Kedves Jehova Tanúi! Meg tudtok győzni?
Már annyi vita folyt itt a fórumon a Szentháromságról meg Jézus istenségéről,hogy már lassan az egész vallás kategóri már csak erről szól.
Többször olvastam,hogy ti is a Károliból érveltek sokszor,viszont a sokszorral van a baj mert a lényeges igéket az UVF ből másoljátok be. Én most "be dobom a kesztyűt" és győzetek meg.
Egyetlen keresem van KÁROLI vs. KÁROLI ,ne használjátok semmiféle más irodalmat az Őrtorony kiadványaiból, csak a Károli Bibliát.
Én is tisztességesen fogok "párbajozni" és gondolom sőt megkerek mindenkit,hogy azt tegye ha hozzá akar szólni.
Nem fogok használni semmi mást csak a Károli Bibliát.
Ma Vasárnap van. Ha Szombat éjfél 00 h-ig meg tudtok győzni,hogy a Szentháromság egy hazugság és Jézus csak egy angyal,akkor én meg ígérem,hogy jövő Vasárnap elmegyek a hozzám legközelebb álló Királyság terembe és Biblia tanulmányozást fogok kérni. Ezt meg ígérem!
Nos ahogy a kérdés kiírásra kerül elindul az óra,úgyhogy vágjunk bele.
Még egy annyit,hogy ha nem kommentelek rögtön a válaszokra nem azt jelenti,hogy feladtam hanem csak azt,hogy nem vagyok gép vagy internet közelben de igyekezni fogok,hogy ne sok idő vesszen el.
Akkor ha nem törlik a kérdésemet...óra indul! :)
válasza:Még mindig nincs vége... :))
ISTEN ATYASÁGA ELSÔSORBAN ATYAI GONDOSKODÁSÁT JELENTI, TEHÁT MORÁLIS ÉRTELEMBEN VETT ATYASÁG
Nemcsak a kinyilatkoztatott vallások nevezik Istent Atyának. De akár a görög, akár a keleti vallások szólítják így, az Atya név mögött egészen más tartalom rejtôzik, mint a kinyilatkoztatásban. A pogány istenek (pl. Zeusz) fizikai értelemben okai a világnak: a panteisztikusan elgondolt világmindenség úgy származik tôlük, ahogy egy gyermekben fizikailag folytatódnak a szülei. Egészen más Isten atyasága az Ószövetségben, ahol a morális értelemben vett atyasággal is találkozunk. Vagyis azzal, hogy Atyának mondják, vagy atyához hasonlítják Istent, gondviselô jóságát akarják jelezni (pl. Iz 64,7; Zsolt 104; Sir 51,10). Ennek az idôk haladtával egyre ritkábban szereplô (pl. a qumráni iratokban egészen hiányzó) gondolatnak erôteljes reneszánsza kezdôdik Jézus fellépésével. Nemcsak utolérhetetlen szépségű példabeszédekben érzékelteti Jézus Isten végtelen jóságát (jó pásztor, tékozló fiú, elveszett drachma, farizeus és vámos stb.), hanem azt tanítja, hogy imáinkban is Atyánknak kell szólítanunk Istent, amit az ôskeresztények -- mint Szent Pál levelei mutatják (pl. Gal 4,6-7; Róm 8,15) -- megértettek és magukévá tettek.
ISTENBEN A MORÁLIS ATYASÁGON KÍVÜL METAFIZIKAI ÉRTELEMBEN VETT ATYASÁG IS VAN
Isten atyasága nemcsak jóságát érzékeltetô tulajdonság, hanem személyes atyaság, amely nemzésen alapul, tehát igazi, természetes fiúságot eredményez.
Ezt a tételt közvetve bizonyítjuk, vagyis abból következtetjük, hogy Jézus fiúsága metafizikai értelemben vett fiúság, amit nemsokára külön fogunk igazolni.
Metafizikai atyaságra utalnak azok a szentírási kijelentések is, amelyek a Fiúval kapcsolatosan lényegileg személyes tevékenységeket tulajdonítanak az Atyának: az Atya elküldte hozzánk Fiát (Jn 20,21; 11,42; 17,23; Mk 9,37; Lk 9,48; Róm 8,3; Gal 4,4 stb.), általa szólt hozzánk (Zsid 1,2); szeretettel viseltetik iránta (Jn 3,35; 17,24; Mk 1,11; Mt 3,17; 12,18) és azok iránt, akik Jézust befogadják (Jn 14,23; 1Jn 4,10); ki a Lelkét küldi szívünkbe (Gal 4,6); örököseivé és Krisztus társörököseivé tesz (Róm 8,17) stb.
AZ ATYAISTEN A FIÚTÓL ÉS A SZENTLÉLEKTÔL KÜLÖNBÖZÔ VALAKI,
tehát nincs igaza a modalistáknak. Ezt a tételt is csak közvetve bizonyítjuk. Amikor ui. az alábbiakban igazoljuk, hogy a Biblia a Fiút és a Szentlelket különálló személyekként állítja szembe az Atyával, akkor az Atyának a másik két személytôl különbözô személyessége is nyilvánvalóvá válik.
A Fiú személye a Szentháromságban
Amint Isten atyasága megtestesült Fiához való viszonyában mutatkozik legszemléletesebben, úgy a Názáreti Jézusnak az Atyaistennel szemben tanúsított magatartása mutatja meg legvilágosabban, hogy milyen értelemben tartja ô saját magát Fiúnak.
A SZENTÍRÁS NEM FOKOZATI, HANEM LÉNYEGBEVÁGÓ KÜLÖNBSÉGET TESZ A MI ISTENGYERMEKSÉGÜNK ÉS JÉZUS FIÚSÁGA KÖZÖTT
Szent Pál többször figyelmeztet, hogy istengyermekségünk nem születésünkkel adódik, hanem olyan ajándék, amit Jézus közvetítésével kapott az emberiség, és amelybe Jézuson keresztül kapcsolódik bele minden hívô ember. Ezért nevezi Pál Istent ,,Urunk Jézus Krisztus Atyjának'' (2Kor 1,3; 11,31; Ef 3,14). És azért mondja, hogy a Jézusba vetett hit által járulhatunk bátran és bizalommal Isten elé (Ef 3,12), továbbá ezért nevezi Jézust Isten ,,tulajdon'' Fiának (Róm 8,3.32; vö. Gal 4,4). Akárcsak a szentjánosi írások, amelyek ,,egyszülött'' fiúról beszélnek (Jn 3,16; 1,14.18; 1Jn 4,9).
Sôt már a szinoptikusok is vallják a lényegbevágó különbséget. Maga Jézus mondja, hogy ,,senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja'' (Mt 11,27; Lk 10,22). A gonosz szôlômunkásokról mondott példabeszédében Jézus Isten különleges választottai, a próféták fölé helyezi magát, mint fiút és örököst (Mk 12,1-12). Azt állítja továbbá, hogy a belé vetett hit karizmatikus erôt kölcsönöz, nemcsak azért, mert ô az Atya küldötte, hanem mert az Atya minden hatalmat a kezébe adott (Mt 11,27; 28,18), mert egyedül ô van birtokában Isten Lelke teljességének (Lk 4,18-21; vö. Jn 1,16), és mert benne érkezett el az emberekhez a rég várt istenország (Mt 12,28; Lk 11,20). Ô a törvény egyedüli hiteles magyarázója (Mk 2,23-27; 3,1-6 párh), ezért a mellette vagy ellene történô döntésen fordul az ember örök üdvössége vagy örök kárhozata (Mk 9,37; 10,17-22), sôt aki véglegesen ellene dönt, az már meg is ítéltetett (Mt 11,20-24; vö. Jn 3,18; 1Tesz 2,15-16).
A MINÔSÉGI TÖBBLET VÉGSÔ OKA ABBAN REJLIK, HOGY A FIÚ MAGA IS ISTEN
A Fiú istenségét a Szentháromság megtestesült második személye, Jézus Krisztus istenségének igazolásakor tárgyaljuk részletesen a krisztológiában, itt csak vázlatosan utalunk néhány szentírási lelôhelyre.
Szent Pál szerint Krisztus a láthatatlan Istennek látható képmása (2Kor 4,4; Kol 1,15), Isten dicsôségének és lényének fogható megjelenítése (Zsid 1,8). A képmás az Apostol gondolatvilágában nemcsak ábrázolást jelent, hanem olyan látható valamit, amiben benne foglaltatik és külsôleg is megtapasztalhatóan jut kifejezésre egy láthatatlan valóság. Ezért mondja Pál Jézust Istennek éppúgy, mint az Atyát (Róm 9,5; Tit 2,13), ezért állítja, hogy benne az istenség teljessége lakik (Kol 2,9), hogy benne Isten szolgai alakot vett magára és hasonlóvá vált az emberekhez (Fil 2,6-8), de szenvedése és megdicsôülése után Küriosz-szá, azaz olyan uralkodóvá lett, mint Jahve, akit görögösen Küriosznak szoktak szólítani. Mint ilyen fog eljönni ítéletre a világ végén (Tit 2,13-14).
Szent János evangéliuma tovább folytatja a Filippieknek írt levél második fejezetében megpendített témát: Jézus mint Isten már megtestesülése, sôt a világ teremtése elôtt létezett. A Logosznak mondott második Isteni személynek ezt a ,,préegzisztenciáját'' vagyis öröktôl fogva való létezését a krisztológia részletezi.
Ugyancsak Szent Jánosnál olvashatók Jézusnak ilyen kijelentései: ,,Én és az Atya egy vagyunk'' (Jn 10,30). ,,Az Atya bennem van s én az Atyában vagyok'' (Jn 10,38). ,,Minden, ami az Atyáé, az enyém is'' (Jn 16,15). ,,Aki engem látott, az Atyát is látta'' (Jn 14,9). ,,Én vagyok az alfa és az ómega (a kezdet és a vég) -- mondja az Úr, az Isten, aki van, aki volt és aki eljô, a Mindenható'' (Jel 1,8).
Ide vehetôk még Szent János evangéliumának a krisztológiában bôvebben tárgyalt ,,én vagyok-formulái''.
AZ ELMONDOTTAKBÓL AZ IS KÖVETKEZIK, HOGY A FIÚ AZ ATYÁTÓL KÜLÖNBÖZÔ VALAKI, KÜLÖN SZEMÉLY
A fiúság tehát nem lehet az Atyának egy megnyilvánulási formája, mintha az Atya testesült volna meg Krisztusban.
Hiszen Krisztusnak az Atyától különbözô énje, az Atyától különálló személyisége van, továbbá az Atya küldöttének, elsôszülöttjének stb. tudja és nevezi magát. Például: ,,Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú'' (Mt 11,27). ,,Istent (az Atyát) nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van'' (Jn 1,18). ,,Úgy szerette Isten (az Atya) a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda'' (Jn 3,16). ,,Azért szeret az Atya, mert odaadom az életemet'' (Jn 10,17). ,,Amint az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában'' (Jn 5,26). ,,A tettek, amelyeket végbeviszek, maguk tanúskodnak mellettem, hogy az Atya küldött'' (Jn 5,36). Szent Pál szerint is Jézust az Atya mint Fiát küldte a világba (Gal 4,4).
Csak különálló személy lehet küldött, kaphat hatalmat, tehet tanúságot, mondhat ítéletet, lehet egyszülött, elsôszülött, igazi fiú, tulajdon fiú, és bírhat életet önmagában.
válasza:És még mindig van... :))
A Szentlélek személye a Szentháromságban
A BIBLIÁBAN A SZENTLÉLEK ÉS AZ ISTEN LELKE KIFEJEZÉS NEM MINDEN ESETBEN A HARMADIK ISTENI SZEMÉLYT JELÖLI,
hanem Istennek személytelen szellemi, lelki erejére is vonatkozhat. Mint teremtô erô szerepel, a világ teremtésénél (Ter 1,2), mint természetfölötti karizmák éltetôje száll rá az egyiptomi Józsefre, a hetvenkét vénre, Sámsonra, Gedeonra, Saulra, a prófétákra. Késôbb a messiási javak foglalatának látszik Izajásnál (32,15; 44,1-3), Joelnél (3,1), Zakariásnál (12,10) stb.; és a jövendölések szerint fôképpen az eljövendô Messiásra fogja kiárasztani adományait (Iz 11,2; 42,1-4; 61,1). Az Újszövetség is nemegyszer úgy állítja elénk a Szentlelket, mint a Megváltótól hozott új életnek éltetô elvét, és ilyenkor nem látszik személynek, de nem biztos, hogy nem személy, hiszen kegyelem csak ott van -- mint a kegyelemtan részletesen bizonyítja --, ahol a Szentlélek megnyilatkozik.
Jézus arról beszél, hogy Lélekbôl kell újjászületnünk (Jn 3,6.8; vö. Tit 3,5), és az apostolaival közölt bűnbocsátó erôt is a rájuk lehelt Szentlélekkel azonosítja (Jn 20,22). Szent Pál szerint Isten szeretetét árasztja szívünkbe a Lélek (Róm 5,5; 8,14), megszentel bennünket (Róm 15,16) és a szentség gyümölcseit hozza létre bennünk (Gal 5,16-26), továbbá megerôsít és állhatatossá tesz (Ef 3,16; 2Tim 1,14). Az Apostolok Cselekedetei és az újszövetségi levelek fôképpen két szerepet tulajdonítanak neki: Jézus művét állandóan jelenvalóvá teszi, mint a tradíció alapja és garanciája, továbbá ennek érdekében rendkívüli karizmákat is folyósít (1Kor 12,4-11). Karizmáival találkozunk már a szinoptikusoknál. Így szállt le a Lélek Keresztelô Szent Jánosra anyja méhében (Lk 1,15), így jelentkezett a Keresztelô prédikálásában (Mt 3,11; Lk 3,16), az Üdvözítô megkeresztelkedésekor (Mk 1,10 párh), vitte ôt a pusztába (Mt 4,1) és irányította tevékenységeiben (Mt 12,18; Lk 4,14-18; 10,21).
A SZENTLÉLEK ÉS AZ ISTEN LELKE KIFEJEZÉS AZ ÚJSZÖVETSÉGBEN KIFEJEZETTEN ISTENI SZEMÉLYRE IS VONATKOZIK
Szent Pál ismételten írja, hogy bennünk lakik a Szentlélek (pl. Róm 8,9-10; 1Kor 3,16). Ugyanezt a bentlakást állítja Krisztusról (Róm 8,10), tehát a Szentlelket egy sorba helyezi Krisztussal, akit viszont személynek tart. Hasonló párhuzamok: megigazultunk a Lélek által (1Kor 6,11), és megigazultunk Krisztusban (Ef 1,7; Gal 2,17); megszentelôdésünk a Lélek által van (1Kor 6,11; Ef 2,22), és megszentelôdtünk az Úrban (Ef 2,13); Isten szívünkbe küldi a Szentlelket, ahogy szívünkbe küldi a Fiút is (Róm 8,9-10).
A szinoptikusok, Szent Pál és Szent János egyaránt személyes tevékenységeket tulajdonítanak a Szentléleknek. Az alábbi cselekvô igék ui. személyre utalnak: tanítja az apostolokat (1Kor 2,13), arra tanítja, amiket az Atyától hall (Jn 16,13), szól belôlük (Mt 10,20 párh), küldi az apostolokat (ApCsel 13,4), összetartja a híveket (1Kor 12,12-20), a preszbitereket maga rendeli Isten egyházának elöljáróivá (ApCsel 20,28), ajándékokat osztogat a maga tetszése szerint (1Kor 12,7-11), közbenjár (Róm 8,26-27), megszomorítható (Ef 4,30) stb.
Sôt már az is személynek mutatja a Szentlelket, hogy sokszor határozott névelôvel van említve, különösen a János-evangélium 14-16. fejezeteiben. Méginkább, hogy a görögben semleges nemű Lélek (pneuma) fônevet az utalásokban hímnemű személyes névmás (ekeinosz = aki) helyettesíti (Jn 14,26; 15,26; 16,13).
AZ ÚJSZÖVETSÉG A SZENTLÉLEKNEK NEMCSAK SZEMÉLYESSÉGÉT, DE ISTENSÉGÉT IS ÁLLÍTJA: ISTENI SZEMÉLY
A megváltásról szólva az Apostol körülbelül harminc helyen említi az Atyát a Fiúval és a Szentlélekkel együtt, és mindegyiküknek olyan tevékenységet tulajdonít, ami a teremtményekétôl különbözô, lényegesen isteni tevékenység.
Egyéb helyeken is találkozunk a Szentléleknek olyan tevékenységeivel, amelyeket teremtmény nem végezhet, csak Isten. Látja Isten mélységeit (1Kor 2,11), elvezet a teljes igazságra (Jn 16,13), elöljárókat választ (ApCsel 20,28), megmondja a jövôt (Lk 2,26; ApCsel 1,16), Jézussal egyenrangú ,,más'' Paraklétosz, azaz közbenjáró, közvetítô és segítô (Jn 14,16). Ezt mutatják az olyan fenti idézetek is, amelyekben a Biblia egy sorba helyezi megszentelô tevékenységét Krisztus megszentelô tevékenységével.
Kifejezetten vallja a Szentlélek istenségét Szent Péter, amikor így szól Ananiáshoz: ,,Hogy csábíthatta el szívedet a sátán, hogy be akard csapni a Szentlelket?... nem embernek hazudtál, hanem Istennek!'' (ApCsel 5,3-4). Szent Pál ilyen kifejezéseket használ: ,,Istentôl eredô Lélek'' (1Kor 2,12), ,,az Úr ugyanis Lélek'' (2Kor 3,17). Ide vehetô még: ,,Isten szólt a próféták útján'' (Zsid 1,1), és: A Szentlélek szólt a próféták által (2Pt 1,21).
A SZENTLÉLEK AZ ATYÁTÓL ÉS FIÚTÓL KÜLÖNBÖZÔ SZEMÉLY
Mert amikor a Szentlélek a küldött, akkor az Atya vagy a Fiú a küldô; amikor a Szentlélek adomány, akkor hol az Atya, hol a Fiú, hol mindketten az adományozók. Ám küldd és küldött, adomány és adományozó nem lehetnek azonosak. -- Továbbá az Atya Lelkének, máskor a Fiú Lelkének mondja az Írás, tehát nem velük azonos valaki. -- Az ún. szentháromsági formulákban (lásd alább) mellérendelô felsorolásban van az Atyával és a Fiúval (pl. kereszteljetek az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevére (Mt 28,19). Ez a mellérendelés részben egyenrangúságát, részben különbözôségét mutatja. -- A Fiútól való különbözôségét abból is látjuk, hogy akik az efezusi egyházban Jézus nevére megkeresztelkedtek, Jézusban ugyan részesedtek, de nem vették még a Szentlelket (ApCsel 19,5-6).
A szentháromsági személyek egysége
Az újszövetségi Szentírás az Atyát, a Fiút és a Szentlelket Istennek mondja, külön-külön isteni sajátosságokat állít mindegyikükrôl, ennek ellenére következetesen kitart az ószövetségi monoteizmus mellett. Ennek a monoteizmusnak jelszavát, Mózes figyelmeztetését, maga Krisztus is megismételte: ,,Halld, Izrael: Az Úr, a mi Istenünk, az egyetlen Úr'' (Mk 12,29). Szent Pál, aki annyira hangoztatja Krisztus istenségét, hogy a múlt századi racionalisták megvádolták, mintha Jézus emberségét nem ismerné, így ír: ,,Tudjuk, hogy Isten csak egy van. Igaz, beszélnek istenekrôl, az égen és földön, ... nekünk mégis egy az Istenünk'' (1Kor 8,4-5).
A három személy egységére mutat tevékenységük azonossága is. Így a teremtés hol az Atyának (Mt 11,25 párh; 1Kor 8,6), hol a Fiúnak (Jn 1,3; Kol 1,16; Zsid 1,10), hol a Szentléleknek (Zsolt 33,6) műveként van feltüntetve; a próféták sugalmazása egyszer az Atyának (Zsid 1,1), máskor a Szentléleknek (2Pt 1,21) tevékenysége; a megszentelés felváltva mind a háromnak van tulajdonítva (1Tesz 5,23; ApCsel 13,39; Róm 15,16). Az ún. keresztelési parancs (Mt 28,19) görög szövege szerint az Atya és a Fiú és a Szentlélek ,,nevére'' (eisz to onoma) kell keresztelnünk. Mivel a név a zsidóknál a lényeget jelentette, a mellérendelô felsorolás és az egyes szám használata itt is a közös lényeget sejtetik. Ugyanígy Jézus kijelentése: ,,Én és az Atya egy vagyunk'' (Jn 10,30), ami a szövegösszefüggés szerint nem egyetakarásra, vagyis erkölcsi azonosságra vonatkozik, hanem az isteni lényeg és ebbôl kifolyólag az isteni tevékenység azonosságára. Így értették a zsidók is, akik meg akarták kövezni, mert Istenné teszi magát. Ô pedig nem tagadta, hanem arra utalt, hogy az Atya tetteit viszi végbe, az Atya benne van, és ô az Atyában (33-39 versek).
Az üdvtörténet szentháromsági formulái
Hogy a Szentháromság titka milyen fontos szerepet töltött be már az ôskeresztények vallási életében, az újszövetségi szentírási könyvekben olvasható ún. szentháromsági formulák mutatják. Ezeknek két csoportját szokás megkülönböztetni.
A LEGRÉGIBBEK EGYSZERŰEN FELSOROLJÁK A SZENTHÁROMSÁGI SZEMÉLYEKET ANÉLKÜL, HOGY MAGÁRA A TITOKRA VALAMIKÉPPEN REFLEKTÁLNÁNAK
Szent Pál így köszönti a korintusiakat: ,,Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!'' (2Kor 13,13). Krisztust nyilván azért veszi elsô helyre az Apostol, mert ôt hirdette elsôsorban, ôt mutatta be mint a keresztények Istenét, róla írt legtöbbet a levelében. -- Szent Péter elsô levele így üdvözli olvasóit: ,,Akiket az Atyaisten elôretudása birtokában kiválasztott a Lélek megszentelô erejébôl az engedelmességre és a Jézus Krisztus vérével való meghintésre. Kegyelemben és békében bôven legyen részetek!'' (1Pt 1,2). -- Az elsô keresztények tehát annyira hittek Isten hármasságában (ugyanakkor, amikor a monoteizmushoz is ragaszkodtak), hogy ünnepélyes köszöntéseikbe is belevették.
A formuláknak ebbe az elsô csoportjába sorolhatók az olyanok, amelyek a három isteni személyt valami más tanítással kapcsolatban mellesleg említik, de szerepüket nem elemzik, mert ismeretüket feltételezik. Ilyen formában beszél Szent Pál a karizmákról (1Kor 12,4-6), ilyen formában buzdít az igazi keresztény örvendezésre (Ef 5,20), ilyen formában foglalja össze az üdvözítés nagy örömhírét: ,,Krisztus révén van mindkettônknek szabad utunk az egy Lélekben az Atyához'' (Ef 2,18; vö. 1Kor 6,11; 2Kor 1,21-22; Róm 8,9-11.15-17; Ef 3,14-17; Tit 3,4-6; Zsid 9,14).
MÁSODIK CSOPORTBA AZOKAT A FORMULÁKAT SOROLHATJUK, AMELYEK MÁR NÉMI REFLEXIÓT IS TARTALMAZNAK
Amelyekben az ôsegyház valamilyen formában már tanítást is akart közölni a Szentháromságról.
Több mai egzegéta úgy véli, hogy Jézus keresztelési parancsa (Mt 28,19) nem tartozik az ,,ipsissima verba Christi'' közé, hanem a krisztusi szándékot a Szentlélek irányításával magyarázó ôskeresztény közösség adta volna ezeket a szavakat Krisztus ajkára. Kétségtelen, hogy a három személynek mellérendelô felsorolása már utal egyrészt személyi különállásukra, másrészt egyenrangúságukra, harmadsorban pedig istenségükre. Annál inkább, mert a név említése a korabeli vallásokban azt jelentette, hogy a keresztelendô az illetô istenség tiszteletére kötelezi magát és az ô oltalma alá kerül. Ennek mintájára alkotta volna meg -- egyes egzegéták szerint -- az ôskeresztény közösség ezt a keresztelési parancsot, amelyik azzal, hogy ,,neveire'' helyett ,,nevére'' keresztelt, a három személy egységét külön is hangsúlyozni kívánja.
Szintén a keresztelési szertartással hozzák összefüggésbe egyes hittudósok Jézus megkeresztelkedésének történetét (Mk 1,10-11 párh). Itt ugyanis mind a három isteni személy úgy szerepel, mint a keresztség szentségében, ahol gyermekévé fogad bennünket a mennyei Atya a Szentlélekben, ahogy Jézust Szentlélekkel felkent Fiának nyilvánította ebben a jelenetben. Ezen az üdvtörténeti mondanivalón túl azonban kevés egyéb mondanivalója van ennek a történetnek, mert nem látszik világosan a Szentlélek személyessége, továbbá hármuk természetének azonossága.
Lehetséges, hogy az angyali üdvözlet (Lk 1,35) is az elsô húsvét utáni értelmezésbôl származik. Itt a mellérendelô felsorolás miatt külön személynek látszik a Szentlélek, a Magasságbeli és a születendô Isten-Fia. Istenségük és lényegbeli azonosságuk azonban nem vehetô ki pontosan.
Hasonlóképpen három valaki szerepel Jézus utolsóvacsorai búcsúbeszédében: ,,Én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót (Paraklétoszt) ad nektek: az Igazság Lelkét'' (Jn 14,16). A Fiút az evangélium az Atyával egylényegűnek bizonyította, a Szentléleknek a Fiúval való egylényegűsége pedig részben a ,,más Paraklétosz'' szerepbôl, részben a búcsúbeszédben megelôzôleg és késôbben olvasható isteni tevékenységeibôl következik. Ha viszont egy a lényegük, akkor mind a három Isten. A szentháromsági formulák közül -- mint látjuk -- ez a formula tartalmazza a legfejlettebb bibliai trinitológiát, ami nem meglepô, ha arra gondolunk, hogy a Biblia teológiai reflexiója Szent János korában érte el tetôpontját.
Tisztelt tanúk!
Elnézéseteket kérem,hogy eddig nem válaszoltam külön mindenkinek,de egyszerüen nem tudtam oda figyelni mindenkire mivel mint látjátok ti is az egyik "testvéretek"elég agreszív módon ki követelte magának az elsőbbséget.
Sajnos visszamenőleg nem tudok külön válaszolni mindenkinek de igyekszem ebben az egy kommentben
leírni mindazt amit szeretnék és ami mindannyiótoknak(kivéve 24%-t) szól.
-Az egyik kommentemben azt írtam,hogy addig amíg nem vagyok 100%-an biztos abban,hogy a Szentháromság egy hazugság adig nem tudok dönteni. És tudjátok,hogy miért?
Azért mert az üdvösségemről van szó,azért mert az örök életről van szó.
Ez nem egy olyan kérdés,hogy cakk pakk döntök hanem ez még a léten felülin is
emelkedő fontosságu kérdés.
Hisz ez a döntésem az ami örükkévalóságba vezet,ha elszúrom akkor onnan már nincs vissza út!
Nem tudom ha meg tudjátok érteni ennek a kérdésnek a fontosságát.
Félre értés ne essék még jó magam se tudom megérteni,de azt viszont tudom,hogy ha tévedek akkor
nekem annyi!
Nem véletlenül írtam már,hogy ha netán tévednék és nektek lenne igazatok akkor én azért lennék
el ítélve mert imádtam Isten Fiát és Isten Lelkét(magát Istent).
De ha elvetem magamtól a Szentháromságot és átmegyek a ti oldalatokra,de az a téves oldal, akkor mi történik itéletkor ha majd Jézus elött térdelek akit megtagadtam?
Mit fog mondani nekem?
"NEM ISMERLEK TÉGED"
A Szentháromság mint szó nincs benne a Bibliába,de ez nem jelenti azt,hogy nem is létezik.
Megpróbálom minél érthetőbben vázlatba foglalni,hogy hogyan látom én Isten megtestesülését Jézusban ami egyé teszi őket.
Először is, a megtestesülésnek része volt a Szentlélek (Lukács 1:35) Amikor Mária szűzként megkérdezte, hogyan lehetséges a fogantatás, az angyal azt válaszolta, hogy a Szentlélek
fogja beárnyékolni őt és létrehozza a csodálatos fogantatást. A megtestesülés létrehozója a Szentlélek volt. A Szentlélek szállt Máriára és a Magasságos ereje beárnyékolta őt. A Lélek munkálkodott, hogy a Messiás emberi nemzését vagy fogantatását létrehozza. A Messiás mindig is Isten volt, tehát az istenségét nem kellett létrehozni, csakis az emberi mivoltát. Az
istenség részt vállalt Mária emberi mivoltából, ám ugyanakkor ki is zárta Mária bűnös természetét.
Tehát a szűztől való születés része volt a megtestesülésnek, s így jött létre a megtestesült ember, amit az I. Mózes 3:15 és Ézsaiás 7:14 is előre megjövendölt és végül Máté 1:16-ban be is teljesedett.
A megtestesülés azért történt, hogy megmutassa az embernek Istent és az
Atyaként rá vonatkozó igazságokat (Máté 11:27, János 1:18, 14:9). János 1:18 miszerint azért jött, hogy kijelentse nekünk az Atyát: Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.
Azért jött, hogy leleplezze az Atyát, ezért prédikációiban és beszédeiben az Atya természetét jelentette ki. János 14:8-9-ben, amikor az egyik saját tanítványa végül megkérte Jézust:
Mutasd meg nekünk az Atyát, ő így felelt: aki engem látott, látta az Atyát. Minden, ami az Atya természete felől igaz, az igaz a Fiúra is.
Milyen jellemmel bírt az Isten-ember emberi mivoltában? A megtestesülés hét jellemzőt hozott létre Jézusban.
Először is, abszolút szent volt (Lukács 1:35, János 8:46, 14:30, Apostolok Cselekedetei 2:27,
3:14, 4:27, Zsidókhoz írt levél 7:26).
Másodszor, bűntelen volt (II. Korinthus 5:21, Zsidókhoz írt levél 4:15, I. Péter 2:22, I. János
3:5).
Harmadszor, valódi szeretete volt. Mivel Isten és ember volt, ezért tudott szeretni mind isteni,
mind emberi módon. Valódi, eredeti szeretetet fejezett ki minden esetben (Márk 10:21, János
13:1, 14:31, 19:25-27, Galátzia 2:20, Efézus 3:19, 5:25).
Negyedszer, igazán alázatos volt (II. Korinthus 8:9, Filippi 2:5-8).
Ötödször, igazán szelíd volt (Máté 11:29, II. Korinthus 10:1).
Hatodszor, imában telt az élete (Máté 14:23, Márk 1:35, Lukács 6:12, 22:44, János 17:1-26, Zsidókhoz írt levél 5:7).
Hetedszer, szüntelenül dolgozott (János 5:17, 9:4). Ennek ellenére nem volt „munkamániás”,mert tudta, hogy mikor kell félreállni és pihenni. Tudta, mikor kell visszahúzódni a tömegektől és tudta, mikor kell elmennie a pusztába imádkozni és pihenni.Jézusnak ez az a hét jellemzője, ami a megtestesülésből ered.
Továbbá a megtestesülés egyik célja az volt, hogy példát mutasson az életre. És ez a hét jellemző pontosan ezt teszi.
Jézus nagyon is
ember és nagyon is Isten volt. Mely bizonyítékok mutatnak arra, hogy Jézus valóban ember volt, igazi ember és nem csupán emberi látszattal bíró lény?
Először is, abban láthatjuk emberi mivoltát, hogy az emberi természet minden szükséges velejárójával rendelkezett: testtel, lélekkel, spiritualitással, szívvel, értelemmel, lelkiismerettel
és akarattal. Először is, valódi teste volt (Máté 26:12, 26, 28, Lukács 2:21, 24:39, János 2:21,Zsidókhoz írt levél 2:14, 10:5, 10). Másodszor, volt lelke (Máté 26:38,János 12:27, Apostolok Cselekedetei 2:27, Márk 2:8, 8:12, Lukács 23:46, János 11:33,
13:21). Jézus egyértelműen rendelkezett az emberi természet lényegi elemeivel.
emberi mivolta abban is látszott, hogy mindenféle emberi tapasztalaton
keresztülment. Éhes volt (Máté 4:2, 21:18); szomjas volt (János 19:28); fáradt volt (János
4:6), álmos volt (Máté 8:24). Minden emberi érzelmet átélt: a szeretetet (Márk 10:21); a könyörületességet (Máté 9:36); a dühöt és fájdalmat, amit könnyek között, sírással fejezett ki
(Márk 3:5, János 11:35, Zsidókhoz írt levél 5:7). Ezen kívül még haláltusát vívott (Lukács22:44); háborgott, bánkódott (János 12:27); megpróbáltatott (Zsidókhoz írt levél 2:18, 4:15);
imádkoznia kellett (Máté 14:23, Márk 1:35, Lukács 6:12). Mindezen dolgok Jézus emberi mivoltának bizonyítékai.
Az emberi mivoltában korlátozott ismerettel bírt; voltak dolgok, amiket nem tudott.Márk 13:32 és János 11:34 két példa erre a korlátozott ismeretre.
Az emberi mivoltának bizonyítéka az a tény, hogy meghalt (János 19:30, 34,
Zsidókhoz írt levél 2:14, 5:8).
Létezik egy bibliai tan, amit a
teológusok „a Messiás megaláztatásának” neveznek.
Először is, megaláztatásának maga a megtestesülés is része volt. A tény, hogy Istennek emberré kellett lennie „lefokozást” jelentett, megaláztatást (Galátzia 4:4, Filippi 2:6,7,
Zsidókhoz írt levél 2:14).
Másodszor, megaláztatása abban látható, hogy a bűnös hústest hasonlatosságában élt. Úgy nézett ki, mint egy bűnös emberi lény. Ez is része megaláztatásának (Róma 8:3, Filippi 2:7).
Harmadszor, megaláztatása abban is látható, hogy alantas körülmények között született.
Ráadásul nem gazdag családba született, hanem egy szegénybe. Máté 2:23 szerint az összes lehetséges hely közül egy olyan helyen kellett felnőnie, amely az egyik legrosszabb hírű város volt: Názáretben. Mivel Názáretben nevelkedett, ezért a názáretinek nevezték, ami nem éppen
kedvező megszólítás volt. Nem volt tiszteletteljes megszólítás. A „származhat-e valami jó Názáretből?” népszerű mondás volt. Názáret szégyenteljes város volt. Ezen kívül Máté 8:20
azt is mondja, hogy nem volt saját vagyona. Lukács 2:7 szerint istállóban született és jászolba
fektették. Korinthus 8:9 kijelenti,hogy a megtestesüléssel Jézus szegénnyé lett.
Negyedszer, megaláztatása abban is látszik, hogy a törvény alá született (Galátzia 4:4). Alá kellett vetnie megát annak a törvénynek, amely tőle származott. Ez is Jézus megaláztatásának része volt.
Ötödször, megaláztatása abban is látszik, hogy alá kellett vetnie magát az emberi léttel együtt járó korlátozásoknak. Ez a kenosis tana, amelynek jelentése „megüresítés”. Ez Filippi 2:5-11
lényege. Azt jelenti, hogy bár nem veszítette el egyetlen isteni jellemzőjét sem, korlátozott mértékben használhatta csak őket. Isteni attribútumainak korlátozott használata is része volt
megaláztatásának.
Hatodszor, megaláztatása abban is látható, hogy meg kellett élnie az élet nyomorúságaival együtt járó dolgokat.
Hetedszer, megaláztatása abban látható, hogy szolgává lett és ekként szolgált. Ezt János 13:1-11 illusztrálja, amikor megmosta a tanítványok lábát. Filippi 2:7 tanként említi ezt a tényt.
Nyolcadszor, megaláztatása abban is látható, hogy magára vette az ember bűneit; az ember bűneit kellett hordoznia. Ez megalázó volt annak, aki abszolút szent és bűntelen volt (II.Korinthus 5:21, I. Péter 2:24).
Kilencedszer, megaláztatása abban is látható, hogy elviselte a kereszthalál átkát. Az összes lehetséges kivégzési mód közül az volt a legmegalázóbb, legméltatlanabb halál, ha valakit
fára függesztettek. A zsidó kultúra és szokások szerint ez volt a halál legmegalázóbb módja.
Tehát ez is része volt megaláztatásának (Galátzia 3:13, Zsidókhoz írt levél 12:2).
Tizedszer, megaláztatása látható a halálában. Maga a tény, hogy az Isten-embernek, a
szentnek és bűntelennek át kell esnie a halálon szintén része volt megaláztatásának (Filippi2:8).
A megtestesülés eredménye egy olyan személy volt, aki ember és Isten volt egyszerre. A megtestesülés nem azt jelentette, hogy feladta volna isteni mivoltának legcsekélyebb részét is.
Nem csökkent istensége, hanem a tökéletes istenség megragadta az emberi természetet és önmagához adta.
Először is, Jézus rendelkezett az összes isteni névvel. Hét példát isteni neveire.Istennek nevezik (János 1:1, 20:28, Zsidókhoz írt levél 1:8), Isten Fiának (Máté 16:16),valamint az ember Fiának , Úrnak (Máté 22:43-45, Apostolok Cselekedetei 9:17), az Alfának és Omegának, aminek a jelentése „a kezdet és a vég” (Jelenések 1:8), az Elsőnek és Utolsónak
(Jelenések 1:17), a képnek (Kolossé 1:15). A kép szó görög jelentése„prototípus”, a kép kijelentett valósága; ő a láthatatlan Isten látható megnyilvánulása. Az utolsó isteni név pedig
a képmás (Zsidókhoz írt levél 1:3); ő az isteni természet pontos lenyomata.
Másodszor, rendelkezik az istenség összes attribútumával. Tíz jellemző bizonyítja isteni mivoltát.
Először is, rendelkezik az örökkévalóság jellemzőjével (Mikeás 5:2, János 1:1, 8:58, Kolossé1:17, Zsidókhoz írt levél 1:11).
Másodszor, rendelkezik a változhatatlanság jellemzőjével, vagyis nem változó (Zsidókhoz írt levél 1:10-12, 13:8).
Harmadszor, rendelkezik az önmagában létezés jellemzőjével (János 1:1-3, 5:26).
Negyedszer, ő az élet (János 1:4, 14:6, Apostolok Cselekedetei 3:15)
Ötödször, rendelkezik a istenség teljességével (Kolossé 2:9); minden, ami Istenre az Atyára,illetve Istenre, a Szentlélekre igaz, igaz a Fiúra is.
Hatodszor, rendelkezik a szentség attribútumával (Zsidókhoz írt levél 7:26).
Hetedszer, rendelkezik a teljhatalom jellemzőjével; ő a teljhatalmú Isten (Máté 28:18, János5:27, 17:2, Apostolok Cselekedetei 2:36, I. Korinthus 12:3, Filippi 2:9-10, Kolossé 1:18, I.
Péter 3:22, Jelenések 19:16).
Nyolcadszor, rendelkezik a mindenhatóság jellemzőjével; minden hatalom az övé (Lukács 8:25, János 10:18, I. Korinthus 15:25, 28, Filippi 3:21, Kolossé 1:16-17, I. Timótheus 1:12,Zsidókhoz írt levél 1:3, 7:25, Júdás 24, Jelenések 1:8).
Kilencedszer, rendelkezik a mindentudás jellemzőjével; ő mindent ismer (Máté 11:27, János
1:48, 2:25, 10:15, 13:1, 11, 16:30, 18:4, 19:28, I. Korinthus 4:5, Kolossé 2:3, Jelenések 2:23).
Bár emberi mivoltában korlátozott ismerettel rendelkezett, isteni mivoltában mindentudó.
Tizedszer, rendelkezik a mindenütt jelenlévőség attribútumával, mindenhol ott van(Máté18:20, 28:20, János 3:13, 14:18, 20, 23). Rendelkezik tehát az istenség összes jellemzőjével.
Harmadszor, olyan tetteket hajt végre, amelyeket egyedül Isten képes végrehajtani. Hat példa
van cselekedeteire.
Először is, ő végezte el a teremtés munkáját (János 1:3, 10, I. Korinthus 8:6, Kolossé 1:16,Zsidókhoz írt levél 1:3, 10).
Másodszor, ő végzi a teremtés megőrzésének munkáját (Kolossé 1:17, Zsidókhoz írt levél1:3).
Harmadszor, hatalmában áll a bűnök bocsánata (Máté 9:2, 6, Lukács 5:24, 7:47-48).
Negyedszer, ő küldi el a Szentlelket, amit csakis Isten tehet (János 15:26).
Ötödször, feltámasztja a halottakat, az igazakat és hazugokat egyaránt (János 6:40).
, ő hajtja végre a végső ítéletet (Máté 25:31-46, János 5:22-27, Apostolok Cselekedetei 17:31, II. Korinthus 5:10, II. Timótheus 4:1). Isten munkáját végzi, ami bizonyítja istenségét.
istensége abban látható, hogy imádat adatott neki (Máté 14:33, János 9:38,20:28, Filippi 2:10, Zsidókhoz írt levél 1:6).
Hatodszor, istensége abban látható, hogy ő ad halhatatlanságot (János 5:28-29, 6:39-40, 17:2,Filippi 3:21).
És istensége látható a Szentháromsággal kapcsolatos összefonódásában.
Először is, Istennel az Atyával is kapcsolatban áll (János 10:30, 14:23).
Másodszor pedig mind az Atyával, mind a Szentlélekkel kapcsolatban áll (Máté 28:19, IIKorinthus 13:14).
Végül hetedszer, istensége saját, isteni mivoltával kapcsolatos állításaiból is látható. Négy
ilyen állítása volt.
Először is, azt állította, hogy az Atyával a lehető legközelebbi kapcsolatban áll, olyannyira,
hogy aki ismeri a Messiást, az ismeri Istent (János 8:19, 14:7); aki látta a Messiást, az látta
Istent (János 12:45, 14:9); aki befogadja őt, az Istent fogadja be (Márk 9:37); és aki tiszteli őt,
az tiszteli az Istent (János 5:23). Azt mondta: Én és az Atya egy vagyunk (János 10:30).
Másodszor, azt állította, hogy ő az üdvözítő hit tárgya (Máté 11:28, János 3:36, 14:1, 17:3).
Harmadszor, a követői fölötti abszolút uralmát is kijelentette, amit csakis Istennek áll jogában
elvárni (Máté 10:37-39).
Negyedszer, az állította, hogy teljhatalommal bír Isten intézményei és törvényei fölött:állította, hogy ő a templom Ura (Máté 12:6); a szombat Ura (Máté 12:8); Isten országának
Ura (Máté 16:19); és az új szövetség fölötti teljhatalommal bír (Máté 26:28).
Értsétek meg,hogy itt nem egy Dogmáról van szó hanem a Bibliáról.
És a Biblián túl ott van a Messiás.
Mint ahogy mondtam már,nem egyetlen igéről van szó hanem rengetegről.
Ha kipipálok egyet kettőt,ott van mellette más száz vagy ezer ami Jézus Isteni lényegét bizonyítja.
Nem engedhetem meg magamnak azt a "komfortot vagy luxust"hogy el vessem magamtól mindazt amit látok.
Tehát ahhoz,hogy engem meggyőzzetek tisztelt Tanúk nem elég egy két vagy akár tíz igével ostromolni mert,ahhoz jóval több kell.
Itt a hitem a döntő!
Mert hiszem azt,hogy Jézus Krisztus az én szikla váram,és benne van minden reménységem.
És ezt a várat nem lehet le rombólni.
Talán még akkor is százszor meggondolnám ha már csak egy ige maradna válasz nélkül.
Remélem eleget tettem mindenki kérésére,legalább is igyekesztem úgy írni,hogy megértő legyen mondanivalóm és válaszom mindenki számára.
Ennél jóbban nem tudom kifejezni magam, ez a tőlem telhető maximum a mit nyújtani tudok,de ezt szívemből tettem.
Jó éjszakát!
U.I;
A helyesírási hibákért előre elnézést kérek de nagyon fáradt vagyok és biztos,hogy van pár hibám.
válasza:A helyzetet én úgy látom, hogy ha komolyan szembe akar valaki szállni a jézusi tanításokkal, megteheti (tudjátok: szabad akarat).
Azonban tedd mérlegre: kivel vitatkozol? Istennel! Valóban van bátorságod Istennel vitázni?
Én nem tenném, nekem fontosabb az üdvösségem.
Több fórumban leírtam nézeteimet, és többen meglehetősen alpári egyszerűséggel reagáltak. Kedves Jehováék sokszor még a történelem hamisítástól sem riadnak vissza (pl: Jézus keresztre feszítése helyett azt tanítják, hogy cölöpre kötözték, a feje fölött összekötve a csuklójánál fogva).
Szeretettel és Imákkal a megtérésekért!
válasza:Nem többes számú Isten
JÉZUS Istent „az egyedüli igaz Istennek” nevezte (János 17:3). Soha nem utalt Istenre, mint több személyből álló Istenségre. Ezért az egész Bibliában nincs senki, akit Jehován kívül Mindenhatónak neveznek. Máskülönben elveszítené ez a szó a „mindenható” értelmét. Itt megint visszautalnék az 1Kor 8:6-ra. Sem Jézus, sem a szent szellem nem neveztetik soha mindenhatónak, mivel Jehova egyedül a legfőbb. Az 1Mózes 17:1-ben kijelenti: „Én Mindenható Isten vagyok.” És a 2Mózes 18:11 ezt mondja: „Jehova nagyobb, mint az összes többi isten.”
A Héber Iratokban az ’eloh’ah (isten) szónak kétféle többes száma van: az ’elo‧him’ (istenek) és ’elo‧heh’ (istenei). Ezek a többes számú alakok rendszerint Jehovára utalnak, de ezekben az esetekben egyes számú „Isten-nek fordítják. Vajon ezek a többes számú alakok a Háromságot akarják jelezni? Nem, semmiképpen! William Smith A Dictionary of the Bible (Bibliai szótár) című művében ezt mondja: „Az a fantázia szülte elképzelés, hogy [’elo‧him’] egy Istenségen belüli három személyű istenségre utalna, aligha találna támogatókra a tudósok körében. Ez vagy fejedelmi többes, ahogyan ezt a nyelvészek mondják, vagy az isteni erő teljességének, az Isten által kinyilvánított hatalom egészének a kifejezője.”
A The American Journal of Semitic Languages and Literatures (A sémita nyelvek és irodalom amerikai szakfolyóirata) című folyóirat az ’elo‧him’-ról ezt mondja: „Majdnem mindig egyes számú igei állítmány és egyes számú jelzői melléknév áll mellette.” Ennek szemléltetésére figyeljük meg, hogy az ’elo‧him’ cím 35-ször fordul elő csupán a teremtési beszámolóban, és minden helyen az ige, amely jelzi, mit tett és mit mondott Isten, egyes számban áll (1Mózes 1:1–2:4). Ez a kiadvány ezzel zárja végkövetkeztetését: „Az [’elo‧him’] tehát minden bizonnyal nyomatékosító és fokozó értelmű többesként fogható fel, amely a nagyság és méltóság leírására szolgál.”
Az ’elo‧him’ szó betű szerinti jelentése: „istenek” és nem „személyek”. Azok tehát, akik úgy érvelnek, hogy ez a szó a Háromságot sejteti, politeistákká, azaz több istent imádókká lennének. Miért? Mert ez azt jelentené, hogy három isten volna a Háromságon belül. De majdnem mindenki, aki a Háromságot vallja, elveti azt a nézetet, amely szerint a Háromság három külön istenből állna.
A Biblia a hamis bálványistenekre vonatkoztatva is használja az ’elo‧him’ és ’elo‧heh’ szavakat (2Mózes 12:12; 20:23). De van, amikor csak egyetlen hamis istenre vonatkoztatja, mint például, amikor a filiszteusok a „Dágon istenükre [’elo‧heh’]” utaltak (Bírák 16:23, 24). Baált is „istennek [’elo‧him’]” nevezik (1Királyok 18:27). Ezenkívül, ezt a kifejezést emberekre is használják (Zsoltárok 82:1, 6). Mózesról is olvasható, hogy ő mint „Isten” [’elo‧him’] kellett hogy szolgáljon Áronnak és a fáraónak (2Mózes 4:16; 7:1).
Nyilvánvaló tehát, hogy amikor az ’elo‧him’ vagy ’elo‧heh’ kifejezések címként utalnak hamis istenekre vagy akár emberekre, nem azt akarják sugallni, hogy mindegyik egy több személyből álló istenség; így a Jehovára utaló ’elo‧him’ vagy ’elo‧heh’ kifejezés sem jelenti azt, hogy ő több lenne egy személynél; különösen, ha figyelembe vesszük a Bibliának e tárgykörben elhangzó egyéb tanúságát.
válasza:Kedves utolsó!
Ha ez a "tanításod" az én írásomnak szólt, akkor kérlek olvasd el újra figyelmesen a 79. bejegyzésemet, különös figyelemmel a középső részeket.
Szeretettel és Imákkal.
válasza:"Tehát ahhoz,hogy engem meggyőzzetek tisztelt Tanúk nem elég egy két vagy akár tíz igével ostromolni mert,ahhoz jóval több kell.
Itt a hitem a döntő!"
Kedves FCs! Én csak egy témát emeltem ki itt hirtelen az mennyiségi érvelésedből, amit az előző válaszomban olvashatsz, de az is elég annak érzékeltetéséhez, hogy milyen félrevezető érveket sorakoztattok fel a háromságotok mellé! Már azzal félrevezetnek titeket, hogy mi Jézust nem tartjuk annak, aminek a Biblia tanítja. De vajon hány egyszerű katolikus, református, stb. tudja azt pontosan, hogy mit tanít Jézusról a Szentírás? Tapasztalat szerint általában nagy bajban vannak a hívek, mikor erről van szó. Nekik nem nehéz pl. a "többes számú elohimot", mint minden gyanú felett álló "tudományos igazságot" beadni, mint a háromság állítólagos "bizonyítékát". Ők a szerencsétlen laikus tömegek.
Nem szaporítom a szót, a válaszra váró két versem, és minden más ezzel összefüggő bibliai szöveg, ha pontosan és következetesen van fordítva, egy dolgot erősít: a Biblia NEM tanítja a háromság semmilyen formáját.
24%!
12:19 perc
Ott van a válaszom.
És hidd el nem "tajtékozom a dühtől" hanem inkább nagyon szomorú vagyok...
válasza: válasza:Kedves utolsó (ismét)!
Az alap probléma ugyan az ismét, mint általában: Csak egy részt emelsz ki! Olvassál kedves egybefüggően.
De, hogy mindent jól megérts, kiemelek én is egy részt, amiből rájöhetsz, hogy a vitád felesleges:
(részlet a 79.-ből: "A patrisztika szívesen hivatkozik Isten többes számú ószövetségi nevére (Elohim), valamint a Genezisben olvasható ilyen többes számú fogalmazásokra: ,,Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá!'' (Ter 1,26); ,,Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk...'' (Ter 3,22); ,,Ezért leszállunk és összezavarjuk nyelvüket... '' (Ter 11,7).
Hogy a többes számú istennév a Szentháromságra utalna, a többesben mondott kijelentések pedig az Atyának a másik két isteni személyhez intézett szavai volnának, az a mai felfogás szerint épp oly VALÓSZÍNŰTLEN, mint a racionalisták véleménye, amely ősi politeizmus maradványait látja ezekben. A többes számú Elohim eredete NEM BIZTOS. Egyesek szerint FEJEDELMI TÖBBES lenne, mások szerint a szemita népek a MÉRHETETLEN NAGYSÁGOT fejezték ki néha a többes számmal (,,pluralis intensitatis'', ezért többes számú az égboltozat és a víz neve), ISMÉT MÁSOK a pogányok által tisztelt isteni erők összessége és az ezek fölött álló hatalom jelzésének tekintik az Elohim többes számát (vö. 7. §. B) 3. 2. d) pont). Az idézett kijelentések többes számú ÁLLÍTMÁNYAI viszont a többes számú Elohimmal való egyeztetések lennének."
És újra, meg újra: tudom, hogy hosszú a tanítás. De ha a mondanivalóját összevetem a kereskedelmi adókkal, inkább az olvasást javasolnám.
Kérlek, mielőtt kommentelsz tőlem, olvasd végig az írást.
Szeretettel és Imákkal a megtérésedért!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!