Igaz keresztények, miért kell az emgert meg félemlítenek a pokollal? és amúgy vagytok egyáltalán ilyenkor?

Kedves Válaszoló.

33-as vagyok

Tévedésben vagy, mert soha nem teszek fel kérdéseket, így amit írtál az nem igaz

Ide minden esetben csak válaszokat írok soha nem teszek fel kérdéseket.

a kárhozat szó jelentése: negatív ítélet.

Így azok akik kárhozatot kapnak ítélet gyanánt azoknak a halál a büntetésük ami a nem létezés állapota, mert az Isten senkit nem fog kínozni.

Aki pedig azt állítja Istenről, hogy az örök kínzást alkalmaz az egy aljas Sátáni hazudozó.

Bocsánat a kemény szavakért, de a szeretet Istene ilyet nem gondolt és nem is tesz.

Katy Weaver

Hogy támadásnak veszem-e? Miért kérdezed? Talán csak nem azért, mert te is tudod, én is tudom és mindenki tudja, aki őszintén olvassa a soraidat, hogy támadással válaszoltál a bibliai érvekre, mert az érzelmeid vezetnek, elfogult vagy! Én szeretettel tájékoztattalak, te pedig támadsz, ennyi. De ez engem nem ejt kétségbe, ahogy mondottam volt már az elébb, ez a te bajod.

És micsoda "bizonyítást" levágtál, nem semmi! Tehát ha "támadásnak veszem", ez azt bizonyítja, hogy neked van igazad. Hát..., nem tudom, de nekem úgy rémlik, hogy Jézus és a Bibliaíró apostolok sem így "bizonyították" a mondanivalójukat! Ha támadásnak veszed az én támadásom, akkor igazam van, nem semmi logika. :-)

Megengeded, hogy bebizonyítsam, mi derül ki a Szentírás logikus, RACIONÁLIS tanulmányozásából - mert ugye nem hiába adott nekünk Isten logikát és ésszerűséget, vagy neked hiába adott??

Most akkor a pokol örök kínszenvedés, vagy közös sír? Egyszerre mindkettő nem lehet, ezzel ugye egyetértesz? Talán meglep téged, ha megtudod, hogy néhány igen elismert bibliatudós kétségbe vonja ezt a nézőpontot. Nagy-Britanniában az egyikük, John R. W. Stott azt írja, hogy „az Írások a megsemmisülés felé irányítják a figyelmet, és ’az öntudatuknál lévők örökös gyötrése’ egy hagyomány, amely megadja magát az Írások legfelsőbb hatalmának.” (Essentials—A Liberal-Evangelical Dialogue.)

Mi vitte arra, hogy azt a következtetést vonja le: az örökkétartó gyötrelem nem alapszik a Biblián?

A nyelvészeti tanulság

Az első érve magában foglalja a nyelvészetet. Elmagyarázza, hogy amikor a Biblia a végső kárhozat állapotára utal („Gyehenna”), gyakran használja a „megsemmisítés” szóra a görög „apollumi (megsemmisít) igét és az apòleia (megsemmisülés) főnevet.” Vajon ezek a szavak a gyötrelemre utalnak? Stott rámutat arra, hogy amikor az ige cselekvést fejez ki és tárgyas ragozású, az „apollumi” jelentése „megölni” (Máté 2:13; 12:14; 21:41). Így, amikor a Máté 10:28 a Békés—Dalos fordítás szerint megemlíti, hogy Isten elveszti ’a lelket meg a testet is a pokolban’, a benne rejlő értelem: elveszteni a halálban, és nem pedig az örök szenvedésben. A Máté 7:13, 14-ben Jézus szembeállítja a ’keskeny utat, a mely az életre visz’ a ’széles úttal, a mely a veszedelemre visz’. Stott megjegyzi: „Furcsának tűnne akkor, ha az emberek, akik állítólag elszenvedik a pusztulást, ténylegesen nem semmisülnek meg.” Joggal jut el arra a következtetésre: „Ha a megölés azt jelenti, hogy megfosztják a testet az élettől, akkor úgy tűnik, a pokol mind a fizikai, mind a szellemi élet elvesztését jelenti, ami valójában a lét megszűnése.” (Essentials, 315, 316. oldal.)

Tehát Jézus logikusan érvelt: szembeállította a "keskeny út" ÉLETÉT, a "széles út" pusztulásával. Vajon mi az egyértelmű ellentéte az életnek? Tán az örökké tartó élet a pokolban? Nem, logikusan a teljes megsemmisülés, a halál! Ez a büntetés.