Istenhívők! Mit lehet tenni a homoszexualitás ellen? Isten mit gondol egy ilyen emberről? Milyen életvitelt kell folytatnia egy ilyen férfinak?

De bizony kell.

Ahogy valaki írta, az igazságos imájának nagy ereje van ha kifejti hatását.

Egyébként pedig az egyikből fog következni a másik.

Gondolj a pozitív hatására.

Elsőként ami a legfontosabb, Isten támogatásával, és helyeslő mosolyával találkozol.

s után jön a többi áldás.

Gondolj bele, hogy lesz családod, akár még gyermeked is, s lehet hogy ez csak még jobban fogja fokozni benned az Isten iránti hálát, és a valódi élet érzést.

Ezért javaslom, hogy az áldásokra összpontosíts, és így kapsz egy kis pluszt a változáshoz.

Szerintem sátánról beszél,a hazugság atyjáról.Ezért mondja el a mi Istenünket minden rossznak,mert az ő szemeit is megvakította a sötétség.

Propagálja neked sátánt,amikor a kérdéshez semmi köze sincs.

Kedves Kerdezo!

Nagyom bator vagy, hogy ilyen oszinten leirod, hogy mi bant es mit szeretnel. Szivbol kivanok neked erot a valtozashoz! Istenrol kialakult keped is helyenvalo. Szerintem is telve van irantunk szerettel, hiszen O a teremtonk. Kerd imaban minden nap

A homoszexualitás nem szexuális problémaként indul, habár sok ilyen problémával küzdő ember mondja azt hogy már kisgyerekként is a fiúkat nézte meg inkább. A homoszexuális férfiak családi háttere gyakran hasonló vonásokat tartalmaz: domináns/manipulatív anyával (akiben apai(maszkulin)) tulajdonságok is megtalálhatóak és érzelmileg elérhetetlen (és vagy alkoholista, agresszív, passzív, depressziós, rokkant, beteg) apával nőnek föl. Ha az apa passzív és az anya dominál, akkor a fiú a férfiasságot gyengeségnek fogja értékelni és nem azonosul az apával/férfiassággal. Ha az apa agresszív, akkor a férfiasságot rossznak, brutálisnak érzi majd és ezért nem azonosul vele. Erre rátehet egy esetleges anyában lévő férfiutálat mivel ezek a házasságok rosszak sok esetben. Ha az anya a férjétől nem kapja meg azokat az érzelmeket amiket egy házasságban megkívánhat, tudattalanul a fiától fogja várni majd megkapni. De mivel az anya és fia között a szexualitás le van tiltva, és az anya mégis a férj szintjére emelte ezért azokkal a nőkkel akikkel később találkozik, a szexuális vonzalom szintén le lesz tiltva. Általában ilyen esetekben egy rakat harag el van fojtva a szülők iránt legbelül.

A kortárskapcsolatok sokuknál gyengék. Mivel a fiú férfivá válása nincs támogatva sőt gyakorlatilag nemtelenné van téve az anya által, nem vesz is részt fiús játékokban, gyenge testalkatú. A csapatjátékokban az utolsók közt választják be a csapatba, nem igazán számít a jelenléte. A lányok közt inkább jól érzi magát. Kialakul az az érzés hogy "nem tartozom sehová". A szomorúságot sok esetben nem engedheti meg magának (ezt most nem részletezem mert hosszú lenne). A fiú fejlődésében elkerülhetetlen a férfivá válás. Az apával azonban nem azonosult, kortárasi sem támogatták, őszinte férfibarátságai nehezen vagy nem alakulnak ki a későbbiekben. De mégis vágyik arra hogy a férfiak közé tartozzon, a vágy leszorul szexuális szintre. Nem érzi magát férfiasnak ezért más férfiakat idealizál és az ő férfiasságukat próbálja internalizálni úgy hogy szexuálisan vonzódik hozzájuk. Ez azonban sosem sikerülhet.

A homoszexualitás tehát inkább tünet, a sikertelen férfivá válás tünete, és sok elfojtott trauma, meg nem oldott konfliktus, szomorúság, harag áll a hátterében. Ezeket fel lehet idézni és fel lehet dolgozni. Habár fájdalmas, de aki megteszi el tudja hagyni a homoszexuális vonzalmat, életvitelt. Persze ez a modell csak általában igaz, de mindig valami hasonló húzódik meg a háttérben. Sokan annyira idealizálják a múltjukat, szüleiket hogy nagyon sok gátat áttörve ismerik csak föl traumáikat. Nagyon röviden ennyi. Önbizalomhiány, ellentmondásra való képtelenség, saját vélemény elmondásától való félelem, túlzott magára vonatkoztatás (passzív nárcizmus) jellemző. Kevesebb esetben nárcisztikus személyiségzavar.

Aki a könnyebb utat választja, az azt mondja hogy ő "meleg". És ezzel a konfliktusait megoldja de az alapproblémát nem. Inkább együtt él vele. Ez sem baj, csak ezeket tudva kéne mindenkinek dönteni, és nem úgy hogy csak azt hallja hogy "így születtél", mert ugyan nem szalonképes ennek az ellenkezőjét állítani, de attól még az a valóság.

Kedves Kérdező! Nem annyira régen elkezdtem egy kutatómunkát a változás lehetőségeiről.Arra jutottam,hogy vannak olyanok,akiknél ez lehetséges.Ismerek egy terapeutát,aki foglalozik is ezzel. (Természetesen senkire nem kényszeríti rá,hanem azoknak segít,akik önként szeretnének részt venni egy ezzel kapcsolatos terápiában.)Privátban szívesen megadom az elérhetőségét,valamint tapasztalatot is cserélhetünk erről.

Emellett különösen ajánlom Joseph L. Nicolosy Szégyen és kötődésvesztés című művét.Rengeteg dologban magamra ismertem benne.

Az előző válaszoló által leírt okok pedig nagyon sok esetben valóságosak.Például ezek közül is több minden jellemző volt a gyerekkoromra.

Természetesen nem állítom,hogy már sikerrel jártam és erőltetni sem szeretnék semmit.Csak az eddigi ezzel kapcsolatos olvasmányaimból leszűrve úgy érzem,hogy lehetséges a változás. Persze mindenki egyéni,nem szeretnék "okosnak tűnni". De valahogy mégis az az érzésem,hogy pl. az előző válaszoló által leírt dolgokban sok igazság van.