bibliaírókat és az első tanítványokat Jehova Tanúinak nevezték-e vagy sem. >

Azt írja az Ige, hogy Isten nevéről neveztetik majd az Ő népe, rendben; de a név kérdését már többször kitárgyaltuk, pont.

Annak örülök, hogy szerinted nem bizonyíték az első tanítványok elnevezése, mert egyrészt pontosan az Őrtoronynak vannak erre utaló állításai, holott az első keresztények Jézusról tanúskodtak ("Lesztek nékem tanúim" - mondta Jézus); másrészt a kívülállók egyszerűen keresztényeknek nevezték őket.

< Isten nevét (bárhogy is ejtették) a hétköznapi életben is használták.>

Az Adonai nevet vagy más megnevezéseket igen, de a JHVH-t nem.

< Több mint 7000-szer szerepel a héber írás szerinti formájában a teljes Bibliában. >

Hm, legutóbb még csak 6800 körüli számot olvastam az ÚVF függelékében; úgy tűnik, azóta megnőtt a szám... :P

Mindenesetre a JHVH volt leírva, többnyire az Ószövetségben; az Újszövetségben csak akkor, amikor az visszautal egy ÓSZ-i versre.

Amúgy már ezt a témát is kitárgyaltuk többször, ugyanezzel a "babonaság" szöveggel jöttél pár hónappal ezelőtt is. Nem győztél meg sem akkor, sem most.

A keresztények pedig ismerik a Jahve nevet, de nem használják feleslegesen sokszor. Jézus is úgy tanított imádkozni, hogy Isten megszólítása "mi Atyánk", nem pedig "mi Jahvénk", vagy akármi más. Az újjászületett keresztények "fiak" ["Nem mondalak szolgáknak többé titeket...], tehát Isten a mennyei édesapánk.

Hivatkoztál az ApCsel 20:20-ra: "... hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként" (Károli fordítás).

Kiknek is mondta ezt Pál? Az előző versekből kiderül, hogy az efézusi véneknek: "Milétusból azonban küldvén Efézusba, magához hívatta a gyülekezet véneit. Mikor pedig hozzá mentek, mondta nékik: ..." (17. - 18. a.)

Tehát itt szó sincs arról, hogy házról házra járkálva prédikált volna ismeretleneknek, hanem a gyülekezeti vezetőket tanította.

A házról házra járás szerintem egyébként nem olyan nagy probléma, csak téves és félrevezető azt állítani, hogy ez a "kötelező" módszer; és főleg visszás arra hivatkozni, hogy egyedül a JT-k azok, akik "engedelmeskednek Jézus parancsának", mivel egyedül ők teszik ezt...

Ha pedig minden áron ragaszkodunk a "házról házra" prédikáláshoz, akkor figyelembe kellene venni a 20. versben a "nyilvánosan" szót is; ezt pedig a JT-k tudomásom szerint nem alkalmazzák... Úgyhogy tudomásul kellene venni, hogy nincs "egyedül üdvözítő" módszere az evangélium hirdetésének.

A "mindenkit" elérés... Egy-egy nyilvános evangélizáción szerintem sokkal több embert lehet elérni: a programtól függően százakat, ezreket vagy akár tízezreket is... Tehát ez hatékonyabb módszernek tűnik, akárhogy is nézem.

< Ugyanúgy tisztelték, de nem imádták azt a személyt, aki maga is a Mindenható Istent imádta! Jézus nevében imádkoztak, akit Jehova küldött (nem a saját akaratából jött), de kihez imádkoztak Jézus nevében?! Tán nem ahhoz, akihez maga Jézus is?>

Bocsánat, az igaz, hogy Isten küldte el Jézust, de Jézus önként vállalta ezt a feladatot, tehát mégiscsak a saját akaratából jött el. Ha nem vállalta volna, Isten nem kényszerítette volna erre.

Továbbá: Jézus nevében imádkoztak az Atyához, ÉS: "Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus," (1. Timóteus 2:5) - Tehát Jézushoz is imádkoztak, közbenjárását kérve.

Már a kezdetekkor voltak nézeteltérések; mint a másik kérdésnél is írtam, a lényeges kérdésekben az apostolok igyekeztek egységes útmutatást adni, lényegtelenebb kérdésekben pedig szabadságot hagytak a hívőknek. Itt nem a hitehagyásról van szó egyáltalán.

Azok a csoportok váltak / szakadtak ki, akik nem fogadták el a fontos kérdésekben az egységes látásokat, ill. akik túlzott hangsúlyt helyeztek más dolgokra.

Itt szó nincs más vallásokkal való közösködésről, kizárólag a kereszténységen belüli "ökumenizmusról".

Üdv. :)

"az első keresztények Jézusról tanúskodtak ("Lesztek nékem tanúim" - mondta Jézus)"

"Lesztek nékem tanúim... a földnek mind végső határáig" (Csel 1:8). E búcsúszavak kíséretében bízta meg Jézus a tanítványait azzal, hogy legyenek tanúk. De kinek a tanúi? "Lesztek nékem tanúim" - mondta Jézus. E szavak tehát azt jelentik, hogy ők ne Jehovának legyenek tanúi? Egyáltalán nem azt jelentik!

Jézus tanítványai tulajdonképpen példa nélkül álló kiváltságot kaptak - azt, hogy mind Jehova, mind Jézus tanúi legyenek. Jézus korai tanítványai, mint hűséges zsidók, már Jehova tanúi voltak "'Ti vagytok az én tanúim' — ez Jehova kijelentése..." (És 43:10–12).

Most azonban Jézus azon létfontosságú szerepéről is tanúskodniuk kellett, amelyet Jehova nevének a messiási Királyság általi megszentelésében tölt be. Így Jehova dicsőségére való tekintettel tanúskodtak Jézusról (Róma 16:25–27; Fil 2:9–11). Tanúsították, hogy Jehova igazat szólt, mivel több mint 4000 év elteltével végül elhozta a régóta megígért Messiást vagy Krisztust!

Jehova első századi keresztény tanúi páratlan felelősséget is kaptak — azt, amely egészen napjainkig a valódi keresztények felelőssége.

Te is felelősségednek érzed?

Róma 16:25–27 - "Annak pedig, aki meg tud szilárdítani benneteket az általam hirdetett jó hírrel és a Jézus Krisztus prédikálásával összhangban, azon szent titok kinyilatkoztatása szerint, melyet hosszú-hosszú időkön át hallgatás fedett, de amely most nyilvánvalóvá tétetett, és a prófétai írások révén az összes nemzet között ismertté vált az örök Isten parancsával összhangban, hogy elősegítse a hitből fakadó engedelmességet: őneki, az egyedül bölcs Istennek dicsőség legyen Jézus Krisztus által örökké! Ámen."

Nem Jézust nevezik "egyedüli bölcs Istennek"!

Fil 2:9–11 - "Az Isten éppen ezért magasabb állásba is emelte, és kedvesen megadta neki a nevet, amely minden más névnek felette áll, hogy a Jézus nevében minden térd meghajoljon: az égben levőké, a földön levőké és a föld alatt levőké, s minden nyelv nyíltan megvallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Istennek, az Atyának dicsőségére."

"Minden más" név felett áll, mégis Jehovának a dicsőségére van? Ugye akkor nem betű szerint és kiragadva értelmezzük az Írásokat és csak a nekünk tetsző - netán a háromság filozófiát támogató - részt emeljük ki? Hanem becsületesen, az egészet egyben értelmezzük, igaz?

"< Isten nevét (bárhogy is ejtették) a hétköznapi életben is használták.>

Az Adonai nevet vagy más megnevezéseket igen, de a JHVH-t nem."

Megcáfolod a Tízparancsolatot, mely az isteni név helyes és rendjén való használatát parancsolja meg?! És amikor a zsidók nem használták - gyakorlatilag később soha - akkor ez Írás szerinti volt? Ha nem, akkor ez nem egy ostoba babona?

"< Több mint 7000-szer szerepel a héber írás szerinti formájában a teljes Bibliában. >

Hm, legutóbb még csak 6800 körüli számot olvastam az ÚVF függelékében"

Kicsit lehetnél pontosabb!!

"Mindenesetre a JHVH volt leírva, többnyire az Ószövetségben; az Újszövetségben csak akkor, amikor az visszautal egy ÓSZ-i versre."

Akkor ma sok fordítás milyen jogon veszi ki gyakorlatilag azokból is a Nevet?

"Kiknek is mondta ezt Pál? Az előző versekből kiderül, hogy az efézusi véneknek: "Milétusból azonban küldvén Efézusba, magához hívatta a gyülekezet véneit. Mikor pedig hozzá mentek, mondta nékik: ..." (17. - 18. a.)

Tehát itt szó sincs arról, hogy házról házra járkálva prédikált volna ismeretleneknek, hanem a gyülekezeti vezetőket tanította."

Ez egy megtévesztő és félrevezető állítás! Honnan veszed, hogy csak azokat hívta magához, akiknek személyesen tanúskodott? Milyen görcsös és makacs értelmezéshez ragaszkodsz? Mindezt azért, hogy a végén levonhass egy rossz következtetést, de ezt majd a válaszom végén...

Kicsit logikusabban közelítsük meg a témát: azokból a sok-sok tanítványból kerültek ki a "gyülekezeti vezetők", akiket (többek között) Pál tanított. Nem csak "véneket" képzett, hanem azt tette, amit Jézus parancsolt: tanítványokat képzett. Ez a következő versből világosabb lesz, hiszen ott ezt mondja a magához rendelt véneknek: "hanem alaposan tanúskodtam zsidóknak is, görögöknek is az Isten iránti megbánásról és a Jézusban, a mi Urunkban való hitről."

Tehát nyilvánvaló, hogy nem csak a magához hívatott véneknek prédikált, hanem általában MINDENKINEK! Ezért írhatta a 26-s versben, hogy "mindenkinek a vérétől tiszta".

A Cselekedetek 5:42-ben a "házról házra" kifejezés a kat’ oi′kon kifejezésből van lefordítva. Itt a ka·ta′ szót úgynevezett "osztó" értelemben használják. A tanítványok prédikálása egyik háztól a másikig megosztva történt. A Cselekedetek 20:20. versét kommentálva, Randolph O. Yeager azt írta, hogy Pál "mind nyilvános összejöveteleken (de·mo·si′a), mind pedig házról házra (osztó - ka·ta′ - tárgyesettel) tanított. Pál három évet töltött Efézusban. Ellátogatott minden házba, vagy legalábbis mindenkinek prédikált (26. vers). Itt bibliai igazolását látjuk a házról házra, valamint a nyilvános összejöveteleken való evangéliumhirdetésnek".

A ka·ta′ szó hasonló használata jelenik meg a Lukács 8:1-ben is, amely arról szól, hogy Jézus "városról városra és faluról falura" prédikált. Pál a Cselekedetek 20:20-ban a többes számú kat’ oi′kous szóalakot használja. Itt némely bibliafordítás ezt így adja vissza: "otthonaitokban". Az apostol azonban nem csupán a véneknél végzett társasági látogatásokra vagy a hívőtársai otthonaiban tett pásztori látogatásokra utalt. A következő szavai azt mutatják, hogy a hitetleneknél végzett házról házra kiterjedő szolgálatról beszélt, mert ezt mondta: "Alaposan tanúskodtam mind a zsidóknak, mind a görögöknek az Isten iránti bűnbánatról és az Úr Jézusba vetett hitről" (Cselekedetek 20:21). A hívőtársai már megbánták bűneiket és hitet gyakoroltak Jézusban. Ezért mind a Cselekedetek 5:42, mind a Cselekedetek 20:20. verse a hitetleneknél "házról házra" vagy ajtóról ajtóra végzett prédikálásra utal.

Bár a nyilvános előadásnak is megvan a maga helye a jó hír hirdetésében, mégsem pótolhatja az ajtóknál elérhető személyes kapcsolatot. Ebben a vonatkozásban Joseph Addison Alexander tudós kijelentette: "Az egyház még semmit sem tudott kitalálni, hogy pótolja a házankénti prédikálást, vagy a templomi prédikálásával hatásban felvegye vele a versenyt." Ahogyan O. A. Hills tudós kifejezte: "A nyilvános tanításnak és a házról házra végzett tanításnak kéz a kézben kell járniuk." Jehova Tanúi a hetenkénti nyilvános összejöveteleiken gondoskodnak az előadás általi oktatásról. De világos bizonyítékát látják annak is, hogy a bibliai igazság terjesztésének apostoli módszere a házról házra végzett munkában az eredményesebb.

A rossz következtetés pedig ez:

"Úgyhogy tudomásul kellene venni, hogy nincs "egyedül üdvözítő" módszere az evangélium hirdetésének."

A tanúk szerint ez egyáltalán nem az "egyedül üdvözítő" módszer, Sajnos megint nem vagy pontos.

"Már a kezdetekkor voltak nézeteltérések; mint a másik kérdésnél is írtam, a lényeges kérdésekben az apostolok igyekeztek egységes útmutatást adni, lényegtelenebb kérdésekben pedig szabadságot hagytak a hívőknek."

Igen ám, de a hitelveket érintő vitás kérdésekben a központi vezető testület volt hivatott rendet tenni az EGYHÁZON BELÜL a Szentírás és a Szellem segítségével. Ők ennek a feladatuknak eleget is tettek, a felmerült véleménykülönbségek megszűntek megosztó tényezővé válni. Ugyanis ez volt a cél! Ma az ökumenizmus mikor szünteti meg az elkülönülésre, szektásodásra okot adó helyzeteket? Nem ez lenne a feladata? Nem? Miért nem? Akkor milyen Írás szerinti minta alapján létezik ez az eszme?

"Azok a csoportok váltak / szakadtak ki, akik nem fogadták el a fontos kérdésekben az egységes látásokat, ill. akik túlzott hangsúlyt helyeztek más dolgokra."

Ma az ún. kereszténység pont ilyen.

Már kérdeztem, de bibliai választ természetesen hiába vártam: ki határozza meg, hogy a bibliában mik a "fontos" hitelvi kérdések, melyekben egyet kell érteni, és melyek "nem fontosak"?! Egyáltalán Írás szerinti-e állítani ilyen kategóriát? A Biblia szerint nem-e inkább az igaz és hamis tanítási kategória létezik?!

Pl. a Biblia mindenféle csűrés-csavarás nélkül megjövendöli, de egyúttal el is ítéli a szakadásokat szító és okozó hitelvi elhajlásokat. Nem teszi hozzá, hogy "de csak a fontos kérdésekben ám!" Egyértelmű az alapelv: aki eltár a bibliai helyestől, az szakadást eredményez, melyet Isten elítél.

Bizonyítsd be, hogy nem így van!

"Itt szó nincs más vallásokkal való közösködésről, kizárólag a kereszténységen belüli "ökumenizmusról"."

Ma egymástól teljesen független és rengeteg fontos teológiai kérdésben elkülönült, sőt gyakran egymás ellen harcoló csoportok sokasága létezik. Ezek felett ott van az ökumenizmus szelleme és ennyi lenne az első sz.-i jézusi minta? Nagyon szomorú lenne, ha így lenne!