Homoszexuális emberek lehetnek keresztény hívők?

Kérdés csak az, hogy ki homoszexuális?

1.) Az aki azonos neműekkel barátkozik (szexuális cselekedetek nélkül)?

2.) Az aki megrögzötten szexuálisan (házasságon kívül) kicsapongó életet folytat?

Ha a 2. akkor nyugodtan ugyanezen kalap alá vehetjük azon személyeket is azon személyeket akik a 10 parancsolat bármelyik részét megsértik! Így akkor minek a 10 parancsolat?

"Az aki azonos neműekkel barátkozik"

Mivan? Az miért lenne homoszexuális, aki azonos neműekkel barátkozik?

Ezek meg milyen lehetőségek? Ti egyáltalán tudjátok, mit jelent a szó????!!!888??!!

Te jó ég...

Na OK, helyben vagyunk!

Akkor egyetérthetünk abban, hogy az a homoszexuális, aki ilyen életvitelt folytat, azaz folyamatosan paráználkodik!

Valamint abban, hogy egy azonos neműek közötti barátság nem homoszexuális hajlam, de akkor mikor valósul meg a homoszexuális hajlam a hajlam szintjéig, amikor MÉG NEM beszélhetünk homoszexuális tevékenységről?

6. parancsolat kimondja: Ne paráználkodj!!!

Vágyódhat-e az ember olyan iránt aminek természetét nem ismeri? Azaz ha nem tudja milyen homoszexuálisnak lenni, így cselekedni, akkor vágyódhat-e ezen állapot után? Ha megismerte, akkor azután beszélhetünk-e csak hajlamról, vagy az már több, mint hajlam?

Ha nem ismerem milyen a szexualitást, vágyódhatom-e a szex után? Ha nem ismerem a fagylaltot, csokoládét, banánt, stb, vágyódhatok-e utána? Kialakulhat-e hajlam olyan iránt amit nem ismerek???

Ha egy párt alkotnak, akkor van közöttük nyilván szexuális kapcsolat.

Egy hetero honnan tudja?

A saját testünket elég korán felfedezzük és kipróbálunk dolgokat... Aztán elkezdjük nézni mások testét is és mindenki rájön kihez is vonzódik.

Ennyi.

Azt gondolom, az a homoszexuális, aki tartósan és kizárólagosan a saját neméhez vonzódik. Ez a klasszikus definíció.

Ez nem jelenti azt, hogy ki is éli a hajlamát, lehet, hogy soha nem fogja megtenni, de akkor is csak ez után vágyódik.

A barátság más. Barátkozok valakivel, mert szeretem, vonzónak találom, mint embert, jó érzés együtt lenni vele, közös az érdeklődési körünk, hobbink, segítünk egymásnak, stb. Ennek semmi köze a homoszexualitáshoz.

De: ha azért barátkozok vele, mert tetszik a teste, és mondjuk ki, feláll rá, na az a homoszexualitás, még akkor is, ha nem teszem meg.

A másik kérdésben én azért szeretnék pontosítani. Nem mindenki azért marad meg ebben a bűnben, mert nem tartja annak, vagy nem akar változni. Én nagyon sokáig voltam úgy, hogy szerettem volna megszabadulni, csak nem tudtam, ez hogyan lehetséges (meg hogy egyáltalán lehetséges. Most már tudom.)

Ha a definícióba belevettük (és előbb ezt tettem) azt, hogy maga az azonos neműek iránti szexuális vágy, a hajlam a homoszexualitás, akkor itt nem sok területe van annak, hogy "na én akkor most megpróbálok nem homo lenni. Hogyan?!? Megpróbálom, hogy ne álljon fel fiúkra? Hogy ne álmodjak róla? Márpedig az Ige tanítása szerint léteznek gondolati bűnök is, "ha valaki szívében kívánsággal tekint..."

Világos, hogy ez egy olyan állapot, amin semmilyen erőlködéssel, önerőből történő próbálkozással, akaraterővel, "jó magaviselettel" nem lehet változtatni. Ha öt évre otthagyod a melegbárokat és nem nézel melegpornót sem, akkor is azt gondolom, hogy a vágy ott lesz, kínozni fog.

Mi a szabadulás módja?

Krisztus azt tette meg helyettünk, amire mi képtelenek voltunk. Ha hitre jutunk benne, mint Isten fiában, halálával eggyé válunk a keresztelkedéssel, hitre jutunk, hogy meghaltunk a bűnnek is. Jézus ugyanis elszenvedte ezt a halált, mi pedig eggyé lettünk vele. De feltámasztattunk a Szent Szellem által. Új teremtések lettünk. Ez az újjászületés.

Csak az az egyetlen módja a szabadulásnak és ennek semmi köze az elfojtáshoz, mert ez nem megjátszás, hanem valós szabadulás, meg az átneveléshez, mert az meg lehetetlen.

A megoldás: Krisztus golgotai véráldozata és az ebben való HIT.